A giliszták rendkívüli  világa

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

KLEOPÁTRA, Egyiptom királynője szentté nyilvánította, Arisztotelész pedig a föld bélrendszerének nevezte őket. Charles Darwin úgy vélte, hogy fontos szerepet töltöttek be a világ történetében. Melyik állat nyerte el ennyire ezeknek a híres embereknek a tetszését? Nos, a közönséges földigiliszta.

Amint látni fogjuk, a giliszták megérdemlik, hogy csodáljuk őket. Az igaz, hogy nyálkásak és tekergőznek, de miután kicsit közelebbről megismertük a földigilisztát, látni fogjuk, hogy még ezek a visszataszító részletek is lenyűgözhetnek minket. Mindössze annyit kell tennünk, hogy lehajolunk, és felfordítunk egy darab földet vagy megbolygatjuk az avart, és máris beléptünk a giliszták rendkívüli világába.

Az agyuk egyszerű, de a képességeik nagyszerűek

Ha közelebbről szemügyre veszel egy földigilisztát, látni fogod, hogy a testét gyűrű alakú szelvények alkotják. Valahogy úgy néz ki, mint miniatűr fánkok szorosan egymás mellé rakott sora. Minden szelvényt két izomcsoport mozgat. Az egyik izomcsoport, mely közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el, gyűrűt alkot a giliszta teste körül. Ez alatt a réteg alatt található a másik izomcsoport, mely hosszanti irányban húzódik végig a testén. A giliszta ezeknek az egymást keresztező izomcsoportoknak a megfeszítésével és ellazításával mozog. Teste hullámzik, amint az izmok megfeszülnek, majd ellazulnak, egyik szelvény a másik után, szabályos ütemben.

Ha kézbe veszel egy földigilisztát, számíthatsz rá, hogy elkezd kígyószerűen tekergőzni a tenyeredben. Ezt azért csinálja, mert a teste telis-tele van érzékszervekkel. Csupán egyetlen szelvényen nem kevesebb, mint 1900 található belőlük. Ezek a receptorok a tapintást, az ízlelést és a fényérzékelést egyaránt lehetővé teszik a giliszta számára.

A giliszta parányi, szőrhöz hasonló nyúlványokkal, úgynevezett sertékkel kapaszkodik bele a földbe. Minden szelvényen több sertepár található, melyek olyasformán működnek, mint egy evezős csónak lapátjai. A giliszta belevájja a sertéit a földbe, előretolja magát, majd visszahúzza a sertéket. Egyszerre csak egy sertepár dolgozik, előre vagy hátrafelé „evezve”. Ha az állat megijed, teste egyik végét „lehorgonyozza”, a másikat pedig villámgyorsan visszahúzza. A giliszta egy sportoló ügyességével hangolja össze „evezőinek” a munkáját. Még egy olimpiai evezőcsapat is megirigyelhetné a műveletet.

Ha egy madár lecsippent egy darabot a giliszta farkából, néhány faj egyszerűen csak visszanöveszti a hiányzó szelvényeket, de csakis annyit, amennyit elveszített, soha nem többet. Úgy tűnik, minden szelvény egy kevéske elektromos áramot fejleszt, és ha az állat elveszti néhány szelvényét, addig növeszti farkát, amíg az elektromos töltés el nem éri az előre meghatározott maximumot.

Több ezer érzékszerve, valamint összetett izomrendszere az agydúcával áll összeköttetésben, mely a szájnyílás felőli végen található. A földigilisztákon végzett kísérletekből kiderült, hogy az állat nemcsak fizikailag tehetséges; van némi emlékezőképessége is, sőt, azt is megtanulja, hogyan térjen ki a veszély elől.

Miért olyan nyálkásak?

A giliszta nyálkás bőre, melyet sokan roppant undorítónak vélnek, tulajdonképpen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az állat lélegezni tudjon. A földigiliszta bőre lyukacsos, és a bőrhöz közeli véredényeken keresztül veszi fel az oxigént a levegőből vagy az oxigénben gazdag vízből, miközben szén-dioxidot bocsát ki. Ám ez a gázcsere csak akkor mehet végbe, ha a bőre nedves. Ha egy giliszta kiszárad, akkor lassanként megfullad.

Ha viszont nagy esőzéskor a földbe vájt járatában reked, gyorsan feléli a vízben lévő oxigént. Ez az egyik oka annak, hogy eső után a földigiliszták előjönnek a földből. Ha nem hagyják el járataikat, megfulladnak.

Rengetegen vannak, és ügyesen szántanak

Több mint 1800 földigilisztafaj él a földön. A szélsőségesen száraz és hideg vidékek kivételével mindenhol megtalálhatók. Afrika déli részének szavannáin egy négyzetméternyi földterületen csupán úgy hetven földigiliszta él, míg Kanada erdőiben egy ugyanekkora földterületet talán hétszáznál is több giliszta népesít be.

