A Biblia nézőpontja

Mi az anyagiasság?

AZ EMBER úgy lett megalkotva, hogy képes legyen szellemi dolgokkal foglalkozni, és hogy szükségesnek tartsa Isten imádatát. Mindamellett anyagból formáltatott, vannak anyagi szükségletei, és élvezetet talál az anyagi dolgokban. Néhány kereszténynek nagy vagyona van. Vajon önmagában ez a tény már bizonyíték arra, hogy ezek a keresztények anyagiasak, és nem szellemi beállítottságúak? Ezzel szemben kevésbé valószínű, hogy valaki nem anyagias, és szellemi gondolkodású, csak azért, mert szegény?

Bizonyára egyikünk sem vitatná azt a tényt, hogy az anyagiasság sokkal többet foglal magában, mint azt, hogy valaki gazdag vagy sok minden van a tulajdonában. Nézzünk meg néhány bibliai példát arra, hogy mit is jelent valójában az anyagiasság, és hogy miként tudjuk elkerülni azokat a veszélyeket, melyek az anyagias személyek szellemiségét fenyegetik.

Gazdagságnak és dicsőségnek örvendtek

A bibliai időkben Isten hűséges szolgái közül néhányan gazdagok voltak, és dicsőségnek örvendtek. Ábrahám például „igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal” (1Mózes 13:2). Jóbot úgy ismerték, mint aki „nagyobb . . . keletnek minden fiánál”, mivel rengeteg jószága és igen sok szolgája volt (Jób 1:3). Izrael néhány királya, köztük Dávid és Salamon, mérhetetlen vagyont halmozott fel (1Krónika 29:1–5; 2Krónika 1:11, 12; Prédikátor 2:5–10).

Az első századi gyülekezethez gazdag keresztények is tartoztak (1Timóteus 6:17). Lídia „bíborárus volt Tiatira városából, és . . . az Isten imádója volt” (Cselekedetek 16:14). A bíborfestéknek és a bíborral festett kelméknek igen borsos áruk volt, és rendszerint csak a rangos vagy gazdag személyek vásárolták őket, ezért elképzelhető, hogy Lídiának is volt némi vagyona.

De olyanok is voltak Jehovának a bibliai időkben élt hűséges szolgái között, akik nagy szegénységben éltek. Néhány családnak természeti katasztrófa, baleset vagy valamelyik családtag halála után semmije sem maradt (Prédikátor 9:13, 14). Mennyire fájdalmas lehetett a szűkölködőknek látni, hogy mások dúskálnak a gazdagságban és az anyagi javakban! Ám helytelen lett volna anyagiasnak minősíteniük a gazdagokat, vagy arra a következtetésre jutniuk, hogy azok, akiknek kevesebb van anyagilag, teljesebb mértékben szolgálják Istent. Miért? Vizsgáljuk csak meg, miben gyökerezik az anyagiasság.

A pénz szeretete

Egy szótár meghatározása szerint az nevezhető anyagiasnak, aki „túlságosan el van foglalva az  anyagiakkal, vagy túl nagy jelentőséget tulajdonít nekik, a szellemi és erkölcsi szempontokat figyelmen kívül hagyva”. Az anyagiasság tehát a vágyainkban gyökerezik, valamint abban, hogy mit tartunk fontosnak, és mire fordítjuk a legtöbb figyelmet. Az itt következő két bibliai példa ezt egyértelműen alátámasztja.

Jehova határozott tanácsot adott Báruknak, aki Jeremiás próféta titkáraként szolgált. Báruk a Jeruzsálemben uralkodó állapotok, valamint a népszerűtlen Jeremiással ápolt kapcsolata miatt valószínűleg szegénységben élt. Mindamellett Jehova ezt mondta neki: „te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj.” Lehet, hogy Báruk kezdett anyagiassá válni, mások vagyonával és anyagi biztonságával foglalkozni. Jehova arra emlékeztette Bárukot, hogy az életét megmenti Jeruzsálem elpusztításakor, de az anyagi javait nem (Jeremiás 45:4, 5).

Jézus az egyik szemléltetésében egy olyan férfiról beszélt, aki ugyancsak az anyagiakkal volt elfoglalva. Figyelmét a vagyona kötötte le, nem pedig az, hogy miként használhatná fel anyagi javait arra, hogy kiterjessze az Istennek végzett szolgálatát. Ez a gazdag ember így érvelt: „lebontom a tárházaimat, nagyobbakat építek . . . , és azt mondom majd lelkemnek: »Lelkem, sok javad van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!«” Jézus ezután kijelentette: „Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?« Így jár az, aki önmagának kincset gyűjt, de Istenre nézve nem gazdag” (Lukács 12:16–21).

Mit tanulhatunk ebből a két történetből? Hogy nem a gazdagság tesz valakit anyagiassá, hanem az, ha az anyagi javakat tartja a legfontosabbnak az életében. Pál apostol kijelentette: „Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Timóteus 6:9, 10). Akkor van tehát baj, ha valaki elhatározza, hogy gazdag lesz, és ha szereti az anyagi javakat.

Tartsunk önvizsgálatot!

A keresztények ügyelnek arra, hogy ne essenek az anyagiasság csapdájába, bármilyen legyen is az anyagi helyzetük. A gazdagság hatalma megtévesztő, és megfojthatja az ember szellemiségét (Máté 13:22). A figyelmünk szinte észrevétlenül a szellemi dolgokról az anyagiakra terelődhet, ami szomorú következményekkel jár (Példabeszédek 28:20; Prédikátor 5:10).

Ezért a keresztényeknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mit tartanak fontosnak az életben, illetve hogy mire fordítják a legtöbb figyelmet. Függetlenül attól, hogy jómódúak-e vagy sem, a szellemi gondolkodású emberek megfogadják Pál tanácsát, és ’reménységüket nem bizonytalan gazdagságba vetik, hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre’ (1Timóteus 6:17–19).