Jó hétvégét!

SZINTE mindenki várja már, és amikor elérkezik, gyakran az a hét csúcspontja. Némelyek elutaznak ilyenkor, van aki játékkal vagy vallásos tevékenységekkel tölti, mások pedig otthon maradnak, hogy kialudják magukat.

Arról az időszakról beszélünk, amely az egyik munkahét (vagy iskolahét) vége és a következőnek az eleje között telik el, igen, a hétvégéről! A nyugati országokban a hétvége pénteken kezdődik és vasárnapig tart. De honnan ered a hétvége gondolata? És ha olyan helyen élsz, ahol az ötnapos munkahét a megszokott, hogyan használhatnád fel eredményesen a hétvégédet?

A pihenőnaptól a hétvégéig

A sabbattal, azaz a szombattal kapcsolatos törvény, melyet Izrael nemzete mintegy 3500 évvel ezelőtt kapott, kimondta: „Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék” (2Mózes 31:15). A sabbat egyben arra is alkalmat adott, hogy az izraelita szülők törődjenek családjuk szellemi szükségleteivel.

A sabbat péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tartott. Egy enciklopédia azonban feltárja, hogy a magukat kereszténynek vallók „a vasárnapot jelölték ki különleges imádat bemutatására, mert úgy hitték, hogy Jézus vasárnap támadt fel. A Kr. u. 300-as évekre Európában mind az egyház, mind az állam hivatalosan is elfogadta a vasárnapot pihenőnapként” (The World Book Encyclopedia).

Érdekes, hogy a pihenőidőszak egy napnál hosszabbra nyújtása meglehetősen rövid múltra tekint vissza. Először az 1870-es években, Nagy-Britanniában vált gyakorlattá, hogy a munkahét szombat délben ért véget. A délutáni félnapos munkaszünet a vasárnappal együtt alkotta a hétvégét. A szombat délután közös családi étkezéssel kezdődött, és az Atlantic Monthly című magazin szerint a család „ezután gyakran megejtette heti fürdőzését a közeli fürdőben”.

Az Egyesült Államokban még jobban meghosszabbították a hétvégét, mégpedig két teljes munkaszüneti napra. Egy forrás szerint először 1908-ban fogadták el az ötnapos munkahetet egy New England-i gyárban. Ez a rendszer a zsidó és a „keresztény” munkásoknak egyaránt megfelelt, hiszen a két csoportnak más-más napra esik a pihenőnapja: a zsidóknak szombatra, a „keresztényeknek” pedig vasárnapra. Az ötnapos munkahét gyorsan elterjedt. Henry Ford, az automobilok gyártója azért állt ki mellette, mert okosan úgy következtetett, hogy a hétvégi családi kirándulások miatt nagyobb lesz az igény a kocsikra.

Terveztél valamit a hétvégére?

A kétnapos hétvége ma már hozzátartozik a nyugati életstílushoz. Ha a világnak ezen a részén élsz, a munkahét vége felé a munkatársaid valószínűleg megkérdezik, hogy mit terveztél a hétvégére. Kérdésük azt sejteti, hogy izgalmas lehetőségek állnak nyitva előtted.

Mivel egész héten a munkaadód osztotta be az idődet, a hétvégén úgy érezheted, hogy végre újra  kezedbe veheted az irányítást a saját életed fölött. Egy kis lélegzetvételhez jutsz a heti elfoglaltságok közben. Talán tudsz egy kicsit pihenni, hiszen erre szükség van, vagy időt tölthetsz szeretteiddel. Az is lehet, hogy az egyik legnépszerűbb hétvégi tevékenységben tudsz részt venni, vagyis kikapcsolódásképpen elmész bevásárolni. „Annyira szeretem a boltokat járni!” — mondja Brigitte, aki Németországban él.

A felmérések tanúsága szerint sokan legszívesebben egyszerűen lazítással töltik a szabadidejüket. Az otthon töltött hétvége hívei sokféle lehetőséget látnak maguk előtt: lehet növényekkel foglalkozni a lakásban, kertészkedni odakinn, bélyeget gyűjteni, zenélni, zenét hallgatni, videózni, főzni, levelet írni, olvasni, varrni, kötni, sportolni vagy festeni, és még sokáig lehetne folytatni a sort. Vannak, akik szeretnek olyasmivel foglalkozni, ami közben együtt lehetnek a gyermekeikkel és a házastársukkal, például kirakózni vagy társasjátékot játszani. *

Vajon a Biblia elítélően szól az ilyen, látszólag komolytalan időtöltésekről? Nem feltétlenül. Salamon így írt: „Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel” (Prédikátor 4:6). A játéknak, pihenésnek és kikapcsolódásnak feltétlenül megvan a maga helye a keresztények életében, ha mértéket tartanak ezekben.

Vigyázzunk a szélsőségekkel!

Ámde a jóból is megárt a sok, vagyis az ellenkezőjét érhetjük el az eredeti célunknak, ha túlzásba esünk. A testedzésnek például vannak előnyei (1Timóteus 4:8). Azonban némelyek szinte vallásos buzgósággal vetik bele magukat valamilyen sportba hétvégén. Vannak, akik mindenáron nyerni akarnak a helyes technika elsajátítása által, ezért rengeteg időt és pénzt áldoznak arra, hogy órákat vegyenek egy edzőtől, és jó minőségű sportfelszerelésük legyen.

