Miért nehéz kezelni?

„A cukorbetegség mindig rossz, veszélyeit sohasem szabad alábecsülni” (Anne Daly, Amerikai Diabétesz Társaság).

„A VÉRVIZSGÁLAT komoly rendellenességeket mutat. Azonnal orvosi kezelésre van szüksége.” Az orvos szavai letaglózták Deborah-t. „Egész éjszaka az járt a fejemben, hogy biztos elrontottak valamit a laboratóriumban — emlékszik vissza. — Azt ismételgettem magamban, hogy kizárt dolog, hogy én beteg legyek.”

Sokakhoz hasonlóan Deborah is úgy érezte, hogy viszonylag egészséges, és figyelmen kívül hagyta az aggasztó tüneteket. Örökös szomjúságát azzal magyarázta, hogy antihisztaminokat szed, a gyakori vizelési ingerét pedig azzal, hogy sok vizet iszik. És a fáradtság? Hát nem merül ki minden dolgozó anya?

A vérvizsgálat azonban megerősítette, hogy cukorbeteg. Deborah-nak nem volt könnyű elfogadnia az eredményt. „Senkinek sem beszéltem a betegségemről — meséli. — Éjszakánként, amikor a családom az igazak álmát aludta, én csak bámultam a sötétbe, és sírtam.” Deborah-hoz hasonlóan mások is érzelmi viharokat élnek át, depresszióba esnek, sőt még dühösek is, amikor megtudják, hogy cukorbetegek. „Volt egy fájdalmas időszak, amikor nem voltam képes elfogadni a betegségemet” — mondja Karen.

 Ezek természetes reakciók, amikor valakit olyan megrázkódtatás ér, melynek bekövetkeztét igazságtalannak tartja. Ám némi segítséggel a cukorbetegek alkalmazkodni tudnak új helyzetükhöz. „A velem foglalkozó ápolónő segített, hogy el tudjam fogadni az állapotomat — idézi fel Karen. — Biztosított róla, hogy teljesen normális, ha sírok. Az, hogy nem fojtottam magamba az érzéseimet, segített felvállalni a betegségemet.”

Miért oly súlyos?

A cukorbetegséget „az élet »motorját« sújtó rendellenességnek” nevezik, és nem véletlenül. Amikor a szervezet nem tudja hasznosítani a szőlőcukrot (glükózt), több létfontosságú folyamat leállhat, s ennek olykor életveszélyes következményei vannak. „Az emberek nem közvetlenül cukorbetegségben halnak meg, hanem a szövődményei * miatt — jelenti ki dr. Harvey Katzeff. — Többnyire sikeresen megelőzzük a szövődményeket, de annál kevésbé jeleskedünk abban, hogy orvosoljuk [őket], ha már kialakultak.”

Van remény a cukorbetegek számára? Igen, hogyha felismerik a betegségük súlyosságát, és kezeltetik magukat. *

Táplálkozás és mozgás

Bár az I. típusú cukorbetegséget nem lehet megelőzni, a kutatók tanulmányozzák a genetikai kockázati tényezőket, és megpróbálnak rájönni, hogy miként lehetne megakadályozni, hogy a szervezet saját maga ellen forduljon. (Lásd „ A szőlőcukor szerepe” című részt a 8. oldalon.) „A II. típusú cukorbetegségnél nem fest olyan rosszul a helyzet — jegyzi meg egy könyv. — Sokaknál, akik genetikailag hajlamosak lehetnek  a betegségre, nem jelentkeznek a tünetek. Ennek egyszerű oka, hogy kiegyensúlyozottan táplálkoznak, és rendszeresen mozognak. Így megőrzik jó kondíciójukat, és a testsúlyuk normális *” (Diabetes​—Caring for Your Emotions as Well as Your Health).

A testmozgás értékét hangsúlyozva egy orvosi szakfolyóirat beszámolt egy kiterjedt vizsgálatról, melyet nők bevonásával folytattak (The Journal of the American Medical Association). A vizsgálat során kiderült, hogy „a rövid ideig végzett testmozgás is több mint 24 órán át növeli az inzulin közvetítésével történő szőlőcukor-felszívódást” a test sejtjeibe. A beszámoló ezért leszögezi, hogy „a gyaloglás és a dinamikus tevékenységek a nőknél jelentősen csökkentik a II. típusú cukorbetegség kockázatát”. A kutatók azt javasolják, hogy a hét legtöbb napján — vagy ha megoldható, mindennap — végezzünk legalább 30 perc mérsékelt testmozgást. Ez lehet olyan egyszerű is, mint a gyaloglás, mely egy kiadvány szerint „valószínűleg a legjobb, legbiztonságosabb és legolcsóbb testmozgási forma” (American Diabetes Association Complete Guide to Diabetes).

