Nairobi Nemzeti Park — Ahol az állatok szabadok

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

REGGEL fél hetet mutat az óra. A keleti égbolton felkelő nap hatalmas, vörös korongja egy pompásan tündöklő ékszerre emlékeztet. Sugarai — egy újabb nap kezdetének hírnökei — a magas irodaházak üvegablakaira vetődnek, gyönyörű aranyfényben fürösztve az épületeket. Kőhajításnyira innen egy izgalmas dráma van kibontakozóban. Szereplőit az élet válogatta össze.

Egy oroszlán már jó ideje lapul a magas fűben, egy legelésző impalát figyelve. A fiatal állat megérzi a veszélyt, és nekiiramodik, sarkában az oroszlánnal. Vad, eszeveszett hajsza veszi kezdetét. Ha az oroszlán sikerrel jár, akkor a „dzsungel törvénye” értelmében a boldogtalan állat sorsa megpecsételődött.

Az effajta drámai üldözések naponta ismétlődnek a Nairobi Nemzeti Parkban, mely Kenya fővárosának, Nairobinak a közelében terül el. Az itt élő állatok legközelebbi szomszédai az emberek. Ijesztő, de 1962-ben az egyik előkelő szálloda előtt egy oroszlánt láttak fel-alá járkálni. Talán egykori, hatalmas területét jött visszakövetelni! Hogyhogy a vadvilág és a városlakók osztozkodni kezdtek ezen az élőhelyen?

Nehéz kezdetek

A park megalapítása nem ment könnyen. Jó néhány akadályt le kellett küzdeni, mielőtt az állatoknak biztonságos élőhelyet teremtettek. A vadak egészen a XX. század elejéig szabadok voltak; hatalmas területeket tudhattak a magukénak Kelet-Afrikában. Az itt élő emberek mindig is szoros kapcsolatban voltak a vadállatokkal. Nyájaikat a közelükben legeltették. Néhány pásztor még egyik-másik vadállatot is háziállatnak tekintette!

Azután vadászok özönlötték el az országot, hogy puskavégre fogják a nagyvadakat.  Sokuk annyi trófeát akart összegyűjteni, amennyit csak lehet. Az Egyesült Államok korábbi elnöke, Theodore Roosevelt is köztük volt. Ő 1909-ben jött Kenyába, hogy a természettudományi múzeumoknak gyűjtsön egyedeket. Hatszáz hordárjával és hivatásos vadászával együtt több mint 500 állatot ölt meg, és a bőrüket hazaküldte. Ezzel körülbelül egy időben egy másik jól ismert vadász jelent meg a színen, név szerint Edward, a walesi herceg. A kettőjük ténykedései nyomán váltak népszerűvé azok a szafarik, melyeket nagyvadak elejtésére szerveznek. Természetesen a golyók gyorsabbak voltak, mint a hagyományos nyílvesszők, és a puskákkal könnyebb volt célozni, mint az íjakkal.

Amikor elkészült a híres „őrült vasútvonal” — ahogyan akkoriban a Kenya és Uganda között futó vasutat nevezték —, emberek kezdték benépesíteni Nairobi környékét, így az állatok megint veszítettek mozgásterükből. Úgy tűnt, hogy hamarosan teljesen kiszorítják őket az élőhelyükről.

Az 1930-as években néhányan felszólaltak az állatok érdekében, köztük Archie Ritchie, aki akkoriban vadőrként dolgozott, valamint Mervyn Cowie, egy könyvelő. Konferenciák és újságcikkek által próbálták rávenni a gyarmati hatóságokat, hogy hozzanak létre egy nemzeti parkot, mely által kordában lehetne tartani — mi több, talán meg is lehetne szüntetni — az állatok eszeveszett öldöklését. A kormány vonakodott. Nem akart kizárólag a növény- és állatvilág védelme érdekében fenntartani egy olyan területet, mely jó úton haladt afelé, hogy Kelet-Afrika legnagyobb városává nője ki magát.

