Fiatalok kérdezik:

Hogyan oldhatom meg azokat a gondokat, amelyekkel örökbe fogadott gyermekként nézek szembe?

„Lényegében semmit sem tudok a vér szerinti szüleimről, és ez teljesen kiborít” (Barbara, 16 éves).

„Halvány sejtelmem sincs, hogy hol születtem, és kik a szüleim. Éjszakánként sokszor ezen gondolkodom” (Matt, 9 éves).

„Amikor veszekszem a szüleimmel, az szokott eszembe jutni, hogy az »igazi« szüleim biztos megértőbbek lennének. Tudom, szörnyű, hogy ezt gondolom, de nekik nem beszélek erről” (Quintana, 16 éves).

NEM kérdés, hogy az örökbe fogadott gyermekeknek megvannak a maguk gondjai. Számtalan fiatal küzd olyan érzésekkel, mint az imént idézettek. Sokuk azon tépelődik, hogy jó lenne-e megtudni, kik a vér szerinti szülei, vagy hogy velük boldogabban élne-e. De nem csupán ez jár a fejükben.

Ennek a sorozatnak az előző cikkében beszéltünk néhány romboló gondolatról, amely megfogalmazódhat örökbe fogadott gyermekekben önmagukról. * Ha boldogan akarsz élni mint örökbe fogadott gyermek, feltétlenül le kell küzdened az ilyen gondolatokat. De milyen gondok merülhetnek még föl, és milyen gyakorlati lépéseket tehetsz, hogy megoldd ezeket?

Ők az „igazi” szüleim?

A tizenhárom éves Jake elmondja, hogy egy időben nagyon sokat gondolt az édesanyjára, ami miatt összeütközésbe került a nevelőszüleivel. „Amikor ideges voltam,  azt mondtam, hogy ő nem az igazi anyám, és nem büntethet meg” — emlékszik vissza.

Tisztáznia kellett magában a nagy kérdést, hogy ki is az „igazi” anyukája. Ha örökbe fogadott gyermek vagy, talán ugyanez foglalkoztat, főleg ha azon is morfondírozol, hogy a vér szerinti szüleid jobban bánnának-e veled, mint a nevelőszüleid. De vajon csak azok lehetnek az „igazi” szüleid, akiktől az életedet kaptad?

Jake nevelőanyja szerint nem. Jake ezt meséli: „Az anyám mindig így felelt: »De igenis én vagyok az igazi anyád. Tudom, hogy valaki más szült téged, de most én vagyok az igazi anyád.«” Amikor két felnőtt befogad egy gyermeket az otthonába, és vállalja azt a felelősséget, hogy lakásról és táplálékról gondoskodik, felneveli, és megadja neki, amire szüksége van, akkor őket nevezhetjük a gyermek „igazi” szüleinek (1Timóteus 5:8). Valószínűleg a helyi hatóságok is azoknak tekintik őket. Vajon Isten is így gondol rájuk?

Vizsgáljuk meg a történelem talán leghíresebb ilyen esetét, Jézus Krisztus örökbefogadását. Jézus nem volt vér szerinti gyermeke Józsefnek, az ácsnak, József mégis befogadta, mintha a saját fia lenne (Máté 1:24, 25). Lázadozott-e Jézus József tekintélye ellen, amint felnövekedett? Ellenkezőleg, megértette, hogy Istennek az a rá vonatkozó akarata, hogy engedelmeskedjen a nevelőapjának. Jól ismerte azt a törvényt, amelyet Jehova az izraelita gyermekeknek adott. Mit mondott ki ez a törvény?

Tiszteld apádat és anyádat

A Szentírás felszólítja a fiatalokat: „Tiszteld atyádat és anyádat” (5Mózes 5:16). A „tisztelet” szóval a Bibliában gyakran a nagyrabecsülésre és a másik ember érzéseinek figyelembevételére utalnak. Úgy tisztelheted az örökbe fogadó szüleidet, hogy kedves vagy hozzájuk, elismered az állásukat, meghallgatod a nézőpontjukat, és készségesen teljesíted ésszerű kéréseiket.

De mi van akkor, amikor a nevelőszüleid ésszerűtlenül viselkednek? Biztos előfordul ilyesmi. Minden szülő tökéletlen, akár nevelőszülő, akár vér szerinti. A hibáik miatt igencsak nehéz lehet engedelmeskedni nekik. Nem csoda, hogy ilyenkor hajlamos vagy arra koncentrálni, hogy csak örökbe fogadtak, és úgy gondolkodni, hogy emiatt kevésbé kell szót fogadnod nekik. De helyes ez a gondolatmenet?

Jól jöhet, ha Jézus helyzetére gondolsz. Ne feledd, hogy ő tökéletes volt (Héberek 4:15; 1Péter 2:22). A nevelőapja és az édesanyja viszont nem volt az. Bizonyára adódtak olyan helyzetek, amikor Jézusnak feltűntek a szülei hibái. Vajon szembefordult József tökéletlen vezetésével vagy Mária hibás anyai irányításával? Nem, nem tett ilyet. A Bibliából megtudhatjuk, hogy Jézus, mialatt felnövekedett, mindig „alárendelte magát” a szüleinek (Lukács 2:51).

Nos, amikor nem vagy egy véleményen a nevelőszüleiddel, talán meg vagy róla győződve, hogy nincs igazuk. Ám el kell ismerned, hogy te is tökéletlen vagy, tehát mindig fennáll annak lehetősége, hogy éppen te tévedsz. Ettől függetlenül vajon nem az a legjobb, ha követed Jézus példáját? (1Péter 2:21). Így könnyebb lesz engedelmeskedned a szüleidnek. Erre azonban van egy nyomósabb okod is.