A cukorbetegek azonban csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett sportoljanak. Ez egyebek között azért fontos, mert a cukorbetegség károsíthatja az érrendszert és az idegeket, így hatással van a vérkeringésre és az érzékelésre. Előfordulhat, hogy a cukorbeteg nem vesz észre egy karcolást, a seb elfertőződik, majd fekélyes lesz, ez pedig súlyos elváltozás, melyet ha nem kezelnek azonnal, amputációhoz vezethet. *

A rendszeres testmozgás még ezzel együtt is hasznos a cukorbetegség kezelésében. „Minél behatóbban tanulmányozzák a kutatók a rendszeres mozgás előnyeit, annál bizonyítottabbá válik a haszna” — jelenti ki az ADA Complete Guide című útmutató.

Inzulinterápia

Sok cukorbetegnek a diétázáson és a testmozgáson kívül még a vércukorszintjét is naponta kell ellenőriznie, és több inzulinpótló injekciót kell beadnia magának. Vannak olyan II. típusú cukorbetegségben szenvedők, akiknek a diéta és a kielégítő testmozgás hatására olyannyira helyreáll az egészségük, hogy abbahagyhatják — legalábbis egy időre — az inzulinterápiát. * Karen, akinek I. típusú cukorbetegsége van, azt  tapasztalta, hogy a testmozgás növeli az inzulininjekciók hatékonyságát, és végül 20 százalékkal csökkenteni tudta a napi inzulinszükségletét.

A betegeknek akkor sem kell megijedniük, ha inzulint kell adniuk maguknak. „Senki sem hibáztatható azért, mert inzulinra van szüksége — mondja Mary Ann, egy diabétesz szaknővér, aki több cukorbetegről visel gondot. — Bármilyen típusú cukorbetegségben szenvedjen is valaki, ha gondosan ügyel a vércukorszintjére, azzal a lehető legkisebbre csökkenti a későbbi betegségek kialakulásának a kockázatát.” Mi több, egy nemrégiben végzett vizsgálat feltárta, hogy azoknál az I. típusú cukorbetegségben szenvedőknél, akik nagyon vigyáztak a vércukorszintjükre, „számottevően csökkent a diabéteszes szem, vesebetegség vagy idegi károsodás veszélye”. A szembetegség (retinopátia) kockázata például 76 százalékkal csökkent! Azok a II. típusú cukorbetegségben szenvedők, akik szigorúan ügyelnek a vércukorszintjükre, ugyanilyen kedvező hatást tapasztalnak.

Azért, hogy az inzulinterápia könnyebben alkalmazható és kevésbé drasztikus legyen, a leggyakrabban használt eszközökbe — a fecskendőkbe és az inzulinadagoló tollakba — mikrotűket tesznek, s így a használatuk csak minimális kellemetlenséggel jár. „Általában az első szúrás a legrosszabb — mondja Mary Ann. — A legtöbb beteg azt mondja, hogy a későbbiekben már alig érez valamit.” Az injekciózás további módszere, hogy egy automata fecskendő fájdalom nélkül a bőrbe szúrja a tűt. Vannak ezenkívül úgynevezett „jet-fecskendők”, melyek hatalmas nyomással egy vékony sugárban szó szerint a bőr alá lövik az inzulint, valamint infúziós pumpák olyan katéterrel, melyet két-három napig nem távolítanak el. A kisebb mobiltelefon méretű inzulinpumpa az utóbbi években tett szert nagy népszerűségre. Ez a programozható eszköz egy katéteren keresztül folyamatosan adagolja  az inzulint a test napi szükségletének megfelelően, s így az inzulinadagolás pontosabb és kényelmesebb.

