Madrid — Egy királynak épült főváros

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A VILÁG fővárosai közül néhány olyan helyen épült, ahol természet adta lehetőség van a horgonyzásra, és már hosszú ideje nyüzsgő kikötő. Más fővárosok forgalmas folyami átkelőhelyeknél találhatók, és szinte törvényszerű, hogy kiemelkedő szerephez jutottak. Sok európai főváros már a római idők óta fontos városnak számít. A spanyolországi Madrid azonban kilóg a sorból. A kevesebb mint 10 000 lakosú városka 1561-ben egyszeriben nagyon jelentőssé vált.

A magyarázat egyszerű. II. Fülöp, Spanyolország és egy hatalmas tengerentúli birodalom királya belefáradt abba, hogy Kasztília egyik városából a másikba költözködjön az udvarával. Szenvedélyes vadász lévén azt akarta, hogy udvara egy olyan helyen telepedjen le végleg, amely közel van kedvenc  vadászterületeihez. Madrid kiválóan megfelelt ebből a szempontból, azonkívül volt tiszta ivóvíz és hely a terjeszkedésre, valamint termékeny földek a város környékén.

Megszületett hát a döntés, és Fülöp építési programba fogott, hogy Madridból megfelelő főváros legyen. Az utána következő spanyol királyok tovább díszítették a várost, így egyedülálló kapcsolat alakult ki Madrid és a királyi család között. A XVII. századra Madrid lett Spanyolország legnagyobb városa. Ma lüktető modern metropolisz, több mint hárommillió lakossal.

Minthogy Madrid szoros kapcsolatban van Spanyolország királyaival, számos történelmi épületét is a két legnagyobb dinasztiával összefüggésben emlegetik. A város legrégebbi részét osztrák Madridnak nevezik, mivel az osztrák Habsburg-dinasztia uralkodásának az idején, a XVI. és XVII. században épült. A később  épült részek Bourbon Madridként váltak ismertté. A máig is uralkodó Bourbonok az 1700-as évektől vannak hatalmon.

Az évszázadok során a spanyol királyok a főváros számos impozáns épületének a felépítését szorgalmazták, illetve támogatták anyagilag. Értékes festménygyűjteményük Madrid nemzeti képtárának alapját képezi. A Madrid környéki nagy királyi birtokokból pedig a város legfontosabb parkjai és pihenőövezetei lettek.

Zöld város

Mivel a királyokat érdekelte a vadászat és a kertek, Madrid már kiterjedt zöldövezetet mondhatott magáénak, amikor a jelenkorban terjeszkedni kezdett. Az utóbbi évtizedekben bekövetkezett gyors növekedés ellenére a hegyek lábától délre, jóformán a városközpont kapujáig óriási ligetes terület fekszik.

Madrid egyik parkja, a Casa de Campo, amely korábban királyi vadászterület volt, a királyi  palota közelében helyezkedik el, és most egy modern állatkertnek ad otthont. Madridtól északra egy nagy kiterjedésű, természetes tölgyest találunk, El Pardo dombját, amely kevesebb mint 10 kilométerre van a város központjától.

II. Fülöp állapította meg ennek a vadászterületnek a határait, nem sokkal azután, hogy fővárossá tette Madridot. Ma is a liget dísze az a királyi vadászkastély, melyet még az apja építtetett. Ez az erdős rész tájvédelmi körzetté lett nyilvánítva, és oltalmat nyújt Európa legveszélyeztetettebb fajai közül kettőnek, a spanyol parlagi sasnak és az európai barátkeselyűnek.

A Retiro-park korábban tágas királyi kert volt Madrid szívében, ahol a királyi család bikaviadalokat, sőt tengeri ütközeteket is rendezett. A nyilvánosság előtt a XVIII. században nyitották meg a parkot, de csak megfelelő öltözetben lehetett látogatni. Ma már nem veszik olyan szigorúan az öltözködési szabályokat, és a Madrileñók (Madrid lakói) minden hétvégén elárasztják ezt a népszerű pihenőhelyet. A kirándulókat egyebek közt a kovácsolt vasból és üvegből épült Kristálypalota vonzza, no meg a csónakázótóra néző, félköríves oszlopsor.

A Retiro-park mellett elhelyezkedő Királyi Botanikus Kertet III. Károly király alapította, aki a XVIII. században uralkodott, és fölöttébb érdeklődött a művészet és a tudomány iránt. Két és fél évszázada a kert elsősorban Közép- és Dél-Amerikában honos növényeknek ad otthont.

A Művészetek útja

Hála a spanyol királyok bőkezűségének, Madridban található a világ egyik legtekintélyesebb képtára. A Prado Múzeum III. Károly parancsára épült, akit a történészek Madrid neves polgármestereként tartanak számon. A képek túlnyomó része a spanyol királyoktól származik, akik több mint négy évszázaddal ezelőtt kezdték gyűjteni a műalkotásokat.

Velázquez, a XVII. századi udvari festő nemcsak maga festett remekműveket, de Európát bejárva vásárolt is szép képeket pártfogójának, IV. Fülöp királynak. Az ezt követő évszázadban Francisco de Goya lett a királyi család hivatalos festője. Ennek a két neves művésznek természetesen számos alkotását kiállították a Pradóban.

Ugyanazon a fákkal szegélyezett sugárúton, amelyen a Prado áll, két másik nagybecsű műgyűjtemény is található, mégpedig a Thyssen-Bornemisza Múzeum és a Szófia Királynő Nemzeti Művészeti Központja. A Művészetek útja néven is emlegetett elegáns utcának azonkívül díszére válik számos híres szobor.

