Étkezés evőeszköz nélkül

AZ ÉBREDJETEK! GHÁNAI ÍRÓJÁTÓL

SOKAN késsel és villával, vagy kanállal teszik a szájukba a finom falatokat. Mások — például akik Keleten nőttek fel — két darab pálcikát használnak. De vannak olyan ételek is, melyeknek állítólag jobb ízük van, ha az ember kézzel eszi őket. Gondoljunk csak a roston sült oldalasra, a csirkecombra, a süteményre, a palacsintára és a sült krumplira.

Na és a levest hogy szoktad enni? Kézzel? „Képtelenség — válaszolnának sokan. — Hiszen forró és folyékony, hogy is tudnám megfogni?” Afrika sok részén azonban az emberek ugyanolyan természetesnek veszik, hogy a levest kézzel eszik, mint amilyen megszokott Ázsiában a pálcika használata. Hadd ismertessünk meg egy ghánai étellel, és azzal, hogy mennyire élvezetes evőeszköz nélkül elfogyasztani.

Fufu és földimogyoró-leves

A fufut főtt banánból és maniókából — vagy más néven kasszávából — készítik. A manióka egy gumós gyökerű növény, melyet minden trópusi országban termesztenek. A banánt és a maniókát meghámozzák, megmossák, majd puhára főzik. Ezután leöntik róluk a vizet, és egy mozsárban sűrű, csomómentes péppé zúzzák őket. A jól összedolgozott, puha masszából gombócokat gyúrnak.

A földimogyoró-levest mogyoróvajból, valamilyen hús- vagy halféléből, paradicsomból és hagymából készítik. Erős paprikával és egyéb fűszerekkel ízesítik. A húst vagy halat megpárolják, fűszerezik, majd vizet és mogyoróvajat adnak hozzá. Ezután a zöldségeket összekeverik, beleteszik a levesbe, majd újból  megkeverik az egészet, és jól megfőzik. A fufugombócokat a gőzölgő levessel együtt egy tálban szolgálják fel.

Hogyan együk meg?

Az ínycsiklandó étel elkészült, de hogyan tudjuk puszta kézzel megenni? Nem nagy trükk, ha a megfelelő módszert használjuk.

Természetesen az első lépés az, hogy jól megmossuk a kezünket. Aztán a jobb kezeddel bele kell nyúlnod a levesbe. De vigyázz! Ha nem vagy hozzászokva a forróhoz, lehet, hogy égetni fog.

A hüvelyk-, mutató-, középső és gyűrűsujjaddal csippents magadnak egy kis fufut, de még ne emeld ki a levesből. Először finoman nyomd bele a hüvelykujjadat, hogy legyen rajta egy kis mélyedés. Ebbe a mélyedésbe kerül a leves.

Ezután emeld ki a fufudarabot a levesből. Amint közelítesz vele a szádhoz, fordítsd a csuklódat és az ujjaidat a szád felé, de csak óvatosan, nehogy az ujjaid magasabban legyenek, mint a csuklód, különben a leves kicsordul, és könyékig leveses leszel.

Egy kicsit döntsd előre a fejed, és amikor a kezed már a szádnál van, a középső és gyűrűsujjaddal told be a levessel  teli fufut a szádba. Ugye, milyen finom? Ám légy résen! Az erős paprikával meggyűlhet a bajod, a ghánaiak ugyanis nem sajnálják a csípős fűszereket az ételeikből!

A műveletet addig kell ismételgetned, amíg az összes fufu el nem fogy. A többi finomságot, például a húst, külön edd meg. Ha marad egy kis leves, a kezeddel a szádba segítheted.

Az evés örömei

Néhány ghánai úgy véli, hogy mind az öt alapvető érzékünket be kell vonnunk az étkezésbe. Főzéskor a hallás és a szaglás játszik szerepet. Evéskor látjuk az ételt, és élvezzük az ízeket. De ahhoz, hogy az ötödik érzék is dolgozzon, meg kell fogni, meg kell tapintani az ételt.

Bárhol nevelkedtél is fel, biztos lehetsz benne, hogy Teremtőnk, Jehova Isten „mindenfajta ember” iránt érdeklődik (1Timóteus 2:4). Ezért alakulhatott ki olyan sokféle különleges szokás. Lehet, hogy te nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy evőeszköz nélkül fogyaszd el a levesedet, de ha kipróbálod, talán neked is az lesz a véleményed, hogy így is ugyanolyan jóízűen és örömmel lehet megenni.