Számíthatunk valami jobbra?

TÖBB olyan program is folyamatban van, amelynek a célja a betegségek terjedésének figyelése és megfékezése. Ezeket a programokat az Egészségügyi Világszervezet és más, hasonló érdekeltségű csoportok indították útjukra. Különböző szervezetek úgy próbálják megoldani a rovarok terjesztette betegségek növekvő problémáját, hogy felvilágosítással és kutatási lehetőséggel szolgálnak új gyógyszerekkel és kezelési módokkal kapcsolatban. Az egyes emberek és a közösségek szintén sokat tehetnek azért, hogy tájékozottak legyenek, és meg tudják óvni magukat. De egy-egy ember megvédése nem ugyanaz, mint ha világszerte sikerülne úrrá lenni a betegségeken.

Sok szakember úgy véli, hogy a nemzetközi összefogás és bizalom nélkülözhetetlen, ha győzni akarunk a betegségek elleni harcban. „Az emberek és országok közötti kapcsolatok gyors globalizálódása megkívánja, hogy az emberek — bárhol éljenek is ezen a bolygón — ne csupán a szomszédaikat, a városukat, az országukat vagy azt a félgömböt tekintsék személyes környezetüknek, ahol élnek — írja Laurie Garrett, Pulitzer-díjas újságírónő a The Coming Plague​—Newly Emerging Diseases in a World Out of Balance című könyvében. — A mikrobák és hordozóik nincsenek tekintettel az emberek által mesterségesen kijelölt határokra.” Ha az egyik országban járvány tör ki,  nemcsak a környező országokban kellene összerezzenniük az embereknek, hanem az egész világon.

Vannak olyan kormányzatok és emberek, akik mindenféle beavatkozástól, még a betegségek elleni programoktól is idegenkednek, ha azok külföldről indulnak. Azonkívül a politikai előrelátás hiánya és a kereskedelem kapzsisága gyakran megbénítja az egyesített nemzetközi erőfeszítéseket. Vajon a mikrobák kerekednek felül az ember és a betegségek közötti harcban? Eugene Linden író szerint így lesz. Kijelenti: „A játszma hamarosan véget ér, és vesztésre állunk.”

Van ok a reménykedésre

A tudományos és technikai fejlődés jócskán le van maradva a betegségekkel folytatott versenyben. És ne felejtsük el, hogy az egészségünket nemcsak a rovarok által terjesztett kórok veszélyeztetik, hanem sok minden más is. Mégis van ok a reménykedésre. Igaz, a tudósok még csak most kezdik megérteni az élőlények közötti bonyolult kapcsolatokat, arra már rájöttek, hogy a föld meg tudja gyógyítani önmagát. Bolygónk magától képes olyan folyamatokat működtetni, amelyek helyreállítják a természetes rendszerek egyensúlyát. Gyakran előfordul például, hogy ahol valamikor kiirtották az erdőt, ott újra nőnek a fák, és idővel helyreáll az egyensúly a mikrobák, rovarok és más állatok között.

Ami ennél is fontosabb, a természet bonyolult felépítése egy Teremtő, azaz Isten létére utal, aki eredetileg elindította a földi folyamatokat. Számos tudós is elismeri, hogy kell lennie egy magasabb intelligenciának, amely megteremtette a földet. Igen, aki komolyan elgondolkodik, az nem tagadhatja Isten létezését. A Biblia úgy jellemzi a Teremtőt, Jehova Istent, mint aki mindenható és szerető, és mint akit nagyon is érdekel a boldogságunk.

A Biblia arra is fényt derít, hogy az első ember szándékos bűne miatt mindenki tökéletlenséget, betegséget és halált örökölt. Ez azt jelenti, hogy örök szenvedésre vagyunk ítélve? Szó sincs róla! Istennek az a szándéka, hogy paradicsommá tegye a földet, ahol az emberek nyugodtan élhetnek együtt más teremtményekkel, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. A Biblia megjövendöli, hogy eljön az idő, amikor sem a nagy testű vadállatok, sem a parányi rovarok nem jelentenek majd veszélyt az emberre (Ézsaiás 11:6–9).

Természetesen az embereknek is kell majd tenniük azért, hogy mindez így is maradjon. A társadalomnak és a környezettel való kapcsolatnak meglesz ebben a maga szerepe. Isten azt parancsolta az embernek, hogy „gondozza” a földet (1Mózes 2:15, NW). A jövőbeli paradicsomban az emberek tökéletesen fogják ellátni ezt a feladatot, mivel engedelmesen követik majd a Teremtő utasításait. Ezért bízhatunk benne, hogy eljön a nap, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok” (Ézsaiás 33:24).