A határ tüskés hátú lakója

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

FEHÉR ködbe burkolózott az észak-angliai Tyne-folyó völgye. Az est csendjében messzire elhallatszott a vetési varjak károgása. Egy erdei úton sétáltam, amikor alig hallhatóan megzörrent az avar. Szemem a vörös, barna meg sárga színben pompázó leveleket fürkészte. Két apró lábacskát pillantottam meg, de azok nyomban el is tűntek egy hasadékban a száraz folyóparton, melynek mentén bandukoltam.

Közelebb lépve rájöttem, hogy egy sünihez van szerencsém, amely éppen téli vackát készíti elő nagy gonddal. A levelek, száraz fűszálak és páfrányágacskák már a vackában voltak, most éppen az ágyát rendezgette, melyen átalussza majd a hideg téli napokat és éjszakákat.

A domboldalakon, mezőkön és erdőkben élő édes kis sünt képtelenség összetéveszteni más állattal. A sün fejét és nyakát durva, barnásfehér szőr borítja, de a legszembetűnőbb jellegzetessége a sárga végű tüskékből álló bundája, mely védelmezi. A törzsét borító, körülbelül 2 centiméter hosszú szúrós tüskék durva szőrzetből emelkednek ki, és csoportokban, sugarasan helyezkednek el. Minden tüskét 22-24, hosszanti irányban futó mélyedés barázdál. A tüskék szinte merőlegesen állnak a bunkó alakú tőre, melyből kinőnek, s melyhez közel egy ponton elvékonyodnak és erőteljesen megdőlnek. Ha tehát egy sün lezuhan valahonnan, nem hal bele az esésbe, mert a tüskéi olyan szögben állnak, hogy nem döfik keresztül a bőrét. Ugye, milyen lenyűgöző a felépítése?

Ha a sün megijed, védekező pózt vesz fel: összegömbölyödik. Erős izmaival tüskés bőrét két oldalt, valamint elöl és hátul az egész testére ráhúzza. Olyasmi történik, mint amikor egy puha bőrzacskó száján meghúzzák a zsinórt.  A fej, farok, lábak és a hasi rész mind bekerülnek a tüskés védőköpeny alá. A sün nagyon sokáig tudja tartani ezt a védekező állást.

Alkonyatra az állat rendszerint megéhezik. Rovarokból és férgekből álló vacsoráját egérrel, békával, patkánnyal vagy gyíkkal köríti, és időnként magvakat és bogyókat is eszik. A sünnek kitűnő a hallása, és a szaglása is kifinomult, amit, ha a hegyes orrára és nedves orrlyukaira pillantunk, talán magunk is kitalálunk.

Ellenségei a természetben és másutt

A sünnek a rókán és a borzon kívül nem sok ellensége akad a természetben. Az utóbbi a mellső lábain lévő erős karmokkal könnyedén szétbontja az összegömbölyödött állatot, a tüskék nem ártanak neki. Sokszor találkoztam már üres sündisznóbőrrel; valószínűleg csak ez maradt a sünből, miután a borz bevacsorázott. A rókának ellenben meggyűlik a baja a tüskékkel, ezért inkább megpróbálja egy folyóba görgetni a sünt, mely ott vagy kiegyenesedik, vagy megfullad. Mivel a sün jó úszó, nagy esélye van arra, hogy sikerüljön a kövek közé menekülnie, vagy bebújnia egy lyukba a folyó partján, mielőtt a róka utolérné.

Angliában a cigányok és mások néhány vidéki helyen szívesen fogyasztanak agyagban sütött sündisznót. Amikor kihűl az agyag, lebontják a sünről. Ilyenkor a tüskék leválnak, hozzáférhetővé téve a sün sült húsát. „Nagyon finom csemege” — írja Jean-Paul Clébert a The Gypsies című könyvében. Szomorú látványt nyújt napjainkban  a sok-sok elgázolt sün teteme. Úgy tűnik, hogy különösen akkor vannak veszélyben, amikor felkelnek téli álmukból, és elindulnak élelem után kutatni. Ha ellenségei a természetben és másutt nem végeznek vele, úgy hat évig is elélhet, és a testhossza elérheti a 25 centimétert.

Szaporodás, téli álom és élelemszerzés

A hím és a nőstény május és július között párosodik, és később is van egy szaporodási időszak. A nőstény négy-hat hét alatt hordja ki kölykeit — hármat-négyet egyszerre —, melyek egyenként kevesebb mint 30 grammot nyomnak. Vakon és süketen születnek, ezért világrajövetelük után két hétig igen védtelenek. Lágy szőrüket azután lassanként tüskék váltják fel, és egy idő után képesek lesznek összegömbölyödni. Ha még azelőtt rájuk törnek, hogy kialakul ez a képességük, hirtelen a levegőbe pattannak, és éles, sziszegő hangot hallatnak. Ez sok ragadozót annyira meglep, hogy elmegy a kedve a sünhústól.

Miközben téli álmukat alusszák, a melegebb hónapok alatt felhalmozott zsírkészletből élnek. Alvás közben a testhőmérsékletük jóval alacsonyabb lesz, és a légzésüket szinte nem is lehet észlelni. Az állatnak van egy különleges hibernációs mirigye, mely ellenőrzés alatt tartja a testhőmérsékletet. Ha az túl alacsonyra zuhan, a mirigy megindítja a hőtermelést, így az állat felriad, és tudja, hogy melegebb, védettebb vacok után kell néznie. A sün soha nem veszíti el teljesen a kapcsolatot a külvilággal a hónapokig tartó téli álma közben. Mindenféle közeli hangra reagál, és mocorogni kezd.

Ha egy kertben találja magát, mihelyt teheti, megmászik falat, kerítést, de még ereszcsatornát is, hogy kijusson, mivel tápláléka megszerzéséhez nagy területre van szüksége. Emiatt a sünt nem könnyű „megszelídíteni”, vadon élő állat marad, ami nem is baj, mert a szabadon élő sünök legtöbbjén hemzsegnek a bolhák. Az Anglia vidéki területein kóborló tüneményes kis sünök mindenesetre elragadó érdekességei a tájnak, s mindig köszönetet mondok értük a Teremtőnknek, Jehova Istennek.

[Kép a 15. oldalon]

Összegömbölyödött sün

[Kép a 16. oldalon]

Sünről készült illusztráció Beatrix Potter 1905-ben kiadott meséskönyvéből („The Tale of Mrs. Tiggy-Winkle”)

[Kép a 16. oldalon]

Egy közönséges sündisznó egyhetes korában

[Képek a 17. oldalon]

Fokföldi sün