Egészséges gyerekkor

HOGY szép-e valakinek a gyerekkora, az nagyrészt a szülői gondoskodástól függ. De mit foglal magában a megfelelő gondoskodás? A következő tanácsokat nyilván hallottuk már: Szánjunk időt a gyerekeinkre! Hallgassuk meg őket! Nyújtsunk határozott vezetést! Legyünk együtt érzőek, osztozzunk örömükben és bánatukban! Legyünk igazi barátaik, de szülői tekintélyünkről se mondjunk le! Az ilyen gyakran hallható alapelvek természetesen segítenek a szülőknek abban, hogy jól ellássák feladataikat. De van ezeknél egy alapvetőbb és fontosabb szempont, amelynek mindenekelőtt figyelmet kell szentelniük.

Világszerte több millió szülő vélekedik úgy, hogy a bibliai alapelvek követése elengedhetetlen ahhoz, hogy jó szülők legyenek. Miért van ez így? Azért, mert a Biblia bölcs Szerzőjétől, Jehova Istentől származik a család intézménye (1Mózes 1:27, 28; 2:18–24; Efézus 3:15). Ebből egyenesen következik, hogy az ő ihletett Szavánál nem találunk jobb útmutatót a gyerekneveléshez. De hogyan szolgálhat felvilágosítással egy olyan régi könyv, mint a Biblia, azzal kapcsolatban, hogy a mai gyerekeket áthajszolják a gyerekkorukon? Vegyünk nagyító alá egy-két szentírási alapelvet, mely alkalmazható ebben a kérdésben.

„A gyermekek lépése szerint”

Jákobnak, Izsák fiának több mint tizenkét gyereke volt. A Biblia megörökítette bölcs szavait, melyeket egy családi utazás közben mondott: „e gyermekek gyengék . . . Menjen el azért az én uram [Ézsau, azaz Jákob bátyja] az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan . . . a gyermekek lépése szerint” (1Mózes 33:13, 14).

Jákob tudta, hogy nem tekintheti a gyerekeit kis felnőtteknek. „Gyengék”, azaz kisebbek, törékenyebbek voltak, mint a felnőttek, és több mindenre volt szükségük. Jákob nem erőltette rá a saját tempóját a gyerekekre, hanem inkább ő ment lassabban, igazodva hozzájuk. Ezzel azt a bölcsességet tükrözte, amelyet Isten a földi gyermekei iránt nyilvánít ki. Atyánk tisztában van a korlátainkkal. Nem vár el tőlünk többet, mint amennyit ésszerű elvárni (Zsoltárok 103:13, 14).

Az állatok között is vannak olyanok, melyek effajta bölcsességet mutatnak ki, hiszen Isten „ösztönösen bölcsnek” teremtette őket (Példabeszédek 30:24, NW). Természettudósok például megfigyelték, hogy az egész elefántcsorda alkalmazkodik egy kiselefánt tempójához, és lassan lépkednek addig, amíg a kicsi fel nem tudja venni az ő ritmusukat.

A modern társadalom nagy része nem követi az isteni bölcsességet. De nem kötelező utánozni ezt  a magatartást. Ne felejtsük el, hogy a gyerekek „gyengék”, és nem képesek felnőtteknek való terheket és felelősségeket viselni. Ha például egy egyedülálló szülőnek komoly személyes gondjai vannak, és kísértést érez rá, hogy a gyerekével ossza meg azokat, jobb, ha ellenáll a belső ösztönzésnek, és inkább egy érett, felnőtt barátjához fordul. Olyan valakit válasszon, aki tud neki segíteni a helyzet megoldásában, és lehetőleg olyat, aki támogatja abban, hogy a Biblia bölcs tanácsait alkalmazza (Példabeszédek 17:17).

Ugyanezen az elven a szülő ne tegye olyan túlhajszolttá, betáblázottá és mereven megszervezetté a gyereke életét, hogy minden fiatalkori öröm ki legyen zárva abból. Olyan időbeosztást válasszon, amely megfelel a gyerekének, ne pedig olyat, amely vakon követi a mai világ ritmusát. A Biblia bölcsen ezt tanácsolja: „Ne engedjétek, hogy a körülöttetek levő világ a saját öntőformájába préseljen titeket” (Róma 12:2, Phillips).

„Mindennek rendelt ideje van”

Egy másik bölcs bibliai alapelv így szól: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Természetesen ideje van a munkának. A gyerekeknek sok munkájuk van — gondoljunk csak az iskolai feladataikra, a házimunkára és a vallásos teendőikre. Ámde ugyanebben a bibliai részben azt is olvashatjuk, hogy „ideje [van] a nevetésnek . . . és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:1, 4).

A gyerekeknek különösen szükségük van a játékra, a nevetésre, arra, hogy viszonylag gondtalanul levezethessék fiatalos energiájukat. Ha minden percük be van osztva azzal, hogy iskolába meg külön foglalkozásokra járnak, és más komoly felelősségeket hordoznak, akkor kielégítetlen marad a játék iránti vágyuk. Ettől ingerültté válhatnak, vagy akár el is csüggedhetnek (Kolosszé 3:21).