Tanulni kell

Mindent egybevetve nincs az a terápia, mely valamennyi cukorbetegnek jó lenne. Mielőtt döntést hoz valaki a kezeltetéséről, több mindent mérlegelnie kell. „Még ha egy orvoscsapat gondoskodik is rólad — mondja Mary Ann —, a döntés mindig a te kezedben van.” Egy szakfolyóirat kijelenti: „Gondoskodni kell arról, hogy a cukorbetegek módszeresen képezzék önmagukat, mert enélkül orvosi kezelésük silánynak és etikátlannak tekinthető” (Diabetes Care).

Minél többet tud egy cukorbeteg a betegségéről, annál inkább képes lesz rá, hogy ura legyen a testének, és ezzel nő annak is az esélye, hogy hosszabb és egészségesebb élete legyen. A hatékony tanuláshoz azonban türelem kell. A Diabetes​—Caring for Your Emotions as Well as Your Health a következőt fejti ki: „Ha valaki mindent egyszerre akar megtanulni, akkor valószínűleg összezavarodik majd, és nem fogja az információt célravezetően felhasználni. Ráadásul a leghasznosabb információkat az ember nem a könyvekben és tájékoztatókban találja. Arra kell rájönni . . . , hogy miként változik a vércukorszint a különböző tevékenységek során, és ezt csak az idő múlásával, próbálkozások során tapasztalja ki az ember.”

A gondos önvizsgálat által például a beteg megtanulja, hogyan reagál a teste a stresszre, mely rendszerint felviszi a vércukorszintet. „Már 50 éve élek együtt a cukorbetegséggel, és tudom, hogy a testem mit mond nekem” — állítja Ken. Az ő esetében megtérült, hogy figyelt a testére, mivel még mindig képes teljes munkaidőben dolgozni, bár már elmúlt 70 éves!

Fontos a családtól jövő támogatás

A cukorbetegek kezelése szempontjából a családtól jövő támogatás egyáltalán nem mellékes. Arról, hogy mennyire igaz ez, valaki azt mondta, hogy „a családi élet milyensége befolyásolja leginkább”, hogy sikerül-e megakadályozni, hogy a cukorbeteg gyermek vagy fiatal felnőtt állapota romoljon.

Hasznos, ha a családtagok is ismeretet szereznek a cukorbetegségről, és felváltva elkísérik a beteget a kezeléseire. Az ismeret segíteni fog nekik, hogy támogatást nyújtsanak, felismerjék a főbb tüneteket, és tudják, hogy mi a teendő. Ted, akinek a felesége négyéves kora óta szenved I. típusú cukorbetegségben, ezt mondja: „Meg tudom mondani, hogy mikor megy le túlságosan Barbara vércukorszintje. A beszélgetés közepén hirtelen hallgatag lesz, patakokban folyik róla a verejték, minden ok nélkül dühbe gurul, és a reakciói lelassulnak.”

Amikor Ken felesége, Catherine arra lesz figyelmes, hogy férje elsápad és verejtékezni kezd, s ezzel együtt megváltozik a viselkedése, egy egyszerű matematikai feladványt ad neki. Ha Ken válasza zavartságot tükröz, Catherine tudja, hogy most neki kell döntenie helyette, és gyorsan orvosolnia kell a helyzetet. Ken is, és Barbara is módfelett értékeli, hogy jól informált házastársa van, akivel szeretetteljes kapcsolatot ápol, és akiben teljesen megbízik. *

A szerető családtagoknak meg kell próbálniuk segítőkésznek, kedvesnek és türelmesnek lenniük. Ezek a tulajdonságok segíthetnek a betegnek, hogy elviselje a nehézségeket, és még az egészségi állapotára is jótékony hatással lehetnek. Karennek nagyon jót tett, hogy a férje biztosította őt a szeretetéről. „Nigel ezt mondta nekem: »Az embereknek enniük és inniuk kell, hogy életben maradjanak. Neked is kell élelem és víz, na meg egy kis inzulin.« Épp ezekre a kedves, mégis gyakorlatias szavakra volt szükségem” — jelenti ki Karen.

A családnak és a barátoknak azt is meg kell érteniük, hogy a vércukorszint ingadozása hatással lehet a cukorbeteg kedélyállapotára. „Amikor a vércukorszintem miatt mélyponton vagyok — mondja egy nő —, nagyon csendessé, búskomorrá válok, könnyen ingerült leszek, és a csalódottság érzése uralkodik el rajtam. Utána meg amiatt érzem szörnyen magam, hogy olyan gyerekesen viselkedtem. De segít az a tudat, hogy mások megértik az érzéseim okát, mely érzéseket próbálok kordában tartani.”

