Galilei harca az egyházzal

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A DÁTUM 1633. június 22-e. Egy erőtlen, idős férfi térdel a római inkvizíció bírósága előtt. Tudós férfi ő, egyike a kor legismertebbjeinek. Tudományos meggyőződése hosszú éveken át folytatott tanulmányozáson és kutatáson alapszik. Ám ha menteni akarja életét, meg kell tagadnia azt, aminek az igazságáról meg van győződve.

A férfi neve Galileo Galilei. A Galilei-ügy — ahogy sokan nevezik — olyan kétségeket, kérdéseket és vitát szült, melynek még ma, mintegy 370 évvel később is visszhangja van. Ez a per kitörölhetetlen nyomot hagyott a vallás és a tudomány történetében. Miért kavart oly nagy port ez az ügy? Miért kerül bele még manapság is a hírekbe? Csakugyan „szakadékot” jelképez, mely „a tudomány és a vallás között tátong”, ahogy egy író megfogalmazta?

A matematikus, csillagász és fizikus Galileit sokan a „modern tudomány atyjának” tartják. Galilei az elsők között volt, akik távcsővel tanulmányozták az égboltot, és úgy vélte, hogy amit lát, egybevág azzal az elképzeléssel, mely még napjaiban is heves vitát szított, nevezetesen, hogy a Föld kering a Nap körül, vagyis a bolygónk nem a világegyetem központja. Nem csoda, hogy Galileit olykor a tapasztalatra épülő, modern vizsgálati módszerek megalapozójának tekintik.

Egyebek között mire jött rá Galilei, és mi mindent talált föl? Csillagászként például felfigyelt a Jupiter holdjaira, arra, hogy a Tejút csillagokból áll, hogy a Hold felszínét hegyek borítják, és hogy a Vénusznak a Holdéihoz hasonló fázisai vannak. Fizikusként foglalkozott az inga lengésének a szabályaival, valamint a szabadesés törvényével. Kitalált egy logarlécszerű eszközt, az osztókörzőt. Holland felfedezés alapján készített egy távcsövet, s így megnyílt előtte a világegyetem.

Az egyházi hierarchiával folytatott hosszas viaskodás miatt azonban a nagy hírű tudós élete drámai fordulatot vett: perbe fogták. Hogyan kezdődött a per, és miért?

 Nézeteltérés Rómával

Galilei már a XVI. század végén elfogadta a kopernikuszi elméletet, mely szerint a Föld kering a Nap körül, nem pedig fordítva. Ezt heliocentrikus (napközéppontú) világképnek is nevezik. 1610-ben távcsövével korábban nem ismert égitesteket fedezett fel, és ezzel igazolva látta a heliocentrikus világrendszer létét.

Egy enciklopédia szerint Galilei nemcsak arra vágyott, hogy fölfedezéseket tegyen, hanem arra is, hogy meggyőzze „a kor legmagasabb rangú személyeit, hercegeket és bíborosokat”, hogy igaz a kopernikuszi elmélet (Grande Dizionario Enciclopedico UTET). Abban reménykedett, hogy befolyásos barátai segítségével le tudja győzni az egyház ellenvetéseit, sőt, még a támogatását is megszerezheti.

1611-ben Rómába utazott, hogy nagy méltóságú egyházi elöljárókkal találkozzon. Távcsövén megmutatta nekik csillagászati fölfedezéseit. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számította. 1616-ban már hivatalos vizsgálat folyt ellene.

A római inkvizíció teológusai a heliocentrikus tant „filozófiai ostobaságnak, képtelenségnek, szabályos eretnekségnek” bélyegezték, „mivel sok szempontból szöges ellentétben áll a Szentírás szó szerinti magyarázatával, az általános értelmezéssel, valamint az egyházatyák és a teológusok elméleteivel”.

Galilei találkozott Robert Bellarmino bíborossal, aki a kor legnagyobb katolikus teológusának számított, és akit „az eretnekekre lesújtó pörölynek” neveztek. Bellarmino hivatalból azt parancsolta Galileinek, hogy ne terjessze a napközéppontú világrendszerről alkotott nézeteit.

Az inkvizíciós bíróság előtt

Galilei próbált körültekintő lenni, de nem tagadta meg a kopernikuszi tant. Tizenhét évvel később, 1633-ban megjelent az inkvizíciós bíróság előtt. Bellarmino bíboros akkorra már halott volt, és most VIII. Orbán pápa volt Galilei fő ellenfele, aki korábban jóindulattal viseltetett iránta. Vannak olyan írók, akik ezt a tárgyalást a történelem egyik leghíresebb és legigazságtalanabb tárgyalásának tartják, mi több, együtt emlegetik Szókratész és Jézus perével.

