Barcelona — A színek és a formatervezés  szabadtéri múzeuma

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

KÉPZELD azt egy röpke pillanatra, hogy egy tágas műcsarnokban sétálgatsz. A kiállított tárgyak sokasága azonnal megragadja a figyelmedet, és szárnyakat ad a fantáziádnak. Ahová csak nézel, megkapó, s egyben bizarr alakzatok, formák és színek sokasága tárul a szemed elé. Ez a sok meglepő műalkotás azonban nem egy épületben vagy palotában tekinthető meg. Barcelona ez a roppant nagy szabadtéri múzeum, melynek kincsei között kiemelkedő figyelmet érdemel a Quadrat d’Or * (Aranynegyed). A kiállított műalkotások nem festmények vagy szobrok, hanem maguk az épületek. A látogatók hihetetlenül sokféle stílust és díszítőelemet fedezhetnek fel köztük.

Barcelona Spanyolország északkeleti részén, a Földközi-tenger partvidékén fekszik, a francia határtól csupán 160 kilométerrel délre. A spanyol városok közül alighanem ez hasonlít leginkább egy tipikus európai városra. Az elmúlt száz év során Barcelona az építészeti újítások és a művészi stílus szinonimájává vált.

A rómaiak, nyugati gótok, mórok és frankok hódításai ellenére Barcelona egyre jelentősebb kereskedelmi központtá lett. A XIV. században már Spanyolország legfontosabb ipari városa és földközi-tengeri kikötője volt. Ebben a században épültek gótikus épületei és a székesegyháza, mely ma kiemelkedő helyet foglal el a város szívében. A pompás gótikus stílus (1) a díszes épületeivel és fejlett építészeti módszereivel arról a gazdagságról és általános jólétről tanúskodik, mely Barcelonának ezt az időszakát jellemezte.

A XVI. században Spanyolország figyelme nyugat felé terelődött, mivel a gyarmatokkal folytatott kereskedelem több hasznot hozott. De a XIX. század ipari forradalma Barcelonát Spanyolország textilipari fővárosává tette, így a város gazdaságilag újból virágzott.

Egy új város születik

A XIX. század gyors növekedése nyomán meggazdagodott városban felmerült néhány gond is. A század második felében a lakosság száma robbanásszerűen megnőtt, a város azonban nem terjeszkedett. Tenni kellett valamit a túlnépesedés megszüntetésére. Ildefons Cerdà építőmérnököt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen terveket a környező területek kiépítésére és a város kiterjesztésére.

Az építőmérnök tervei, melyek 1859-ben láttak napvilágot, a L’Eixample nevet kapták, ami azt jelenti, hogy ’terjeszkedés’. A központi városrész ma ezt a nevet viseli. A tervben fákkal szegélyezett utcák és téglalap alakú épülettömbök szerepeltek. Majdhogynem tökéletesen szimmetrikus elrendezésük egymásra merőleges utcák hálózatát hozta létre. Egy új, hatalmasabb és egészségesebb Barcelona volt kibontakozóban.

A város Ildefons Cerdà tervei alapján egykettőre növekedni kezdett. Minden háztömb sajátos stílusban épült fel, elragadó, változatos és tetszetős építészeti alkotásokkal kedveskedve napjaink látogatóinak. Mutatós sugárutak kialakítását is tervbe vették. Robert Hughes a Barcelona című könyvében L’Eixamplét az ott található épületek miatt Európa egyik legérdekesebb városrészének tartja.

Barcelona egyre gazdagabb várossá vált, s ennek köszönhetően itt rendezték meg 1888-ban a világkiállítást. A városközponthoz közel található Arc de Triomf (2) (Diadalív) ennek a fontos eseménynek az emlékére épült. Ám ehhez a szokatlan építményhez valami más is fűződik: egy olyan művészi irányzat megjelenése, mely egyedülállóvá tette Barcelonát a világ összes városa között.

Egy újfajta irányzat színt visz a városba

A XX. század elején Európát és az Egyesült Államokat magával ragadta a szecesszió *, egy természetes alakzatok ihlette, díszítőelemekben gazdag művészi kifejezésmód. Barcelonának volt befektethető pénze, kidolgozott városfejlesztési terve olyan épületekkel, melyek megszépítenék a környezetet, és újításra törekvő építészei, akik már alig várták, hogy kipróbálhassák tehetségüket. Így hát a város a szecessziónak köszönheti egyediségét. Antonio Gaudí (1852—1926) volt az új művészeti irányzat legkiemelkedőbb képviselője. Barcelona kitörölhetetlenül magán viseli munkásságának jeleit.

