Elveszett gyerekkor

„A gyerekek legalapvetőbb emberi joga a gyerekkorhoz való jog” („The Hurried Child”).

BÁRKIT kérdeznénk is, valószínűleg azt mondaná, hogy minden gyereknek kijár a viszonylag gondtalan és tiszta gyerekkor. De sajnos a szomorú valóság az, hogy sok kisfiú és kislány életéből kimarad az ilyen értelemben vett gyerekkor. Gondoljunk csak arra, hogy hány ezernyi vagy akár milliónyi gyerek álmai foszlanak szerte, amikor a gyerekek a háború áldozataivá válnak. Jusson eszünkbe az is, hogy hány meg hány gyerek életét teszi pokollá a rabszolgaság vagy a fizikai bántalmazás.

A legtöbbünk talán el sem tudja képzelni, mit érez az a gyerek, aki kénytelen az utcán élni, mert ott nagyobb biztonságban érzi magát, mint otthon. Éppen akkor, amikor a legtöbb szeretetre és védelemre lenne szüksége, az ilyen gyereknek muszáj megtanulnia, hogyan hárítsa el talpraesetten az olyan erőszakos emberek próbálkozásait, akik csak az alkalmat lesik, hogy kizsákmányolják őt. Zűrzavaros világunknak gyakran maga a gyerekkor esik áldozatul.

„Bárcsak újra gyerek lehetnék!”

Carmen * most huszonkét éves; az egész gyerekkora merő küzdelem volt. A nővérével kénytelenek voltak az utcán élni, hogy elmeneküljenek apjuk durvasága és anyjuk hanyagsága elől. Bár ez a fajta élet tele van veszélyekkel, mindkettőjüknek sikerült elkerülniük sok olyan csapdát, melybe annyi de annyi otthonról elszökött fiatal beleesik.

Carmen mégis bánkódik a gyerekkora miatt, ami igazából nem is volt neki. „Csecsemőből úgy lettem huszonkét éves nő, hogy közben semmi szép nem történt velem — kesereg. — Most már férjnél vagyok, és nekem is van gyerekem, de annyira szeretnék olyasmiket csinálni, mint a kislányok, például babázni. Szülői szeretetre és ölelésekre vágyom. Bárcsak újra gyerek lehetnék!”

Számtalan gyerek él át olyan szenvedéseket, mint Carmen és a nővére. Az utca neveli őket, és lényegében meg vannak fosztva a gyerekkoruktól. Sokan közülük bűnözésből tartják fenn magukat. Különböző beszámolók és statisztikák feltárják, hogy egyes gyerekek megdöbbentően fiatalon kezdik a bűnöző életmódot. A gondot az is súlyosbítja, hogy sok lány akkor válik anyává, amikor még tizenéves, tehát maga is gyerek.

Rejtett társadalmi válság

Nem csoda, hogy egyre több gyerek nevelőszülőknél köt ki. Egy vezércikk, mely a Weekend Australian című lapban jelent meg, így fogalmazott: „Észre sem vettük, és a nevelt gyerekek problémája válsággá nőtte ki magát. Egyre több az olyan gyerek, aki széthullott családokból származik, és akire nem viselnek gondot rendesen.” A cikk írója megjegyezte, hogy „vannak olyan nevelt gyerekek, akiknek az ügyével hónapokig, sőt évekig nem foglalkozik egyetlen szociális munkás sem, más gyerekek pedig egyik nevelőszülő után a másikhoz kerülnek, és soha nem lelnek állandó otthonra”.

 Beszámoltak egy tizenhárom éves lányról, aki három év alatt 97 nevelőszülőnél fordult meg; bizonyos helyeken csupán egy éjszakát töltött. Felidéződik benne, mennyire szenvedett a bizonytalanságtól és attól az érzéstől, hogy senkinek sem kell. Neki és sok hozzá hasonló nevelt gyereknek elveszett a gyerekkora.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a szakemberek ma az elveszett gyerekkor súlyosbodó tragédiájáról beszélnek. Akinek van gyereke, az ezeknek az elszomorító tényeknek a hallatán bizonyára szerencsésnek érzi magát, mert képes biztosítani neki az otthont és az élethez szükséges dolgokat. De a gyerekekre egy másik veszély is leselkedik. A mai világban a gyerekkor nem veszik el mindig teljes egészében, ugyanis lehet, hogy csak siettetik a felnőtté válást. Mit jelent ez, és milyen hatásai vannak?

[Lábjegyzet]