 Miért került rá sor? Galilei írt egy könyvet Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről címmel. Ebben a könyvben valójában a heliocentrikus világkép mellett szállt síkra. Mint a könyv íróját arra utasították 1632-ben, hogy jelenjen meg a bíróság előtt, de Galilei késlekedett, mert beteg volt, és csaknem 70 éves. A következő évben utazott Rómába, miután azzal fenyegették, hogy letartóztatják, és bilincsbe verve hurcolják majd oda. A pápa utasítására kihallgatták, és még kínvallatással is fenyegették.

Még ma is vitás, hogy vajon ezt a beteg, idős embert csakugyan megkínozták-e. Galileit „szigorú vizsgálatnak” vetették alá, ahogy azt az ítéletében feljegyezték. Az itáliai törvények ismerője, Italo Mereu történész szerint ez a kijelentés a kor egyik jogi kifejezése, mellyel a kínvallatásra utaltak. Számos tudós egyetért ezzel az értelmezéssel.

Az viszont biztos, hogy Galileit 1633. június 22-én ítélték el egy dísztelen teremben, az inkvizíció tagjainak a jelenlétében. Bűnösnek találták abban, hogy „az isteni ihletésű Szentírással ellentétes, hamis tanokat vall, és hisz bennük, azt állítva, hogy a Nap . . . nem halad keletről nyugatra, továbbá hogy a Föld mozog, és nem a Föld a világmindenség középpontja”.

Galilei nem akart mártír lenni, ezért arra kényszerült, hogy megtagadja elméleteit. Miután felolvasták az ítéletet, a térdeplő idős tudós, aki a vezeklők ruháját viselte, ünnepélyesen ezt mondta: „visszavonom, megátkozom és elítélem a fenti tévedéseket és eretnekségeket [a kopernikuszi elméletet], s általában minden és bármilyen más, a Szentegyházzal ellentétes tévedést, eretnekséget és szektát.”

Egy népszerű mendemonda szerint, melyre nincs megbízható bizonyíték, az elveinek a megtagadása után Galilei tiltakozva dobbantott, és így kiáltott: „És mégis mozog!” A feljegyzésekből kiderül, hogy a tudós egészen a haláláig gyötrődött a miatt a megaláztatás miatt, hogy meg kellett tagadnia a fölfedezéseit. Börtönbüntetésre ítélték, de az ítéletet életfogytiglani házi őrizetre mérsékelték. Minthogy fokozatosan gyengült a látása, s végül megvakult, szinte teljes elvonultságban élt.

Nincs összhangban a vallás és a tudomány?

Sokan azt a következtetést vonják le, hogy Galilei esete bizonyítja, hogy a tudomány és a vallás reménytelenül összeegyeztethetetlen. Leszögezhetjük, hogy az évszázadok során a Galilei-ügy többeket elidegenített a vallástól. Jó néhányan biztosak benne, hogy a vallás a természetéből adódóan veszélyes a tudomány fejlődésére. De csakugyan így van ez?

VIII. Orbán pápa és a római inkvizíció teológusai igazából a kopernikuszi elméletet ítélték el, azt állítva, hogy nincs összhangban a Bibliával. Galilei ellenfelei Józsué szavait hozták fel vádként — „állj meg nap” —, melyeket ők szó szerint értelmeztek (Józsué 10:12). De valóban ellentmondás van a Biblia és a kopernikuszi elmélet között? Egyáltalán nincs.

Az ellentmondás a tudomány és a Szentírásnak egy nyilvánvalóan helytelen értelmezése között húzódik. Galilei is így vélekedett. Egy tanítványának ezt írta: „Bár a Szentírás tévedhetetlen, magyarázói és értelmezői nem azok, de mennyire nem. Egy súlyos és gyakori tévedésük, hogy mindig teljesen szó szerint vesznek mindent.” A Biblia komoly tanulmányozói ugyanígy gondolkodnak erről. *

Galilei még messzebbre ment. Kijelentette, hogy a két könyvet, a Bibliát és a „természet könyvét” egyazon Szerző „írta”, és nem lehetnek ellentmondásban egymással. Hozzátette azonban, hogy senki sem „állíthatja teljes bizonyossággal, hogy a Szentírás minden magyarázója Istentől kap ihletést”. Az egyház hivatalos értelmezésének e burkolt bírálatát valószínűleg provokációnak tartották, és ez is  hozzájárult, hogy a római inkvizíció elítélte a tudóst, hiszen honnan veszi a bátorságot egy laikus ahhoz, hogy kétségbe vonja az egyház előjogait.

