Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jó tanácsok egy tapasztalt pilótától

Jó tanácsok egy tapasztalt pilótától

Jó tanácsok egy tapasztalt pilótától

NAGYON szeretek repülni. Mindig is rajongtam érte. Egyfajta szabadságot ad, mert gyorsan eljuthatok egyik helyről a másikra, s emellett, ha borongós az idő, átszelhetem a felhőket, és a magasban, a ragyogó nap sugaraiban fürödve repülhetek tovább. Azóta, hogy 1956-ban, még kisfiúként, először utaztam repülővel, izgalommal tölt el a repülés. Emiatt lettem végül hivatásos pilóta, de repülőgép-szerencsétlenségek kivizsgálásával is foglalkoztam.

Mennyire biztonságos a légi közlekedés? És mit tegyünk a biztonságunk érdekében, amikor alkalmunk adódik repülővel utazni?

A repülés biztonságos, de tegyük még biztonságosabbá

Világszerte a több ezer repülőtéren évente közel 18 000 utasszállító repülőgép fordul meg rendszeresen, utasaik száma pedig meghaladja az 1,6 milliárdot. A balesetek száma ugyanakkor elenyésző. A híres londoni Lloyd’s biztosítótársaság becslései szerint a repülés 25-ször biztonságosabb, mint a közúti közlekedés. Ha tehát a statisztikát nézzük, utunk legveszélyesebb szakasza a repülőtérre és a hazafelé vezető autóút lesz. Igen, a repülés viszonylag biztonságos, de néhány ésszerű lépéssel még biztonságosabbá tehetjük utunkat.

Válasszunk gondosan légitársaságot: A légitársaságok feljegyzéseiből kiderül, hogy nem mindegyikkel egyformán biztonságos a repülés. Az ismert légitársaságok járatain általában semmi baj nem szokott történni. Korszerű gépeket indítanak, és jó a hírnevük, mert odafigyelnek a biztonságra meg a karbantartási műveletek elvégzésére.

Utazzunk megfelelő ruházatban: Egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőinek tartaniuk kell a tűztől és a füsttől. A hosszú ujjú felső, a hosszúnadrág vagy a hosszú szoknya védi leginkább a bőrt a lángoktól és a hőtől. A természetes anyagokból készült ruhák a legmegfelelőbbek, mivel a szintetikus anyagok gyakran ráolvadnak a bőrre, vagy beleragadnak, amikor hő éri őket, és nagyon csúnya égési sebeket okozhatnak. Bőrruhákat sem ajánlatos felvenni, mert összezsugorodhatnak a hő hatására. Ha több réteg ruhát viselünk, az jobban megvéd minket, mint csupán egy réteg, és a világos színek kevésbé szívják magukba a hőt, mint a sötétek. A cipő is védelmet jelent a vágások és az égési sebek ellen. Egy lapos sarkú cipőt nehezebben veszítünk el, főleg, ha fűzős, és ha lehet, gyapjúzoknit viseljünk, ne szintetikusat.

Figyeljünk oda a biztonsági tájékoztatásra: Felszállás előtt a személyzet átfogó biztonsági tájékoztatást nyújt. Nem valószínű, hogy bármi is történni fog a levegőben, de ha netán mégis, akkor az alapján kell majd kimentenünk magunkat a gépből, amire emlékszünk a tájékoztatóból. Figyeljünk tehát jól oda. Egy felmérés, melyet kanadai légi utasokkal készítettek, feltárta, hogy az egyes járatok utasainak csupán a 29 százaléka olvassa el vagy veszi egyáltalán elő a biztonsági útmutatót. Szakítsunk egy kis időt arra, hogy áttanulmányozzuk az ismertetőt, különösen azokat a részeket, ahol a kijáratok nyitásáról van szó. Talán éppen mi fogunk odaérni elsőként. Gondoljuk át, hogy miként tudjuk majd megtalálni a vészkijáratot, ha sötét van, vagy ha a füsttől nem látunk semmit. Egy egyszerű módszer: számoljuk meg, hogy hány sor van köztünk és a kijárat között. Így még sötétben is rátalálhatunk a vészkijáratra, és már nyithatjuk is.

Kevés kézipoggyásszal utazzunk: „Újra meg újra megtörténik, hogy zavartalan repülés közben kiesik egy csomag a poggyásztartóból, mert az nem volt rendesen bezárva, vagy egy utas kinyitotta repülés közben; súlyos, sőt halálos fejsérüléseket is okoztak már ilyen csomagok” — olvasható a Flight International című folyóiratban. Ne feledjük hát: a nehéz kézipoggyászok veszélyeztetik a biztonságunkat. Ha veszélyben forog az életünk, MINDEN csomagot hagyjunk a gépen. Az életünket mentsük! A csomagok később pótolhatók.

Ha baleset történik

Egy gép kiürítésénél a lángok, a füst meg a gázok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az egyik szerencsétlenségről készült jelentés a következőkről számolt be: „Amikor a gép leszállt, a fedélzeten [30 centiméternél] nagyobb magasságban szinte semmit sem lehetett látni [a füsttől]. A túlélők elmondták, hogy alig volt fizikai és lelki erejük ahhoz, hogy eljussanak a kijáratokhoz.” Életben maradásuk attól függött, hogy milyen gyorsan jutnak ki a gépből.

A személyzet tagjai képzést kapnak arra, hogy gyorsan és biztonságosan ki tudják üríteni a repülőgépet, ezért késlekedés nélkül kövessük az utasításaikat. Időnként azonban nem megy minden úgy, ahogyan szeretnék. Elromolhat a hangosbeszélő, ők is megsérülhetnek, és a zűrzavar, valamint a zaj, a forróság és a füst miatt nem biztos, hogy sikerül tenniük valamit, bármennyire próbálkozzanak is. Emellett ha a légitársaság nem a mi anyanyelvünket használja, az további gondot okozhat a személyzettel való kommunikációban.

A balesetekről készült elemzések azt mutatják, hogy vészhelyzet esetén életben maradásunk esélyeit nagymértékben növeli, ha elhatározzuk, hogy túl fogjuk élni a szerencsétlenséget. Az embernek tudnia kell, hogy pontosan mit fog tenni vészhelyzet esetén, és saját felelősségének kell tekintenie az életben maradását. Amikor a teendőkre gondolunk, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik velünk utaznak, különösen, ha gyermekkel vagy idős személlyel utazunk. Gondoljuk ki előre, hogy hogyan maradhatunk együtt és segíthetünk egymásnak a menekülés során. A Flying Safety című folyóirat ezt javasolja: „Ha füst van a gépen, kapaszkodjanak [a velünk utazók] egymásba, és a derékszíjunkba, ami ez esetben egy biztonságos mentőöv szerepét töltheti be.” Beszéljük meg a velünk utazókkal, hogy mit fogunk tenni, amikor vészhelyzet adódik.

Egyetlen közlekedési mód sem kockázatmentes. Ám ha egy korszerű utasszállítógéppel utazunk, számos veszélyt elkerülhetünk, és felfrissülve érkezhetünk meg, készen a munkára vagy a kikapcsolódásra. Azt javaslom mindenkinek, hogy tegyen előkészületeket, de ne aggodalmaskodjon. Lazítson, és — hozzám hasonlóan — élvezze az utazást. (Beküldött cikk.)

[Kép a 13. oldalon]

Képzés a gép gyors kiürítésére

[Kép a 13. oldalon]

Figyeljünk oda a biztonsági tájékoztatásra