A környezetvédőket a II. világháborúban újabb kudarc érte, amikor a gyakorlatozó hadtestek feldúlták a jelenlegi park területét. A háború az állatok életét sem kímélte. És a katonák állandó jelenléte miatt az állatok már nem féltek az embertől, így könnyebben előfordulhatott, hogy egyik-másik emberevővé váljon. Hogy ez ne történhessen meg, néhány állatot elpusztítottak, köztük a híres nőstény oroszlánt, Lulut és szeretetre méltó falkáját is.

Ám a kormány meggondolta magát, így sok akadály elkerült az útból, és a környezetvédők megkapták, amit akartak. Végre-valahára a hosszadalmas harcnak meglett az eredménye: 1946. december 16-án Kenya akkori gyarmati kormányzója, Sir Philip Mitchell aláírta a Nairobi Nemzeti Park megalapításáról szóló hivatalos dokumentumot, így Kelet-Afrikában létrejött az első vadaspark.

A turisták paradicsoma

A többi kelet-afrikai vadasparkhoz képest a Nairobi Nemzeti Park viszonylag kicsi. A becslések szerint a területe nem nagyobb 117 négyzetkilométernél. Főbejárata kevesebb mint 10 kilométerre van Nairobi központjától. Ám hírnevét pontosan a méretének köszönheti. A gyorsan fejlődő város és az afrikai vadon közti ellentét ritka látványt tár a vadrezervátum látogatóinak szeme elé, melyet nem sok helyen élvezhetnek a földön.

Mivel a park kicsi, a turisták az elefánton kívül a legtöbb nagyvadnak nagyobb csoportjait figyelhetik meg, mint amit megszoktak a kiterjedtebb parkokban és rezervátumokban. Száz emlős- és több mint 400 madárfaj lakja. A park a nairobi nemzetközi repülőtérre érkező gépek légi folyosójától nem messze terül el.

A Nairobiban üdülők, ha akarják, hátat fordíthatnak a városnak és a korszerű szállodák kényelmének, kocsiba ülhetnek, és miután maguk mögött hagyják a tisztán ragyogó irodaépületeket, perceken belül ősrégi vidékeken, bozótos területeken és erdőkben találhatják magukat, ahol oroszlánokat és egyéb ragadozókat figyelhetnek meg vadászat közben. A zsákmányukat űző vadállatok látványa, háttérben a város csillogó felhőkarcolóival, felejthetetlen élményt nyújt.

A park tele van vadon élő állatokkal: kafferbivalyokkal, leopárdokkal, vadászgepárdokkal, zsiráfokkal és  majmokkal; több száz antilop él itt, valamint a ritka és veszélyeztetett fekete orrszarvú is fellelhető. Legtöbbjüknek a park állandó otthona. A száraz évszakokban, vagyis februárban és márciusban, valamint augusztusban és szeptemberben, gnúk és más vonuló állatok hatalmas csordái gyűlnek össze a park sok-sok tava körül.

Néhány tavat hordó alakú óriások laknak; csoportokba verődött vízilovak hűsölnek naphosszat a vízbe merülve, ezért utalnak vízilótavakként ezekre a tavakra. Az állatok csak éjszakára jönnek ki a vízből legelészni. A tavak mentén kijelölt útvonalak kanyarognak. A turisták itt leparkolhatnak, hogy gyalog folytassák tovább útjukat. Azért érdemes óvatosnak lenni, mert az ilyen kiruccanások igencsak veszélyesek lehetnek. Néhány tó vérengző nílusi krokodiloknak ad otthont, és ha az állatok a tó partján heverésznek, elkerülhetik a gyanútlan látogatók figyelmét. Ezért ha valaki nem akarja egy krokodil gyomrában végezni, jobban teszi, ha csakis képzett parkőrök társaságában túrázik.