Az egészségének sem tesz jót az, aki túl sokat akar kihozni magából, pedig nincs folyamatosan edzésben. Egy hírlap „a sport hétvégi harcosainak” nevezett bizonyos középkorú embereket, és azt írta róluk, hogy bár eltökélt céljuk, hogy visszafiatalodnak, végül csak húzódásokat, rándulásokat, vágásokat és zúzódásokat szereznek be. Mások az életüket és a testi épségüket teszik kockára az úgynevezett lélegzetelállító vagy extrém sportokban. * A Biblia tehát jó okkal int arra, hogy legyünk „mértékletesek” (Titusz 2:2). A mozgás célja az, hogy felfrissítsen, nem pedig az, hogy kimerítsen, vagy kárt tegyen az emberben.

Némelyek ezért szívesebben végeznek kevésbé megerőltető mozgást. Németországban például nagyon népszerű a séta és a kirándulás. Az európai emberek körében közkedvelt elfoglaltság az úgynevezett teljesítménytúra. A résztvevők nem egymással versenyeznek, hanem az idővel, ugyanis az a lényeg, hogy meghatározott idő alatt kell megtenni egy adott utat valahol a természetben. Közben jót mozoghat az ember, és még a tájban is gyönyörködhet, akár a családjával együtt.

Túlzsúfolt hétvégék

Az emberek néha annyira sok mindent szerveznek a hétvégére, hogy végül alig vagy egyáltalán nem is tudnak örülni a programoknak. Az új hetet nemhogy felfrissülve, hanem teljesen kimerülten kezdik. A Focus című német folyóirat beszámol egy felmérésről, amelyben a megkérdezettek  27 százaléka úgy érezte, hogy a szabadideje túlságosan mozgalmasan telik, és ez sok stresszt okoz.

„A pihenés a hatékonyság őre” — írta a Time folyóirat. Jézus Krisztus is tudta, hogy szükség van pihenésre és kikapcsolódásra. A Márk 6:31 szerint Jézus „ezt mondta [a tanítványainak]: „»Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek.” Tehát míg a mozgásnak, vásárlásnak és az ehhez hasonló tevékenységeknek megvan a maguk helye, a felfrissüléshez nagyban hozzájárul, ha időt szánsz arra, hogy ráérősen olvasgass, pihenj vagy aludj. Van azonban még valami, ami szebbé teheti a hétvégét.

Szellemi szükségletek

Jézus a hegyi beszédében kijelentette: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3). A régi sabbatnapi pihenésnek az volt az egyik célja, hogy az emberek foglalkozhassanak a szellemi szükségleteikkel. Ma is felhasználhatók erre a hétvégék? Gondoljunk Jehova Tanúira. Gyülekezeteik többsége szombaton vagy vasárnap tartja a legfontosabb keresztény összejöveteleit. Egyes hétvégeken kongresszusoknak nevezett nagyobb összejöveteleket is rendeznek. Jehova Tanúi közül sokan rendszeresen fordítanak időt a hétvégén arra, hogy házról házra járva a Bibliáról beszélgessenek embertársaikkal.

Persze ugyanúgy, mint bárki más, Jehova Tanúi is dolgoznak, nekik is rendben kell tartaniuk az otthonukat, és törődniük kell a családjukkal. Ezért amikor tehetik, kikapcsolódnak a családjukkal. De előbbre valónak érzik a szellemi dolgokat. Vajon ez terhet ró rájuk? Vegyük szemügyre a következő példákat.

Egy német házaspár, Jürgen és Doris, mielőtt Tanúk lettek, edzésekkel töltötték a hétvégéiket egy sportklubban. Melle és Helena múzeumokat látogatott. Helmut mindig a szabadban töltötte a hétvégéjét, Silvia pedig diszkóba járt. Amióta azonban Jehova Tanúi lettek, mindegyikük teljesen másképp tölti el a szabadidejét.

Hallgassuk meg erről Jürgent és Dorist: „Amivel foglalkoztunk, az elűzte ugyan az unalmat, de nem mondhatnánk, hogy gazdagabbá tette az életünket. Most, hogy segítünk másoknak megérteni a Bibliát, nemcsak az ő életük lett tartalmasabb és céltudatosabb, hanem a miénk is.” Mit mond Melle és Helena? „A Biblia irányt mutat, hogy a lehető legjobb életúton járhassunk, és sok örömet szerez nekünk az, hogy beszélhetünk erről másoknak.” És Helmut miért érzi úgy, hogy most elégedettebb? „Tudom, hogy a nyilvános szolgálatom fontos Jehovának” — jelenti ki. Silvia pedig így nyilatkozik: „A prédikálás során emberekkel kerülök kapcsolatba, érdekes beszélgetéseket folytathatok, és mindezt nagyon élvezem.”

Miért ne beszélgetnél el Jehova Tanúival, amikor legközelebb meglátogatnak? Egy ilyen rövid beszélgetés talán hozzásegítene, hogy tartalmasabbá váljon az életed, nem csupán a hétvégeken, hanem a hét minden napján!

Bármivel szereted is tölteni a szabad idődet, törekedj rá, hogy a hétvégéd építően és kellemesen teljen. Ha német vagy, akkor ezt kívánjuk: „Schönes Wochenende!” Ha spanyolul beszélsz: „¡Buen fin de semana!” Ha ukrán vagy, ezt mondhatnánk: „Бажаю вам приємно провести вихідні.” Bárhol élsz is, és bármivel foglalkozol is, jó hétvégét!

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A kellemes hétvége a pihenés, a kikapcsolódás és a szellemi tevékenység egészséges keverékéből áll