A Galilei-ügyre utalva sok tudós kétségeit fejezi ki az egyház és a pápa tévedhetetlenségét illetően. Hans Küng katolikus teológus azt írja, hogy a tévedhetetlenség tanát igencsak aláásta „az egyházi tanítóhivatal” „számos, vitathatatlan” tévedése, például az, hogy „elítélte Galileit”.

Felmentik Galileit?

1979 novemberében, egy évvel a pápává választása után, II. János Pál annak a reményének adott hangot, hogy felülvizsgálják Galilei helyzetét, és elismerte, hogy Galileinek „az egyház képviselőinek és szervezeteinek a kezétől . . . sokat kellett szenvednie”. Tizenhárom évvel később, 1992-ben egy bizottság, melyet a pápa állíttatott fel, elismerte: „Bizonyos teológusok, Galilei kortársai . . . nem ismerték fel, hogy a Szentírásnak milyen mély, jelképes értelme van, amikor a teremtett világegyetem felépítését taglalja.”

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a heliocentrikus elmélet nemcsak a teológusok nézeteivel volt ellentétben. VIII. Orbán pápa, akinek fontos szerep jutott a perben, foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy Galilei ne támadja azt a több évszázados egyházi tanítást, hogy a Föld a világegyetem központja. Ez a tanítás valójában nem a Bibliából, hanem a görög bölcselőtől, Arisztotelésztől származik.

Miután a közelmúltban ez a bizottság fáradságos munkával felülvizsgálta a pert, a pápa a Galileire kiszabott ítéletet „elhamarkodott és szerencsétlen döntésnek” nevezte. Felmentették a tudóst? „Némelyek Galilei felmentéséről beszélnek, s ez elképesztő — jelenti ki egy író —, mivel a történelem nem Galileit, hanem az egyházi bíróságot ítéli el.” Luigi Firpo történész ezt mondta: „Nem az üldözők dolga, hogy felmentsék az áldozataikat.”

A Biblia „egy sötét helyen . . . fénylő lámpa” (2Péter 1:19). Galilei megpróbálta megvédeni a félreértelmezéstől, az egyház viszont épp az ellenkezőjét tette, amikor a Biblia kárára az emberi hagyomány mellett kardoskodott.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 14. oldalon]

Galilei élete

Galilei 1564-ben született Pisában egy firenzei apától. A pisai egyetem orvosi karára járt, de mivel nem kötötték le orvosi tanulmányai, felhagyott velük, majd fizikát és matematikát kezdett tanulni. 1585-ben diploma nélkül tért haza a családjához. Mégis sikerült kivívnia a kor legnagyobb matematikusainak a nagyrabecsülését, és a pisai egyetem matematikaprofesszora lett. Apja halála után az anyagi nehézségei arra kényszerítették, hogy Padovába költözzön. Ott jövedelmezőbb állásra tett szert: kinevezték a padovai egyetem matematika tanszékének az élére.

Az alatt a tizennyolc év alatt, melyet Padovában töltött, három gyermeke született szeretőjétől, egy fiatal velencei nőtől. 1610-ben Firenzébe költözött. Kedvezőbb lett az anyagi helyzete, így több időt tudott a kutatásaira fordítani. De ennek az volt az ára, hogy le kellett mondania a Velencei Köztársaság területén élvezett szabadságáról. A toscanai nagyherceg „első filozófusa és matematikusa lett”. Galilei 1642-ben halt meg Firenzében házi őrizetben, melyre az inkvizíció ítélte.

[Forrásjelzés]

From the book The Library of Original Sources, Volume VI, 1915

[Kép a 12. oldalon]

Galilei távcsöve. Ezt használva bizonyosodott meg arról, hogy nem a Föld a világegyetem központja

[Forrásjelzés]

Scala/Art Resource, NY

[Képek a 12. oldalon]

Geocentrikus (földközéppontú) világkép

Heliocentrikus (napközéppontú) világkép

[Forrásjelzés]

Háttér: © 1998 Visual Language

[Kép forrásának jelzése a 11. oldalon]

Kép: From the book The Historian’s History of the World