Mint sok város, Madrid is látott nehéz időket. A spanyol polgárháború (1936—39) idején a főváros csaknem végig ostrom alatt volt. Az akkori összecsapásokról tanúskodnak az Alcalá-kapu nevű hatalmas diadalíven máig is látható lövedéknyomok. Mindamellett elmondható, hogy a város alapítóinak kezdettől fogva az volt az álmuk, hogy Madrid kulturált város lesz, ahol az emberek békében tudnak egymás mellett élni.

Az 1202-ben kiadott okirat, mely Madrid kiváltságainak jogszabályait rögzíti, kikötötte például, hogy a városlakók nem párbajozhatnak, nem hordhatnak maguknál fegyvert, nem káromkodhatnak, és nem sértegethetik egymást. Továbbá ügyelniük kellett a város tisztaságára, nem károsíthatták meg polgártársaikat, és ésszerű szinten kellett tartaniuk az esküvők költségeit. Ezekkel a követelményekkel összhangban Madrid ma tiszta város; igaz, az esküvők meglehetősen fényűzővé váltak. Azok a vendégek, akik olcsó ételre vágynak, megkóstolhatnak valamit a tipikus tapák közül, vagyis az ízletes falatok közül, melyeket egy hideg ital kíséretében szolgálnak fel. Ilyesmit sok helyen árulnak.

Az utóbbi években Madrid területe jóval nagyobb lett. Jól működő tömegközlekedési rendszere van, és kellően fejlett az infrastruktúrája ahhoz, hogy kielégítse az évente idelátogató több millió turista igényeit. Jehova Tanúi Spanyolország különböző részeiről és más országokból ezrével érkeznek majd a városba júliusban és augusztusban. A Tanúk nemzetközi kongresszust szerveznek, melyet Madrid egyik tágas labdarúgó-stadionjában fognak megtartani. A látogatók közül sokaknak lehetőségük lesz megtekinteni a fővárost, mely egy királynak épült.

[Kiemelt rész/képek a 24–25. oldalon]

KIRÁLYOKHOZ MÉLTÓ PALOTÁK

A királyi palota. Madridnak talán a legimpozánsabb épülete ez. Egy hajdani mór erődítmény helyén áll, amely köré annak idején Madrid épült. A palota még ma is fontos állami események színhelye, jóllehet 1931 óta már nem itt lakik a király. A palota és a lenti folyó között szabályosan megtervezett kert található.

Aranjuezi kastély. Aranjuez a fővárostól mintegy 50 kilométerre délre található, a Tajo folyó partján. Termékeny vidéken fekszik, és kellemesebb az éghajlata, ezért II. Fülöp igen kedvelte. Ő kezdte el a palota építtetését. Az építkezés és a palotához tartozó gyönyörű kert kialakítása a XVIII. században fejeződött be, III. Károly uralkodása idején.

El Escorial. II. Fülöp utasítására kezdték megépíteni ezt a kolostorból, könyvtárból, kriptából és palotából álló kolosszális épületegyüttest, nem sokkal azután, hogy Fülöp fővárossá tette Madridot. Több mint húsz évig tartott, mire elkészült. Fülöp birodalmának a központja lett, dísztelen menedékhely, ahol a király zavartalanul dolgozhatott. Spanyolország egyik legfontosabb kéziratgyűjteményét őrzik itt, beleértve a Biblia néhány középkori spanyol fordítását is.

El Pardo-palota. Ez a királyi vadászkastély a Madriddal határos tájvédelmi körzet területén fekszik. Az eredeti épületet II. Fülöp apja emeltette, a belső udvara is abban az időben készült el.

Madridtól 80 kilométerre északra található a pompásabb La Granja de San Ildefonso nevű kastély. V. Fülöp a versailles-i kastély mintájára építtette, ugyanis ott nevelkedett. Feltűnő a különbség a kastély nagy gonddal kialakított kertje és míves kútjai, valamint a környékbeli hegyeket beborító hatalmas fenyőerdők között.

[Forrásjelzés]

Fotó: Cortesía del Patrimonio Nacional, Madrid, España

 [Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]

VÁLOGATÁS MADRID ISMERT MŰEMLÉKEIBŐL

Plaza Mayor (1). Több mint három évszázadon át ezen a téren volt a piac, és itt került sor nyilvános eseményekre, például bikaviadalokra, koronázásokra és „eretnekek” kivégzésére. A Prado Múzeumban (2) őrzött egyik festményen megelevenedik a Plaza Mayor, ahol éppen autodafé, vagyis nyilvános eretnekvallatás folyik, melyet 1680-ban tartottak Madridban.

A Városháza a Plaza de la Villa nevű, bájos, ókori téren található, ahol az első hivatalos városi gyűléseket rendezték. A teret ódon épületek veszik körül, és még most is áthatja a XVI. századi Madrid hangulata. Nem messze innen látható a Puerta del Sol, a város legforgalmasabb tere, és a Madridból a különböző tartományokba vivő utak csomópontja. Az eddig említett műemlékek a város legrégebbi részének a jellegzetességei.

Ahogy Madrid terjeszkedett, a Bourbon-házhoz tartozó királyok — akik közül III. Károly külön említésre méltó — más épületek építését is kezdeményezték, illetve támogatták, gyakran a Bourbonok hazájának, Franciaországnak az építészeti stílusát követve. Hogy csak néhány ilyet említsünk, ott van a királyi palota, a Nemzeti Könyvtár (3), a Museo Municipal (4), a Fuente de Cibeles (5) és a Fuente de Neptuno nevű kutak, valamint az Alcalá-kapu (6).

[Forrásjelzések]

2. kép: MUSEO NACIONAL DEL PRADO; 5. és 6. kép: Godo-Foto