Új-Zélandon a földigilisztákat három fajta szerint különböztetik meg. Az első fajta gyorsan szaporodik, sebesen mozog, és rothadó szerves anyagok között él a föld felszínén. A második és egyben legelterjedtebb fajtába azok a giliszták tartoznak, melyek a talaj felső rétegeit kedvelik, és vízszintes járatokat vájnak maguknak. A harmadik fajta tagjai függőlegesen fúrják bele magukat a földbe, és akár több évig is — egész életükön át — ugyanabban a járatban tanyáznak. Ők a gilisztavilág „vasgyúrói”. Fejükkel, melyet erős izomgyűrűk öveznek, belefúrják magukat a földbe, és áteszik magukat a talajon. A világ egyik leghosszabb gilisztája Ausztrália déli részén él. Ennek az óriásnak a hossza a másfél métert, súlya pedig a fél kilogrammot is elérheti.

Amint a giliszták keresztül-kasul tekergőznek a felszíni rétegekben, aprócska testükkel felszántják a földet. Miközben átrágják magukat a trágyán,  talajon és rothadó növényi részeken, szervezetük salakanyagot termel, méghozzá temérdek mennyiségben. Becslések szerint az Anglia zöld mezőinek talajában serénykedő földigiliszták hektáronként 20 tonna ürüléket hagynak maguk mögött évente. A Nílus völgyében élő földigiliszták még lenyűgözőbbek; ezek egyhektárnyi földben akár 2500 tonna ürüléket is hagyhatnak. A giliszták szántómunkája révén a talaj levegősebbé válik, könnyebben elnyeli a vizet, és növekszik a termőképessége.

A tudósok rájöttek, hogy a giliszták emésztőrendszerében átalakulnak a tápanyagok, és olyan formában hagyják el az állatot, melyet a növények hasznosítani tudnak. A giliszták ürüléke tehát rengeteg táplálékkal szolgál a növényeknek. Ezenkívül a földigiliszta belében sok olyan káros mikroorganizmus elpusztul, mely a bomlásban lévő trágyában és növényekben található, így a giliszták evés közben megtisztítják a talajt. Micsoda újrahasznosító gépezet működik bennük! Hulladékanyagot fogyasztanak, és tápláló ételt állítanak elő.

A giliszták képességeinek hasznosítása

A hulladékfeldolgozással foglalkozó vállalatok kihasználják a gilisztáknak azt a rendkívüli képességét, mellyel újrahasznosítják a hulladékot. Egy ausztráliai cég, mely jó néhány hulladékfeldolgozó telepet működtet, összesen 500 millió földigilisztát „foglalkoztat”. Az állatokat sajátosan kialakított ágyásokban tartják, és vagy sertésürülékkel, vagy emberi ürülékkel etetik őket, melybe hulladékpapír-foszlányokat és más szerves anyagokat kevernek. A giliszták napi betevőjének a mennyisége saját testsúlyuk 50-100 százalékának felel meg, és a tápláló növénytápot, melyet az ürülékükből készítenek, nagyon sokan vásárolják.

A vizsgálatok során kiderült, hogy van még egy lehetséges módja a giliszták hasznosításának: meg lehet enni őket. A gilisztában, akárcsak a marhahúsban, hasznos aminosavak vannak. A szárított földigiliszta 60 százalék fehérjét, 10 százalék zsírt, valamint kalciumot és foszfort tartalmaz. Néhány országban az emberek már rá is szoktak a gilisztára; tésztát töltenek meg vele. Van, ahol olajban megsütik, vagy nyersen fogyasztják.

Lehet, hogy a giliszták soha nem lesznek a legnépszerűbb állatok, mindamellett a világ teljesen másként festene nélkülük. Ha tehát legközelebb egy békés vidéki tájban gyönyörködsz, gondolj a talpad alatt szorgoskodó földigiliszták seregére, mely fáradhatatlanul szántja és trágyázza a talajt, hogy te még sokáig élvezhesd a természet szépségét.

[Ábra/képek a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A földigiliszta testfelépítése

Hámréteg

Hosszanti izom

A sertét mozgató izom

Serték

Gyűrűsizom

Vesécske

Bélcsatorna

Hasdúclánc

[Forrásjelzések]

Lydekker

J. Soucie © BIODIDAC

[Kép a 20. oldalon]

A giliszta a sertéivel „evez” a talajban

[Kép a 21. oldalon]

A giliszták felszántják a földet, s ezzel növelik a termőképességét

[Kép a 21. oldalon]

Az ausztráliai óriás földigiliszta, melynek hossza a másfél métert is meghaladhatja, a veszélyeztetett fajok közé tartozik

[Forrásjelzés]

Courtesy Dr A. L. Yen

[Kép a 22. oldalon]

A giliszták a hulladék feldolgozásával tápanyagokban gazdag növénytápot készítenek