„Az ezerarcú dob”

AZ ÉBREDJETEK! SZENEGÁLI ÍRÓJÁTÓL

„BÖMBÖL, sikolt, sír és kiabál. Suttog és énekel . . . Ez az ezerarcú dob, a dob, mely végtelen sok hangon szól hozzánk.” Mitől kapott szárnyra ennek az írónak a képzelete? Egy afrikai kézi dobtól, az úgynevezett djembétől.

Egyes nyugat-afrikai törzsek dobhoz fűződő hagyományaiban a djembe meghatározó szerepet tölt be. A djembe sajátossága, hogy a dobolás ritmusa a falu életének kulturális eseményeihez kötődik; házasságkötésekhez, halálesetekhez és születésekhez ugyanúgy, mint az ünnepekhez, az aratáshoz, sőt még egy új ruha vásárlásához is.

A djembe sokféle alakban és méretben kapható. Burkina Faso, Guinea, Mali és Szenegál mind saját, egyedi djembével büszkélkedhet. A hangszer alapanyaga egy tömör farönk. A belső rész eltávolításával készül a dobtest. Némelyik egészen egyszerű díszítésű, míg más dobokat aprólékosan kidolgozott fametszetekkel dekorálnak.

Amikor elkészül a dobtest, ezt az ekkor még csupasz fakeretet egy mesterember egyedülálló hangszerré varázsolja. Elsőként addig vési, kaparja és csiszolja, amíg pontosan akkora keretet nem kap, mely lehetővé teszi, hogy a djembe a kívánt hangon szóljon. Van, hogy a mesterember bekeni pálmaolajjal a dob belsejét, majd kiteszi a napra száradni. Ez a módszer hozzájárul a fa minőségének megőrzéséhez.

A membrán, melyet egy fémgyűrűhöz erősítve helyez a dobra, kecskebőrből készül. Ezt a membránt zsinórzattal rögzíti, ami két másik gyűrűhöz csatlakozik. Hogy milyen szorosra húzza a dobkészítő a zsinórzatot, az attól függ, hogy milyen hangot szeretne kicsalni a hangszerből. Hangoláskor a mesterember időnként ellenőrzi a dobot, kedvenc ritmusát játszva rajta.

A djembe hangja az afrikaiakat és a látogatókat egyaránt rabul ejti. Ha az ember egyszer fültanúja lesz tapasztalt zenészek spontán játékának, bizony nem fogja egykönnyen elfelejteni az ezerarcú dobot.