Fiatalok kérdezik:

Miért vagyok örökbe fogadott gyermek?

„Olyan ez, mintha gyógyíthatatlan fogyatékosságban szenvednél. Sajog a szíved, és nincs gyógyír” (Robert).

ÍGY beszél az életéről egy férfi, akit születése után örökbe adtak. „Életednek szinte minden napján arra vágysz, hogy választ kapj olyan kérdésekre, mint: »Kik az igazi szüleim? Hol élnek? Miért nem kellettem nekik?«” — mondja.

Chantial, akinek az édesapja örökbe fogadott gyermek volt, arról panaszkodik, hogy nem tudja, kik a vér szerinti nagyszülei. Ezt mondja: „Úgy érzem, mintha megloptak volna, mivel nincsenek nagybátyáim, nagynénéim és unokatestvéreim.” Nem minden örökbe fogadott gyermek érez így, ám némelyik igen. Miért vannak ilyen érzések bennük?

A harag egyik oka

Egy gyermeknek érzelmileg felkavaró lehet az a tudat, hogy nem élhet együtt a vér szerinti hozzátartozóival. Catrina, akit kisgyermekként fogadtak örökbe, így beszél az érzéseiről: „Haragos voltam, mert nem értettem, hogy az édesanyám miért adott oda másoknak. Úgy gondoltam, azért mondott le rólam, mert csúnya és elviselhetetlen vagyok. Tudtam, hogy ha adott volna esélyt, sikerül olyasmit tennem, amiért büszke lehet rám. Amikor csak eszembe jutott az édesanyám, nőtt a haragom.”

Catrinának az örökbe fogadó szüleivel ápolt kapcsolata egyáltalán nem volt felhőtlen. „Azt éreztem, hogy a nevelőszüleim elszakítottak az igazi anyukámtól — mondja —, ezért rajtuk töltöttem ki a dühömet.” Igen, az örökbeadás olykor haragot ébreszt a gyermekekben.

Az ilyen harag veszélyes lehet, hiszen előfordulhat, hogy Catrinához hasonlóan te sem  megfelelő formában nyilvánítod ki, vagy olyanokon töltöd ki, akik nem szolgáltak rá. A Biblia ezt tanácsolja: „Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet” (Zsoltárok 37:8). Hogyan tudod ezt megtenni? Isten Szava kijelenti: „Az ember éleslátása fékezi haragját” (Példabeszédek 19:11, NW). Ha éleslátó vagy a helyzetedet illetően, azzal mérsékelheted a haragodat. Hogyan?

Helytelen gondolatok kiigazítása

Az éleslátás segíthet, hogy felülvizsgáld azokat a gondolataidat, melyek a haragodat táplálják. A példa kedvéért: Ha örökbe adtak, vajon azt gondolod, hogy a vér szerinti szüleid azért tették ezt, mert valami nem volt rendben veled? Catrina ezt a következtetést vonta le. De vajon mindig ez a helyzet? Elképzelhető, hogy nem lehet pontosan megmondani, hogy mi indította a szüleidet a tettükre, de nyomós okok vannak rá, hogy ne adj teret egy ilyen romboló gondolatnak. Általában miért adják a szülők örökbe a gyermeküket? Sok esetben azért, mert úgy érzik, hogy nincs más választásuk.

Gondolj arra, hogy mi történt Mózessel. A Mózes második könyve 2. fejezetében található bibliai beszámoló elmondja, hogy amikor az egyiptomi fáraó elrendelte az izraelita kisfiúk legyilkolását, Jókébed három hónapig rejtegette a kisbabáját, Mózest. Végül nem bújtathatta tovább, viszont azt sem tudta volna elviselni, ha a gyermekét meggyilkolják. Ezért „mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé” (2Mózes 2:3).

Biztosan nem volt könnyű ilyen körülmények között magára hagynia a gyermekét. De milyen választási lehetősége volt? A fia iránt érzett szeretete arra indította, hogy azt tegye, ami szerinte leginkább a kicsi javára válik. Érdekes, hogy a lánya a közelben őrködött, és egészen addig ott maradt, amíg azt nem látta, hogy a kisöccse biztonságba kerül. Valószínűleg aggódó édesanyja kérésének tett ezzel eleget.

Persze nem mindig ilyen vészhelyzet indokolja az örökbeadást, de az okokban gyakran vannak hasonlóságok. Robert ezt mondja: „Házasságon kívül születtem. A felnevelésem súlyos terhet rótt volna édesanyám családjára, mivel több gyermekről kellett gondot viselniük. Ő talán úgy érvelt, hogy az lenne a legjobb nekem, ha örökbe adna.”