Ugyanezt a bibliai alapelvet másképpen is lehet alkalmazni. Például: mivel mindennek rendelt ideje van, ebből az következik, hogy a gyerekkor annak az ideje, hogy gyerekként éljen az ember, nem igaz? A szülők talán igennel felelnek, de nem biztos, hogy a gyerekeik mindig egyetértenek velük ebben. A kisfiúk és kislányok sokszor azt szeretnék tenni, amit a felnőttektől látnak. Lehet, hogy  a kislányok szívesen öltözködnek és szépítkeznek úgy, mintha már felnőtt nők lennének. Ha korán kezdenek serdülni, még nagyobb lehet a kísértés, hogy idősebbnek tüntessék fel magukat.

A bölcs szülők meglátják ennek az irányzatnak a veszélyét. Ebben a züllött világban némelyik reklám és a szórakoztatóipar szexuálisan felvilágosultnak és korán érőnek mutatja be a gyerekeket. Egyre több gyerek sminkeli magát, ékszereket hord, és kihívóan öltözködik. De miért van szükség arra, hogy még csábítóbbá tegyék magukat olyan perverz emberek szemében, akik szexuálisan ki akarják őket zsákmányolni? Azok a szülők, akik megtanítják a gyerekeiket arra, hogy a koruknak megfelelően öltözködjenek, egy másik bibliai alapelvet vesznek figyelembe, mely így szól: „Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát” (Példabeszédek 27:12).

Vegyünk most egy másik példát. Ha engedjük, hogy egy gyereknek a sport legyen a mindene, kiegyensúlyozatlanná válhat az élete, és lehet, hogy nem jut ideje más dolgokra. A Biblia bölcsen erre figyelmeztet: „a testedzés kevésre hasznos, az Isten iránti odaadás ellenben mindenre hasznos, mivel megvan benne a mostani és az eljövendő élet ígérete” (1Timóteus 4:8).

Ne hagyjuk, hogy a gyerekünk elsajátítsa azt a szemléletmódot, hogy a győzelem mindennél fontosabb. Sok szülő kiöli a mókát a sportból és a játékból, mivel azt erőlteti a gyerekére, hogy a verseny mindenek előtt való, és mindenáron győzni kell. Némelyik gyerek emiatt kényszert érez arra, hogy a győzelem kedvéért csaljon, vagy sérülést okozzon a többi játékosnak. Pedig a győzelem semmiképpen sem ér ennyit!

Meg kell tanulni az önuralmat

A gyerekek sokszor nehezen tanulják meg, hogy mindennek megvan a maga ideje. Nem könnyű türelmesen várniuk, ha valamit nagyon szeretnének. Ráadásul az egész világra jellemző, hogy mindenki a vágyai azonnali kielégítésére törekszik. A szórakoztatóipar szinte állandóan azt zakatolja, hogy szerezzük meg, amit csak akarunk, méghozzá most, azonnal.

Ne engedjünk az effajta befolyásnak, és ne kényeztessük el a gyerekünket! „Az, hogy valaki képes későbbre halasztani a vágyai kielégítését, fontos része az érzelmi intelligenciának — jelenti ki a The Child and the Machine című könyv. — Az önfegyelem és a társadalomba való beilleszkedés hatásos ellenszere a növekvő erőszaknak, mely a gyerekek körében az iskolában és az iskolán kívül egyaránt megfigyelhető.” A Biblia a következő hasznos alapelvet is tartalmazza: „Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja” (Példabeszédek 29:21, Katolikus fordítás). Az idézett vers közvetlenül a fiatal rabszolgákkal való bánásmódról beszél, sok szülő mégis azt tapasztalta, hogy a gyerekeinek is javára válik ugyanez az alapelv.

A gyerek szükségletei közül kiemelkedik az, amit a Biblia így fogalmaz meg: „Jehova fegyelmezése és elmebeli szabályozása” (Efézus 6:4). A szeretetteljes fegyelmezés segít a gyerekeknek az olyan tulajdonságok kifejlesztésében, mint az önuralom és a türelem. Ezek a vonások hozzájárulnak, hogy egész életükben boldogok és elégedettek legyenek.

Semmi sem fogja veszélyeztetni a gyerekkort

Felmerülhetnek bennünk a következő kérdések: „A bölcs és szerető Isten, aki ezeket a hasznos alapelveket ihlette, csakugyan azt akarta, hogy ilyen legyen a világ? Az volt a szándéka, hogy a gyerekek olyan világban nőjenek föl, amely gyakran inkább veszélyes, semmint nevelő hatású?” Bizonyára vigasztalónak érezzük azt a gondolatot, hogy Jehova Isten és a Fia, Krisztus Jézus gyengéden szereti az embereket, köztük mindenféle korú gyerekeket is. Nemsokára eltávolítanak a földről minden gonoszt (Zsoltárok 37:10, 11).

Szívesen belepillantanánk ebbe a békés, boldog korszakba? Akkor képzeljük magunk elé a Bibliában lefestett gyönyörű képet: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket” (Ézsaiás 11:6, Újfordítású revideált Biblia). A mai világban, mely gyakran kegyetlenül tönkreteszi a gyerekkort, vagy szívtelenül sietteti a felnőtté válást, milyen megnyugtató tudni azt, hogy Isten ilyen ragyogó jövőt ígér az embereknek a földön! Nyilvánvaló, hogy a Teremtő nem akarja, hogy a gyerekkor elvesszen, vagy hogy túl rövid legyen. Inkább azt akarja, hogy mindenkinek boldog és egészséges gyerekkora legyen.

[Kép a 8. oldalon]

Ne terheljük gyerekünket személyes gondjainkkal, inkább egy másik felnőttet avassunk bizalmunkba

[Kép a 8–9. oldalon]

A gyerekeknek szükségük van a játékra