„Ti gyermekek, engedelmeskedjetek mindenben a szüleiteknek, mert ez igen kedves az Úrban” — jelenti ki a Biblia (Kolosszé 3:20). Úgy bizony, a szófogadásoddal örömet szerzel égi Atyádnak (Példabeszédek 27:11). Ő azért szeretné, hogy megtanulj engedelmeskedni, mert azt akarja, hogy te is boldog légy. Amikor a Szava arra buzdítja a fiatalokat, hogy engedelmeskedjenek, hozzáteszi: „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön” (Efézus 6:3).

Fűzd szorosabbra a nevelőszüleiddel ápolt kapcsolatodat

Ahhoz, hogy jó kapcsolatban lehess az örökbe fogadó szüleiddel, sokkal többre van szükség, mint tiszteletre és engedelmességre. Alighanem meleg, szeretetteljes családi fészekre vágysz. Nevelőszüleid felelőssége, hogy ilyen légkört teremtsenek otthon, de neked is fontos szereped van ebben. Mit tehetsz?

Először is, igyekezz közelebb kerülni a szüleidhez. Kérd meg őket, hogy meséljenek magukról, az életükről, arról, hogy mi érdekli őket. Amikor valamilyen gond nyomaszt, kérd ki a tanácsukat,  de figyelj arra, hogy olyankor fordulj hozzájuk, amikor nyugodtak és nyitottak (Példabeszédek 20:5). Másodszor, vedd észre, hogy mivel tudsz hozzájárulni ahhoz, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok otthon. Segíthetsz például a házimunka és más feladatok ellátásában anélkül, hogy megkérnének rá.

De mi van akkor, ha foglalkoztat az a gondolat, hogy megismerd a vér szerinti szüleidet? Vajon feltétlenül veszélyezteti a nevelőszüleiddel ápolt kapcsolatodat, ha úgy döntesz, hogy felkutatod őket, vagy ők akarnak felkutatni téged? Régebben a gyámhatóságok általában nem segítettek a vér szerinti szülőknek, hogy megtalálják örökbe adott gyermeküket, nem adtak ki nekik adatokat, és a gyermekeket sem támogatták abban, hogy felkutassák a szüleiket. Ma már egyes országokban nem olyan szigorúak a szabályok, és sok örökbe adott gyermeket összeismertetnek a vér szerinti szüleivel, akikre már egyáltalán nem is emlékszik. Persze lehet, hogy ahol te élsz, ott mások az irányelvek.

Rád tartozik, hogy felkutatod-e a vér szerinti szüleidet, vagy sem. Nem könnyű döntést hozni ebben a kérdésben, és az örökbe fogadott gyermekek véleménye sem egyöntetű. Vannak, akik égnek a vágytól, hogy megtalálják a vér szerinti szüleiket, mások pedig eltökélték, hogy nem kutatnak utánuk. Mindenesetre biztos lehetsz abban, hogy sok örökbe fogadott gyermek találkozott már a vér szerinti szüleivel, mégsem sérült a nevelőszüleihez fűződő szoros kapcsolata.

Kérj tanácsot az örökbe fogadó szüleidtől és esetleg érett barátaidtól, akik a keresztény gyülekezet tagjai (Példabeszédek 15:22). Gondosan mérlegeld a lehetőségeidet, és adj időt magadnak, mielőtt bármit is teszel. A Példabeszédek 14:15 azt mondja, hogy „az eszes . . . a maga járására vigyáz”.

Ha úgy határozol, hogy megpróbálsz kapcsolatot kialakítani a vér szerinti szüleiddel, biztosítsd a nevelőszüleidet arról, hogy még mindig szereted és nagyra becsülöd őket. Így, miközben egyre jobban megismered az édesszüleidet, akik valamikor örökbe adtak, megőrzöd a jó kapcsolatodat azokkal a szüleiddel, akik felneveltek.

Kerülj közelebb égi Atyádhoz

Sok örökbe fogadott fiatal retteg attól, hogy cserbenhagyják. Amiatt aggódnak, hogy elveszíthetik az örökbe fogadó családjukat, ahogy annak idején a vér szerinti családjukat is elveszítették. Érthető, hogy félnek. De hadd emlékeztessünk a következő bölcs szavakra: „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Ne engedd, hogy uraljon az attól való beteges félelem, hogy elveszíted azokat, akiket szeretsz. Inkább tanulj meg szeretni másokat is, beleértve a családod valamennyi tagját. Mindenekelőtt pedig mélyítsd el az égi Atyád, Jehova Isten iránti szeretetedet. Ő tökéletesen megbízható, soha nem hagyja magára hűséges gyermekeit; képes feloldani a szorongásaidat (Filippi 4:6, 7).

Catrina, akit gyermekkorában örökbe adtak, azt mondja, hogy a bibliaolvasás nagy segítség volt neki abban, hogy közelebb kerüljön Istenhez, és boldog, eredményes életet éljen. Úgy érzi, „nagyon fontos”, hogy meghitt kapcsolatban legyünk Jehovával, „mert égi Atyánk ismeri az érzelmeinket”. Catrina kedvenc bibliaverse a Zsoltárok 27:10, mely így szól: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

Igyekezz közelebb kerülni a nevelőszüleidhez