 Számos oka lehet annak, amiért egy gyermek másik családhoz kerül. De ahogy ezek a példák rávilágítanak, nem szükségszerűen arról van szó, hogy az anya gyűlöli a kisbabáját, vagy valami hibát lát benne. Sokszor inkább őszintén úgy gondolja, hogy az lesz a legjobb a gyermekének, ha egy másik család neveli föl.

Szeretnek téged

Az éleslátás akkor is segíthet, amikor elgondolkozol, hogy miért fogadtak örökbe. Térjünk vissza Mózes esetére: „a fáraó leánya felvette, és saját fia gyanánt nevelte fel” (Cselekedetek 7:21). Mi indította arra a fáraó lányát, hogy megvédjen egy gyermeket, akiről tudta, hogy az elítélt zsidók közül való? „Ímé egy síró fiú — írja a Biblia. — És könyörűle rajta” (2Mózes 2:6). Igen, Mózes örökbefogadása nem azért történt, mert gyűlölték őt, vagy mert senkinek sem kellett, hanem azért, mert szerették.

Az örökbe adott gyermekek közül sokan felismerik, hogy vér szerinti szüleik nem egyszerűen magukra hagyták őket — bár ez is gyakori napjainkban —, hanem olyan szervezetekhez vitték, amelyek gondoskodnak arról, hogy megfelelően törődjenek a kicsikkel. Azt is megértik, hogy az ezt követő örökbefogadás azért történt meg, mert valaki szerette őket annyira, hogy gondoskodni akarjon róluk. Valami hasonlót éltél át te is? Ha arra a szeretetre gondolsz, amelyet kapsz, és értékeled azt, az mérsékelheti a fájdalmadat.

Ezenkívül előfordulhat, hogy nemcsak az örökbe fogadó szüleid szeretnek. Ha a keresztény gyülekezet tagja vagy, élvezheted annak áldásait, hogy sok-sok szellemi anyád, apád, nővéred és fivéred van, akik mind szeretnek (Márk 10:29, 30). A keresztény vének olyanok lehetnek, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ézsaiás 32:2). Ne habozz, keresd érett keresztények társaságát, és avasd őket bizalmadba. Mondd el nekik, hogy mi van az elmédben és a szívedben.

Robert úgy érzi, hogy fontos szoros kötelékeket kialakítani a keresztény gyülekezeten belül. „Még mindig érzem az ürességet — ismeri el. — Ám a szellemi családom szeretete a szívem egy kicsiny zugába száműzi azt.”

Te is boldogulhatsz!

Ne időzz hát téves vagy romboló gondolatokon, amilyen például az, hogy te nem boldogulhatsz az életben, mivel örökbe fogadott gyermek vagy. Az ilyen negatív gondolatok nagyon elcsüggeszthetnek, és nincs is alapjuk (Példabeszédek 24:10).

Ne feledd, hogy Mózes kihasználta az életében kínálkozó lehetőségeket. A Biblia ezt mondja róla: „Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére. Igen, hatalmas volt szavaiban és tetteiben” (Cselekedetek 7:22). És ami még fontosabb, Mózes szellemi oktatásban részesült, méghozzá olyan alaposan, hogy égi Atyja, Jehova teljesen valóságos volt neki (Héberek 11:27). Vajon Mózesnek sikeres volt az élete?

Nos, később egy hárommillió vagy még annál is több főt számláló hatalmas nemzet vezetője lett. Próféta volt, bíró, parancsnok, történész, a Törvényszövetség közvetítője és a Biblia első öt könyvének az írója. Általában neki tulajdonítják a Jób könyvét és a 90. zsoltárt is. Igen, Mózes élete nagyon sikeres volt. Sok örökbe fogadott gyermek hasonlóan jól boldogul, és neked is megvan az esélyed erre.

Robert két gyermeket nevelt föl, jelenleg vénként szolgál a keresztény gyülekezetben. Visszatekintve a örökbefogadása utáni gyermekéveire, ezt mondja: „Megtanultam, hogy ne foglalkozzak olyan dolgokkal, melyeken nem tudok változtatni, hanem hálásnak kell lennem azokért az áldásokért, melyeket élvezek.”

Ha nevelőszülők gondjaira vagy bízva, vagy örökbe fogadott egy család, olykor elcsüggesztő gondolatok juthatnak eszedbe, de próbáld ezeket építőekkel felváltani. A Filippi 4:8, 9 azt ígéri, hogy ’a békének Istene veled lesz’, ha ’továbbra is azokkal foglalkozol’, amik tetszenek neki. Milyen további lépéseket tehetsz azért, hogy boldog életed legyen, noha nem a vér szerinti családoddal élsz? Ennek a rovatnak egy későbbi cikke ezzel a kérdéssel foglalkozik majd.

[Képek a 26. oldalon]

Örökbefogadásod azt bizonyítja, hogy valaki szeretett annyira, hogy magához vegyen, és gondoskodjon rólad