Gaudí legkiválóbb alkotásainak nagy része — melyek közül sokat a világörökség közé sorolnak — Barcelonában található. Figyelemre méltó közülük a Casa Milà (3), vagy La Pedrera, mely a városközponttól nem messze a Passeig de Gràcián áll. Az építményen egyáltalán nem látni egyenes falfelületet. A hullámzó homlokzat úgy néz ki, mintha homokkőből faragták volna.  Csokorba rendezett leveleket és szederbokrokat mintázó kovácsoltvas korlátok díszítik az épületet. Odabent a hullámos mennyezetek és oszlopok bámulatosan sokféle alakzatai láthatók.

Az építész alkotó szellemének másik briliáns terméke a Casa Batlló (4), mely szintén a Passeig de Grácián tekinthető meg. A művész által 1904 és 1906 között átépített ház Joseph Batlló i Casanovasnak, egy vagyonos gyárosnak volt a tulajdona. Az új épület mintha a fantázia világából csöppent volna oda. A hullámzó tető egy dinoszaurusz gerincoszlopára emlékeztet, a cserepek pedig halpikkelyhez hasonlítanak. Az ember csak akkor hiszi el, hogy létezik ilyen, ha a saját szemével látja.

Gaudí eredetiségének legékesebb bizonyítéka alighanem a Sagrada Familia templom (5), az építész befejezetlen munkája. Az északi homlokzatot ékesítő négy torony úgy néz ki, mint négy magas gyertya, melynek az oldalán lecsöpögött, majd fodorszerűen megdermedt a viasz. Ez a négy torony — melyek mellett szinte eltörpül a többi épület — Barcelona nemzetközi jelképévé vált.

A város nyugati részén, egy dombon terül el a Gaudí tervezte Güell-park (6), mely ugyancsak ámulatba ejtő. A csavart szobrok és oszlopok, sokszínű mozaikok, valamint a szokatlan épületek és kémények ellentétet képeznek a körülöttük fekvő gyönyörű kertekkel. Formatervezettség és gazdag színvilág ötvöződik a Gaudí kortársa, Domènech i Montaner által tervezett Palau de la Música Catalana (7) (Zenepalota) nevű épületben is.

A hegyek és a tenger között

Barcelona fekvése és építészeti öröksége sajátos hangulatot kölcsönöz a városnak. Nyugaton a Collserola-hegység veszi körül, keleten pedig  a Földközi-tenger határolja. Barcelona főként a tengernek köszönheti, hogy Spanyolország elsődleges kikötővárosaként meggazdagodott. Nem meglepő hát, hogy a kikötőben Kolumbusz Kristóf szobra (8) látható, karjával a víz felé mutatva.

A hegyek és a tenger oltalmát élvező város mérsékelt időjárása kiváló a szabadtéri tevékenységekhez. Az utcák egész évben kora reggeltől késő estig tele vannak emberekkel. Szinte minden sarkon utcai kávéházak és éttermek várják a látogatókat, a frissen őrölt kávé illatával vagy helyi ételkülönlegességek kóstolóival csalogatva őket. A piacokon — így a híres Boqueríán is, mely a fákkal övezett sugárúton, a Ramblán található — jóformán mindenfajta gyümölcs, zöldség és halféle kapható.

Ám nem lenne teljes a barcelonai nyaralás, ha elmulasztanánk felmenni a tenger közelében álló hegyre, a Montjuichra. Odafent múzeumok és képtárak várják a látogatókat, s emellett pompás kilátás nyílik a városra és a Földközi-tengerre. Az 1992-es olimpiai játékok főépületei is ezen a hegyen találhatók. Jehova Tanúi július 31. és augusztus 3. között nemzetközi kongresszust fognak tartani Barcelonában. A rendezvény megtartásához a hatalmas Camp Nou futballstadionra lesz szükség, hogy az összes küldöttnek legyen helye.

Bár a legtöbb nagyvároshoz hasonlóan Barcelonának is megvannak a maga gondjai, a látogatókat mindig magával ragadja a mediterrán vidék hangulata. Akár a Rambla virágárusaira és kávéházaira gondolunk, akár a gótikus negyed keskeny utcáinak ókori varázsára vagy a város elbűvölő épületeire, Barcelona a színek és a formatervezés szabadtéri múzeuma, melyet kevesen tudnak elfeledni.

[Lábjegyzetek]

[Térkép a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Barcelona

Madrid

Sevilla

[Kép a 16. oldalon]

A Casa Milà szellőzői és kéményei

[Forrásjelzés]

Godo-Foto

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Fotók fent: Godo-Foto

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Sandra Baker/Index Stock Photography

Godo-Foto