Rengeteg jól ismert madárral is találkozhatunk itt. A világ ma élő legnagyobb testű madara, a gyakran 2 méternél is nagyobbra növő strucc állandó lakosa a parknak. A városi égbolt felett magasan szárnyaló keselyűt sokan visszataszító teremtménynek tartják. A nem túl megnyerő küllemű madárnak a tisztogató szerepe jutott, és mondhatni áldás a parknak, mivel eltakarítja a döglött állatok rothadó hulláit, melyekben a többi állatra veszélyes baktériumok üthetnék fel a fejüket.

Időnként egy-egy kígyászkeselyűt is láthat az ember. A füle mögötti hosszú tollak azokra a lúdtollból készült pennákra emlékeztetnek, melyeket egykor az írnokok forgattak. A madár egyébként folyton rohan, mintha egyik találkozóról a másikra sietne. De vannak itt gogók, koronás darvak, nyerges gólyák és pásztorgémek is.

Bár a park viszonylag kicsi, elmondhatjuk, hogy egy ökológiai remekmű. Nyugati részén egy erdő terül el, mely a park területének majdnem a 6 százalékát elfoglalja. Itt a csapadék mennyisége évi 700-1100 milliméter. Az erdő rengeteg fája között ott van a fokföldigesztenye, és megtaláljuk itt a gyönyörű tarka krotont is. A déli és keleti részeken kiterjedt síkságok, valamint völgyek és hegyvonulatok találhatók. Ezen a részen évente 500-700 milliméter eső hull. A magas fűfélék, valamint a sivatagidatolya, a bénítófa és az akácia számos fajtája együttesen teszik a területet igazi szavannává.

De azokat a fenséges sziklákat is érdemes megcsodálni, melyek némelyikének meredek fala a völgy aljától körülbelül 100 méteres magasságba hatol. A megmászásuk bizony jól kimerítheti a sziklamászás rajongóit, már amelyikük hajlandó nekivágni!

Veszélyben a park

A vadvilág megőrzésében felmerülő gondok sok esetben egy közös nevezőre vezethetők vissza: az emberre. Ha a Nairobi Nemzeti Park maholnap a múlté lesz, azt sajnos az ember „fejlesztési programjainak” köszönhetjük. Nairobi — a város, mely világhírűvé tette a parkot — egyre inkább terjeszkedik, parányi sarokba kényszerítve az állatokat. És mivel a város lakossága folyamatosan növekszik, Nairobi még több helyet fog követelni magának, az állatok pedig nem harcolnak a földjükért. A közeli gyárakból kiengedett szennyvíz ugyancsak veszélyezteti a park élőlényeit.

Még egyvalami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a park fennmaradhasson: a vonuló állatok útvonalát szabadon kell hagyni. A park nagy részét kerítés veszi körül, hogy a vadak ne kószáljanak be a városba. Az egyre nagyobb mérvű földművelés és az állattenyésztés miatt egyre keskenyebbé válik a park déli részén még el nem kerített sáv. Ha teljesen elkerítik a parkot, annak végzetes következményei lehetnek. Azok az állatok ugyanis, melyek legelő után kutatva elhagyják a parkot, talán soha nem térhetnek oda vissza! Hogy szabadon maradjon az állatok vonulási útvonala, a Kenyai Vadvilágszolgálat — az ország legkiemelkedőbb szerve, mely a vadvilág megőrzéséért harcol — úgy döntött, hogy kibérel egy földterületet a park mellett. A problémák ellenére továbbra is több ezer látogató érkezik évente a Nairobi Nemzeti Parkba, hogy élvezze az itt uralkodó ellentét varázsát.

[Kép a 24. oldalon]

Zsiráf

[Kép a 25. oldalon]

Leopárd

 [Kép a 26. oldalon]

Egy sereg marabu

[Kép a 26. oldalon]

Krokodil

[Kép a 26. oldalon]

Oroszlán

[Kép a 26. oldalon]

Koronás daru

[Kép a 26. oldalon]

Fekete orrszarvú

[Kép a 26. oldalon]

Strucc