„Limában soha nem esik”?

AZ ÉBREDJETEK! PERUI ÍRÓJÁTÓL

Ha Peruba látogatsz, bizonyára fültanúja leszel, amint valaki azt mondja, hogy az ország fővárosában, „Limában soha nem esik”. Alighanem azon tűnődsz, hogy ez valóban így van-e, hiszen vacog a fogad a hideg és nyirkos levegőtől.

LIMA a Dél-Amerika csendes-óceáni partja mentén húzódó nagy sivatagban található. Nincs sok olyan vidék a földön, ahol annyira különös lenne az időjárás, mint ennek a száraz földsávnak a területén, mely Észak-Perutól Észak-Chiléig terjed, a Sechurai-sivatagtól egészen az Atacama-sivatagig.

Ez a part menti sivatag az Andok csipkés hegyvonulata és az azúrkék Csendes-óceán között húzódik. Távolról szemlélve a partszakaszt, mintha semmi más nem lenne itt, mint kopár kősziklákkal szabdalt dombok és homok, a bézs és barna minden elképzelhető árnyalatában. A domboldalakat csipkéző barna sziklák eróziós folyamatok révén jöttek létre. Ezek a sziklák a lejtőkön mind lejjebb és lejjebb „vándorolva” egyre közelebb kerülnek az óceánhoz, amihez a gyakori földrengések némelyike is hozzájárul.

A Csendes-óceán partját verdeső hullámok aztán a hatalmas köveket lassanként homokká őrlik, a szél pedig sarló alakú dűnékbe rendezi a finom kristályokat. Ennek a sivatagóriásnak néhány részén a feljegyzések szerint 20 éve nem esett eső. Ennélfogva ez a föld egyik legszárazabb övezete. De mitől ennyire aszályos a terület?

Az Andok árnyékában nem esik az eső

A válasz a keletről nyugatra fújó passzátszelekben rejlik. Amikor a szél eléri az Andok magas, fűrészfogakra emlékeztető szikláit, felfelé kénytelen nyomulni. Amint felemelkedik, hogy átbukjon az Andok csúcsain túlra, lehűl, és a benne lévő pára kicsapódik, majd eső vagy hó formájában lehull, jóformán csak a vonulat keleti oldalát borítva be csapadékkal. Így a nyugati oldalon, a hegyek árnyékában nem esik eső.

Ezenkívül sem a hideg Perui- vagy Humboldt-áramlás, mely az Antarktika felől hömpölyög északi irányba, sem a Csendes-óceán déli részéről fújó szelek nem hoznak magukkal számottevő csapadékot. Az itt felsorolt tényezők együttesen hozzák létre a sivatag módfelett száraz, ám egyáltalán nem forró éghajlatát. Különös módon, bár nemigen látni errefelé esőt, a levegő páratartalma kimondottan magas, kiváltképp télen, ami Peruban  májustól novemberig tart. Miért ilyen párás a levegő?

A garúa

Télen felhőtakaró ereszkedik a partvidékre, és a Csendes-óceán felől sűrű köd gomolyog a szárazföld fölé, melyet a peruiak garúa néven emlegetnek. Ebben az évszakban hónapok telhetnek el anélkül, hogy a nap egy percre is előbukkanna, így a terület éghajlata igencsak hideg, néhányak szerint egyenesen gyászos. Noha a sivatag a trópusokon fekszik, Limában a téli átlaghőmérséklet úgy 16-18 Celsius-foknál magasabbra nem szökik. Télen a relatív páratartalom a 95 százalékot is elérheti, eső pedig nem esik. Lima lakosainak, a limeñóknak nem jelent gondot az időjáráshoz való alkalmazkodás. Jól bebugyolálják magukat a nedves, átható hideg ellen. *

A szitáló köd télidőben elegendő ahhoz, hogy nedvessé tegye Lima utcáit, és életet leheljen a partvidék magasba törő szikláin szunyókáló sivatagi növényekbe. Nagyon sok kecske, juh és szarvasmarha özönli el az ilyenkor zöldbe öltözött legelőket. Az 1990-es évek eleje óta néhány sivatagi település ködfogókat — nagyméretű polipropilén hálókat — használ, melyeken a pára megül vízcseppek formájában. Az alacsonyan lévő ködfelhőkből ily módon nyert vizet ivásra és kertek öntözésére használják.

Ám a köd és a felhők nem szolgálnak annyi nedvességgel, hogy a vadnövényzet egész évben virulni tudjon. Limában az évi csapadékmennyiség nagyon ritkán haladja meg az 50 millimétert, az is főleg a garúa lecsapódásából származik. Ezért a part menti sivatagban egyedül azok a növények zöldellnek, melyeknek életadó vizet hoznak az Andok magasan fekvő, hófedte csúcsaiból alácsordogáló patakok. A keskeny  folyóvölgyek fentről nézve úgy festenek, mint zöld szalagok a sivatag homokjában.

Milyen az élet eső nélkül?

