Meg lehet menteni az esőerdőket?

AZ ÉBREDJETEK! BOLÍVIAI ÍRÓJÁTÓL

RAMIRO egy trópusi köderdővel * borított völgy tulajdonosa. Nem sok olyan hely maradt a vidéken, melyet őshonos fák nőnek be. Ramiro völgye, mely a dél-amerikai Andok hegység lábánál húzódik meg, egyike ezeknek. A völgyet körülölelő kisebb hegyek immáron mind csupaszok. Messzi földekről érkeznek ide tudósok, hogy tanulmányozzák Ramiro esőerdőjének vadvilágát. Számos olyan fajra bukkantak itt, melyekről még soha azelőtt nem készültek feljegyzések. Ramiro nagyon fontosnak tartja az erdők megőrzését. Határozottan kijelentette: „Az én erdőmben egy szál fát sem fognak kivágni.”

Roberto az alacsonyan fekvő Amazonas-medencében él, és 5600 négyzetkilométernyi trópusi esőerdő van rá bízva. Ő hivatásos erdész, fakitermeléssel foglalkozik, és trópusi faanyagokat értékesít a világpiacon. Ő is szívén viseli a trópusi erdők és a vadvilág sorsát. Meg van győződve róla, hogy „a trópusi fák kitermelését olyan módszerrel is lehet végezni, mellyel nem tesznek helyreállíthatatlan kárt az élőlények sokféleségében”.

Bár Ramiro és Roberto helyzete különböző, mindketten mélységesen törődnek az esőerdők jövőjével, és rajtuk kívül még sokan mások is. Az elmúlt évtizedekben a trópusi esőerdők meggondolatlan pusztítása vészesen felgyorsult.

Vajon túlzás ennyire aggódni? Hiszen az elmúlt évszázadokban rengeteg mérsékelt övi erdőt tüntettek el, hogy a lecsupaszított földterület nagy részét aztán mezőgazdasági célokra használják. Miért kellene hát nyugtalankodni amiatt, hogy most a trópusokon élők is ugyanezt teszik? Nos, a kettő között lényeges különbségek vannak. Például az, hogy a trópusi esőerdők talaja rendszerint terméketlen, így nem lehet rajta mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Ezenkívül a trópusi erdők sokkal több növény- és állatfajnak adnak otthont. Ha ezek az erdők eltűnnek, az az egész emberiségre hatással van.

Az erdőirtás következményei

A világ növény- és állatfajainak több mint a fele trópusi erdőkben él. Vannak itt szálkásszőrű pókmajmok, tigrisek, különleges mohafajok és orchideák, kígyók, békák, ritka lepkék meg papagájok, és olyan sok egyéb élőlény, hogy szinte lehetetlen mindet osztályozni.

Sokféle trópusi erdő létezik, melyek az élőlények számos fajának adnak otthont. Vannak lassan növekedő hegyvidéki köderdők, sötét esőerdők sűrű lombkoronával, száraz éghajlatú trópusi monszunerdők és nyitott erdők. De hát a legtöbben még soha nem jártak trópusi erdőben. Talán még te sem. Akkor meg minek törődjön velük az ember?

Nagyon fontos, hogy fennmaradjanak a trópusi esőerdők, mivel az általunk fogyasztott nemesített, valamint kereskedelmi céllal termesztett növények legtöbbje bizonyos szempontból a vadon élő változatoktól függ, melyek még megtalálhatók az esőerdőkben. Időről időre új fajok nemesítésére van szükség, melyek ellenállóbbak a kórokozókkal és élősködőkkel szemben. A nemesítést a vadon élő fajok felhasználásával végzik, ezért elengedhetetlen, hogy megőrizzük a genetikai sokféleségüket.

Emellett a kutatók újabbnál újabb hasznos készítményeket állítanak elő, melyekhez a trópusi erdők gondoskodnak nyersanyagról. Például a jelenleg használatban lévő gyógyszerek nagy többségét trópusi növényekből fejlesztették ki.  Ezért a trópusi esőerdők gazdag élővilágát gyakran egy élő könyvtárhoz hasonlítják, ám ebben a könyvtárban a legtöbb „könyv” még mindig arra vár, hogy fellapozzák.

Az élővilág sérülékenysége

A párás trópusi erdők élővilága sérülékeny és felettébb összetett. Az itt található kismilliónyi életforma közül egyik sem létezhet a többi nélkül. Például a legtöbb növény beporzását és magvainak szétszórását csak bizonyos madarak, rovarok vagy más állatok tudják elvégezni. Az erdei élet minden eleme része egy bonyolult, ám hatékony körfolyamatnak, mely által az összes élő anyag — a növények, a nagy és aprócska állatok, de még a mikroorganizmusok sokasága is — újrahasznosításra kerül. A legbámulatosabb az egészben az, hogy ezek az összetett ökoszisztémák általában olyan területen vannak, ahol a talaj tápanyagokban igen szegény. Ha egy ilyen erdőt elpusztítanak, nagyon nehezen áll helyre, ha egyáltalán helyreáll valaha.

Sok embernek a trópusi erdők nyújtanak megélhetést. Az erdők nemcsak a tudományos kutatások és a turizmus szempontjából fontosak, hanem a kereskedelemnek is, mivel olyan termékeket szolgáltatnak, mint a faanyag, magvak, méz, pálmaszív, gumi és gyanta. A trópusi esőerdők azonban vészesen nagy ütemben pusztulnak. Bár a számadatok nem egyöntetűek, az biztos, hogy az esőerdők gyorsan zsugorodnak.

Az esőerdők pusztítása azért különösen tragikus, mert az embereknek gyakran semmi maradandó hasznuk nem származik belőle. Sok területen, ahol korábban erdő volt, egy ideig szarvasmarhákat legeltetnek, ám mivel a talajban rövid idő múlva nem terem több növény, más legelők után néznek. Emiatt az Amazonas-medence brazíliai részén állítólag 165 000 négyzetkilométernyi terület hever parlagon.

Milyen jövő vár az esőerdőkre és a bennük nyüzsgő életre? Ramiro, Roberto és sokan mások nagy küzdelmet folytatnak azért, hogy megvédjék a trópusi esőerdőket a nemzetközi kereskedelem és a túlnépesedés okozta károktól, az orvvadászoktól és az engedély nélküli fakitermelőktől, valamint azoktól, akik az állatkereskedések számára fognak be állatokat. De mik az erdőirtás valódi, mélyen gyökerező okai? Van-e rá mód, hogy úgy aknázzuk ki az esőerdők hatalmas erőforrásait, hogy közben nem pusztítjuk el az erdőket?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 3. oldalon]

A világ legtöbb állatfaja és rengeteg növényfaj trópusi erdőben él

 [Képek a 4–5. oldalon]

A fakitermelők és az általuk készített utak hozzájárulhatnak az esőerdők pusztulásához