A cukorbetegséggel sikeresen együtt lehet élni, főleg, ha a barátok és a családtagok együttműködnek a beteggel. A bibliai alapelvek is segíthetnek. Hogyan?

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

A fiatalok betegsége?

A cukorbetegség „a fiatalok betegségévé válik” — jelenti ki dr. Arthur Rubenstein, a New York-i Mount Sinai Orvostudományi Egyetem vezető endokrinológusa és dékánja. És csakugyan elmondható, hogy egyre csökken azoknak az átlagéletkora, akiken jelentkeznek a betegség tünetei. „Tíz évvel ezelőtt arra tanítottuk az orvostanhallgatókat, hogy nincsenek 40 évesnél fiatalabb cukorbetegek — mondja dr. Robin S. Goland diabetológus a II. típusú cukorbetegségről szólva. — Ma már vannak 10 éven aluli betegeink is.”

Mi az oka annak, hogy egyre több cukorbeteg fiatal van? Olykor a genetikai hajlam játszik közre, de a testsúly és a környezet is felelős lehet. A túlsúlyos gyermekek száma megduplázódott az elmúlt két évtizedben. Miért? „Az utóbbi 20 év számos változást hozott az étkezési szokásainkban és az életmódunkban — szögezi le dr. William Dietz, az Egyesült Államok Járványügyi Központjának munkatársa. — Például ritkábban étkezünk otthon; gyakrabban hagyjuk ki a reggelit; több üdítőitalt és gyorsételt fogyasztunk; ezenkívül csökkent az iskolákban [a tornaórák] száma, és nem engedik ki a gyermekeket az udvarra játszani a hosszabb szünetekben.”

A cukorbetegségből nem lehet kigyógyulni, így hát bölcsességre vall megszívlelni egy tizenéves cukorbeteg tanácsát, aki ezt mondja: „Ne egyél silány ételeket, és egészséges maradsz.”

 [Kiemelt rész/kép a 8–9. oldalon]

A szőlőcukor szerepe

A szőlőcukor (glükóz) táplálja a test billiónyi sejtjét. De az útját a sejtekbe a hasnyálmirigy egyik anyagcserehormonja, az inzulin nyitja meg. Az I. típusú cukorbetegségnél megszűnik az inzulintermelés. A II. típusú cukorbetegségnél * a szervezet termel inzulint, de sok esetben nem elegendőt. Ráadásul a sejtek ellenállóvá válnak az inzulinhatással szemben. Ezt az állapotot inzulinrezisztenciának nevezik. A cukorbetegség mindkét formájának ugyanaz a következménye: éhező sejtek, és veszélyes mennyiségű cukor a vérben.

Az I. típusú cukorbetegségnél a személy immunrendszere megtámadja a hasnyálmirigyben lévő, inzulint termelő béta-sejteket. Tehát az I. típusú cukorbetegség autoimmun betegség, és olykor immunrendszer okozta cukorbetegségnek nevezik. Az immunreakciót vírusok, mérgező vegyszerek és bizonyos gyógyszerek idézhetik elő. A genetikai felépítésnek is szerepe lehet, mivel az I. típusú cukorbetegség gyakran egyazon család több tagjánál is jelentkezik, és leggyakoribb a fehér bőrűek körében.

 A II. típusú cukorbetegségnél még inkább szerepet kap a genetikai tényező, de ez a fajta gyakoribb a nem fehér bőrűek között. Az ausztráliai és az amerikai bennszülötteket sújtja leginkább, és a világon ez utóbbiak között a legmagasabb a II. típusú cukorbetegségben szenvedők aránya. A kutatók azt vizsgálják, hogy milyen összefüggés van a genetika és az elhízottság között, valamint azt, hogy a túlsúlyosság * miként járul hozzá a genetikailag hajlamos személyeknél az inzulinrezisztenciához. Az I. típusú cukorbetegségtől eltérően a II. típusú leginkább a 40 év fölöttieknél jelentkezik.

