A parányi fülecske titka feltárul

„Az elmúlt évtizedben a biológusok felfedeztek egy új módszert, mellyel az állatok megállapítják a hangok irányát — írja a Science News. — A felfedezést akkor tették, amikor megfigyelték, hogy egy élősködő légyfaj a hang alapján cserkészi be a tücsköket, pedig a legyek feje nem elég nagy ahhoz, hogy alkalmas legyen az eddig ismert hanglokalizációs műveletek véghezvitelére.” Ezekhez ugyanis rendszerint jókora távolságra van szükség a két dobhártya között.

Egy nemrégiben végzett vizsgálat, melyet az egyesült államokbeli Cornell Egyetemen végeztek, kiderítette, hogy „az Ormia ochracea légyfaj nőstényei kétfokos pontossággal tudják behatárolni a hangforrások irányát, vagyis olyan jó a hallásuk, mint a baglyoké”, pedig a két összekapcsolódó dobhártyájuk csupán körülbelül egy milliméterre van egymástól! A légy a kifinomult „bagolyhallását” egy zseniális hallószervnek köszönheti.

A légy dobhártyáit egy híd köti össze, melynek segítségével a két hártya együtt, egy fajta billegő mozgásra képes — gondolhatunk itt például egy mérleghintára. Amikor a tücsök hangja eljut a légyhez, a hangforráshoz közelebbi dobhártya egy pillanat alatt továbbítja a rezgést a távolabbi dobhártyának, így az nem tud ugyanazokra a beérkező hangokra reagálni. A tücsökhöz közelebbi hártyában tehát erőteljesebb rezgések jönnek létre. Ezáltal képes a légy megtalálni és mindjárt meg is közelíteni a célpontot.

Van-e valami gyakorlati haszna ennek a felfedezésnek? A kutatók úgy vélik, hogy segítségükre lesz fejlettebb mikrofonok és hallókészülékek tervezésében. Például olyan hallókészülékeket lehetne előállítani, melyek „elsősorban abból az irányból fogadják a hanghullámokat, amerre a viselőjük néz” — írja a beszámoló. Micsoda bölcsességről árulkodnak Jehova bámulatos teremtményei! (Jób 42:2).

[Képek forrásának jelzése a 31. oldalon]

R. Hoy/Cornell University

Felső két fotó: R. Wyttenbach/ Cornell University