Peru ősi part menti társadalmai — mint például a csimu és moche népek — úgy voltak képesek életben maradni a száraz éghajlat ellenére, hogy fejlett öntözőrendszereket építettek. Ezek a kiterjedt mezőgazdasági rendszerek rendkívül szervezett civilizációkat tartottak fenn, akárcsak az ókori Egyiptomban. Az ősi peruiak nagyon fejlett városokban éltek; vályogtéglából piramistemplomokat, hatalmas falakat és vízgyűjtő medencéket építettek. A csekély csapadékmennyiségnek köszönhetően a városok romjai kitűnő állapotban maradtak fenn, így a régészek pontos képet kaphatnak arról, hogy milyen volt az élet Peruban Kolumbusz  érkezése előtt. Sok part menti város még napjainkban is azokat a helyreállított vízvezetékeket és csatornákat használja, melyek több ezer évvel ezelőtt épültek.

Ahogyan arra a terület ősi lakosai is rájöttek, a sivatag talaja nagyon termékeny, ha nincs hiány vízben. Napjainkban Peru part menti öntözőrendszerei számos zöldség és gyümölcs termesztéséhez szolgáltatnak vizet. Ilyenek például a gyapot, rizs, kukorica, cukornád, szőlő, olívabogyó és a spárga. Jelenleg Peru 27 milliós összlakosságának több mint a fele az ország keskeny part menti területeit lakja.

Amikor mégis elered az eső

Néha azonban a sivatag egyes részein, így Limában is, elered az eső. Néhány évenként a hűvös Perui-áramlás helyett melegebb víz érkezik a Csendes-óceán nyugati részéről. Ez az El Niñóként ismert időjárási jelenség biztos jele annak, hogy rövid időn belül elered az eső. Az El Niño hatása 1925-ben, 1983-ban és 1997/98-ban különösen erőteljes volt. Érthető, hogy a sivatag lakói, akik ahhoz vannak szokva, hogy szinte soha nem esik az eső, nincsenek felkészülve az effajta felhőszakadásra és az azt követő áradásokra.

1998-ban az Ica nevű perui várost öntötte el a víz. Az Ica folyó áradásakor a városban óriási területek kerültek víz alá. A sártéglából emelt házak egyszerűen szétmállottak. A sivatag más területein azonban áldásos volt az esőzés. A talaj átitatódott nedvességgel, és buja legelőknek adott életet. A legutóbbi El Niño nyomán a Sechurai-sivatag nagy része olyan lett, akárcsak egy zöldellő kert, itt-ott gyönyörű virágokkal. Ez Istennek arra az ígéretére emlékeztet, mely szerint egy napon ’a pusztaság virulni fog, mint az őszike’ (Ézsaiás 35:1). A heves esőzések a sivatagban egy hatalmas tavat hagytak maguk mögött, melyet az újságok La Niñának neveztek el. A becslések szerint a tó hossza körülbelül 300 kilométer, szélessége pedig 40 kilométer.

Peru kiterjedt part menti sivataga kétségtelenül részét alkotja annak a sokféle természeti csodának, melyben földünk bővelkedik. Bár nagyon ritkán esik az eső, öntözéssel és az értékes víz helyes felhasználásával ez a száraz vidék több millió embernek vált szeretett otthonává.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

A guanóban rejlő érték

Peru nyugati partjainak hűvös, táplálékban gazdag vizei évezredek óta több millió tengeri madárnak szolgálnak eleséggel, főleg szardíniával és szardellával. Mivel nem sok eső hull, az évek során a madarak ürüléke felhalmozódott a partszakasz szigetein. Néhol több mint 30 méteres dombokban állt az ürülék! Még azelőtt, hogy a spanyolok megérkeztek, kiderült, hogy az ürülék, melyet a kecsua indiánok nyelvén guanónak neveznek, kitűnően hasznosítható trágyaként. A XIX. század második felétől kezdődően Perunak nagy jövedelmet hozott a guanó exportálása, egészen addig, amíg a világpiacon meg nem jelent a műtrágya. Addigra az évek során felhalmozódott ürülékhegyek mind eltűntek. Napjainkban többnyire a friss madárürüléket hasznosítják.

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Lima

[Kép a 25. oldalon]

A Csendes-óceán partvidéke Limától délre

[Forrásjelzés]

© Yann Arthus-Bertrand/CORBIS

[Kép a 25. oldalon]

A Sechurai-sivatag a perui partszakaszon

[Képek a 26. oldalon]

Ködfogó hálók Mejíában, Peruban

Eredeti inka csatornák, melyek még ma is használatban vannak a perui Ollantaytambóban

[Forrásjelzés]

© Jeremy Horner/CORBIS; kis kép: Courtesy of the charity FogQuest; www.fogquest.org

[Kép a 26. oldalon]

Az El Niño nevű időjárási jelenség hatásának tulajdonított heves esőzések súlyos áradásokat okoztak Icában 1998. január 30-án

[Forrásjelzés]

AP Photo/Martin Mejia