[Lábjegyzetek]

[Kép]

Szőlőcukor-molekula

[Forrásjelzés]

Courtesy: Pacific Northwest National Laboratory

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

A hasnyálmirigy szerepe

A hasüreg hátsó falán helyezkedik el a körülbelül banán méretű hasnyálmirigy. Egy könyv szerint „az egészséges hasnyálmirigy folyamatos és kifinomult kiegyensúlyozó szerepet tölt be; egyenletes vércukorszintet tart fenn, mégpedig úgy, hogy megfelelő mennyiségű inzulint bocsát ki, miközben a szőlőcukorszint állandóan változik a nap folyamán” (The Unofficial Guide to Living With Diabetes). A hasnyálmirigyben lévő béta-sejtek az inzulinhormon forrásai.

Amikor a béta-sejtek nem termelnek elég inzulint, a szőlőcukor felhalmozódik a vérben, és hiperglikémia alakul ki. Ennek ellentétét, vagyis az alacsony vércukorszintet, hipoglikémiának nevezik. A hasnyálmiriggyel együttműködve a máj is hozzájárul a vércukorszint fenntartásához. A máj további szőlőcukrot tartalmaz glikogén formájában. Amikor arra parancs érkezik a hasnyálmirigytől, a máj a test számára visszaalakítja a glikogént szőlőcukorrá.

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

 A cukor szerepe

Széles körben elterjedt az a téves nézet, hogy attól lesz valaki cukorbeteg, hogy sok cukrot eszik. Orvosi bizonyítékok vannak rá, hogy a genetikailag arra hajlamos egyéneknél az elhízottság, nem pedig a cukorfogyasztás növeli a betegség kialakulásának a kockázatát. A túl sok cukor azonban nem egészséges, mivel a cukor kevés tápanyagot tartalmaz, és hozzájárul az elhízáshoz.

Egy további téves elképzelés, hogy a cukorbetegek rendkívüli mértékben sóvárognak a cukor után. Valójában csak annyira kívánják az édességet, mint a legtöbb ember. Ha a cukorbetegséget nem kezelik, csakugyan éhséget idéz elő, de nem szükségszerűen a cukorra. A cukorbetegek ehetnek édességeket, de figyelembe kell venniük a diétájukat.

Nemrégiben folytatott kísérletek azt mutatják, hogy a gyümölcsök és zöldségek cukrában — a gyümölcscukorban — gazdag étrend az állatokon hozzájárulhat az inzulinrezisztencia, sőt a cukorbetegség kialakulásához, az állat testsúlyától függetlenül.

[Ábrák/képek a 8–9. oldalon]

A cukorbetegségről egyszerűen

HASNYÁLMIRIGY

Egészséges személy

Étkezés után a hasnyálmirigy megfelelő mennyiségű inzulin termelésével reagál a vér szőlőcukorszintjének emelkedésére

Inzulinmolekulák kötődnek az izomsejtek és más sejtek receptoraihoz, és ezzel aktiválódnak azok a kapuk, amelyek lehetővé teszik, hogy a szőlőcukor-molekulák bejussanak a sejtekbe

A szőlőcukor felszívódik, és az izomsejtek elégetik. A vér szőlőcukorszintje újra normális lesz

I. típusú cukorbetegség

A hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjei ellen támadást intéz az immunrendszer, s ennek következtében nem képződik inzulin

Az inzulin segítsége nélkül a szőlőcukor-molekulák nem jutnak be a sejtekbe

II. típusú cukorbetegség

A legtöbb esetben a hasnyálmirigy kevés inzulint termel

Ha a receptorok nem reagálnak kellőképpen az inzulinra, akkor nem aktiválódnak azok a kapuk, melyek ahhoz szükségesek, hogy a szőlőcukor felszívódjon a vérből

A szőlőcukor felhalmozódik a vérben és akadályoz létfontosságú folyamatokat, valamint károsítja az erek falait

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

SEJT

Receptor

Kapu

Inzulin

Sejtmag

Szőlőcukor

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ÉR

Vörösvérsejtek

Szőlőcukor

[Forrásjelzés]

Ember: The Complete Encyclopedia of Illustration/​J. G. Heck

[Kép a 7. oldalon]

A megfelelő étrend létfontosságú a cukorbetegeknek

[Képek a 10. oldalon]

A cukorbetegek részt vehetnek hétköznapi tevékenységekben