Olvasóink írják

Egyszülős családok Egyszerűen nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok a „Sikeresek lehetnek az egyszülős családok” (2002. október 8.) című cikksorozatért. Nem bírom megállni, hogy ne olvassam el újra meg újra! Két gyermeket nevelek egyedül. Akárhányszor elolvasom a cikkeket, megerősödik a hitem abban, hogy én is sikeres lehetek a gyermekeim felnevelésében, és hogy nem vagyok egyedül. Nagyon szépen köszönöm!

C. B., Egyesült Államok

Amikor elváltam, és magamra maradtam a két gyerekkel, egyszeriben nagyon nehéz lett az életem. Hálás vagyok Jehovának, hogy meghallgatja a segélykiáltásainkat, és ilyen szeretetteljes cikkek által válaszol rájuk. Így adja tudtunkra, hogy egy percre sem feledkezik meg rólunk, és hogy szeret minket.

L. T., Cseh Köztársaság

Szívből köszönöm a cikkeket. Már éppen úrrá akart lenni rajtam a kétségbeesés, mert egyedülálló szülő vagyok, és miután évekig otthon voltam a gyermekeimmel, most újból munkába kell állnom. A cikkek azonban reménykeltők és buzdítók voltak. Pont ezekre volt szükségem ahhoz, hogy ne adjam fel. Szeretném alkalmazni a tanácsokat, például azt, hogy legyek rendezett, és folytassak rendszeres családi bibliatanulmányozást a gyerekekkel. A kezem ügyében fogom tartani ezt a számot, és minden alkalommal elolvasom majd, amikor érzem, hogy kezd elhatalmasodni rajtam a kétségbeesés.

B. A., Egyesült Államok

Tizennégy éve nevelem egyedül a fiamat és a lányomat. Köszönöm, hogy segíteni próbáltok a folyóiratok által, ennek a cikksorozatnak néhány gondolata azonban csalódottsággal töltött el. Például nagyon sokszor használtátok a „sikeres” szót. Úgy érzem, én alkalmaztam a 11. oldalon adott javaslatokat, mégsem értem el olyan sikereket, mint a képen látható szülő. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak azok sikeresek, akiknek a gyermeke teljes idejű szolga vagy misszionárius lesz.

Sz. M., Japán

Az „Ébredjetek!” válasza: A siker mértéke valóban többféleképpen mérhető. Az volt a szándékunk, hogy gyakorlatias tanácsokkal segítsünk az egyedülálló szülőknek legyőzniük az életükben adódó félelmetes akadályokat, és hogy biztosítsuk őket afelől, hogy az erőfeszítéseik nem hiábavalók. Azért említettünk olyan fiatalokat példaként, akik a teljes idejű szolgálatban vannak, hogy megmutassuk, nem lehetetlen egy egyedülálló szülőnek istenfélő gyermekeket nevelnie. Valójában azt szeretnénk, ha mind az egyedülálló szülők, mind a házastársak állandóan odafigyelnének a gyermekeik szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteire.

Éhínség Írországban Köszönöm „A nagy éhínség Írországban — A halál és a kivándorlás története” (2002. október 8.) című tanulságos cikket. Ennek az éhínségnek az idején számos ír bevándorló hajózott Kanadába. Sokukat kolera, tífusz vagy valamilyen más betegség vitte el. Rengeteg gyermek maradt árván. Néhányukat francia anyanyelvű családok fogadták be, és a gyermekek francia vezetéknevet kaptak. Így idővel sok embernek feledésbe merült a származása.

K. S., Kanada

Fiatalok kérdezik A „Fiatalok kérdezik: Miért nem szeretnek a szüleim?” (2002. szeptember 22.) című cikkről szeretnék szólni. Miután elváltak a szüleim, súlyos depresszióba estem. Időnként úgy tűnt, hogy senki sem tud segíteni rajtam. Sokan szeretnék, ha olyan csodálatos édesanyjuk és testvérük lenne, mint az enyém, néha mégis úgy érzem, hogy hiányzik egy darab a szívemből, az a darab, melyet az édesapám szakított ki belőle. Imádkoztam Jehovához, hogy adjon valamit, ami helyrehozna. Ez a cikk pontosan ezt tette. Segített, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, és megtanított megbirkóznom a helyzetemmel. Leginkább a Zsoltárok 27:10 érintett meg. Biztosított arról, hogy Jehova akkor is szeret, ha úgy tűnik, mindenki más hátat fordít nekem.

D. B., Egyesült Államok