Az izzasztófürdő — Régen és most

AZ ÉVSZÁZADOK során számos kultúrában élvezték az izzasztófürdő örömeit. A sokféle izzasztófürdő között ott van az észak-amerikai indiánok inipije, az oroszok banyjája, a törökök hammámja és a japánok musiburója.

Az ókori Róma is büszkélkedhetett fürdőkkel. Ezek gőzkamrákkal és izzasztókamrákkal várták a fürdőzőket. Az eddig feltárt legszebb és legfényűzőbb római fürdők között lehet említeni Caracalla thermáit, melyek 11 hektárnyi területet foglaltak el, és 1600 fürdőzőnek adtak helyet.

Tarts velünk, amint megvizsgálunk kétfajta izzasztófürdőt, melyek még ma is használatban vannak. Az egyik a mexikói temescal, a másik pedig a finn szauna, melyet biztosan ki akarsz majd próbálni, miután a cikk végére értél!

A temescal

A mexikói temescalt, mely a spanyolok érkezése előtti időkből származik, az aztékok, zapotékok, mistékek és maják használták gyógyászati célból és megtisztulási rítusokhoz, például amikor valaki az életének egy jelentőségteljes időszakába lépett, gyermek születésekor, egy hozzátartozó temetésekor és más törzsi szertartások alkalmával. A temescal szó a navatl őslakosok szavából, a temezcalliból származik, melynek jelentése ’fürdőház’. Ezalatt egy négyszögletes vagy kerek, kupolás vályogépítményt kell értenünk. Bent vulkanikus köveket hevítettek fel, s egyebek közt rozmaringból és eukaliptuszból készített gyógyteát öntöttek rájuk, így keletkezett a gőz. A fürdőzőt szertartásokon használatos növényekkel vagy valamilyen gyógynövénnyel finoman paskolgatták, majd a ceremónia végén hideg vízzel locsolgatták őket.

 Az alkirályság idején a spanyol szerzetesek erőteljesen felléptek ez ellen a szokás ellen, mert helytelennek tartották, hogy férfiak és nők együtt fürödjenek. A temescal mégis fennmaradt, sőt, Mexikó egyes részein még napjainkban is üzemelnek ilyen fürdők. Főleg fürdőzésre, betegségek tüneteinek enyhítésére, vagy szülés után a szervezet megerősítésére használják őket. Ám egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a nemzeti örökségnek tekintett vallásos fürdőzés hagyományait felelevenítsék.

A finnek szaunája

Alighanem a finn szauna a legismertebb izzasztófürdő. Maga a szó is finn. A szauna körülbelül 2000 éves múltra tekint vissza. A legősibb változat nem volt más, mint egy földbe ásott, sebtében lefedett mélyedés, középen vagy a sarokban egy tűzhellyel. Később, az i. sz. XII. század elején a szaunázáshoz kabinokat állítottak fel a szabad ég alatt.

Napjainkban egy átlagos finn lakáshoz hozzátartozik egy fával burkolt, elektromos vagy fafűtésű szauna is. Az utóbbi még mindig nagyon elterjedt a vidéki területeken, és a kültéri kabinokat is sokszor fával fűtik. De sem az árammal, sem a fával fűtött szaunákból nem hiányozhatnak a tűztérről a polcszerűen elhelyezett kövek. A fürdőzők úgy növelhetik a szauna páratartalmát, hogy egy kanállal vizet locsolnak a felforrósodott kövekre. Az egyik legnagyobb különbség a finn szauna és a római, illetve a török fürdő között az, hogy a legtöbb szaunát fával burkolják, és a berendezést is fából készítik. A fa nem vezeti jól a hőt, ezért igen magas hőmérsékletre fel lehet fűteni a kabint anélkül, hogy a padok, korlátok vagy falak megégetnének valakit.

A szauna olyannyira elválaszthatatlan része a finn kultúrának, hogy a becslések szerint minden harmadik finn emberre jut egy belőle. A legtöbb finn heti rendszerességgel — körülbelül egyszer — szaunázik. Amikor nyaralni mennek, többnyire tavak közelébe, sokuk majdnem mindennap él a lehetőséggel! A fürdőzők általában felváltva hol a forró szaunába ülnek be, hol a tó hűs vizében mártóznak meg. Azoknak, akik egész évben ezt a fajta szaunakultúrát szeretnék művelni, vagyis váltogatni a meleget a hideggel, rengeteg kabint állítottak fel befagyott vizek közelében. A jégen léket vágnak, hogy a szaunázók gyorsan megmártózhassanak a vízben.

Az izzasztófürdő egészséges

A finnek már régóta kitartanak a szaunázás mellett az egészségre gyakorolt jótékony hatásai miatt. Egyik közmondásuk kijelenti: „A szauna a szegény ember kórháza.” A XIX. századig a szauna amellett, hogy a fürdő szerepét is betöltötte, csakugyan egyfajta kórházként és szülészetként szolgált.

Szaunázáskor a fürdőző rendszerint 10-15 percet tartózkodik egyhuzamban a 80-100 Celsius-fokosra felfűtött fülkében. Sokan többször is visszamennek a forró kabinba, és két felhevülés között pihennek vagy zuhanyoznak. A meleg hatására fokozódik a véráramlás, kitágulnak a pórusok, és kiválasztódnak a melléktermékek, mint például a tejsav. Ezáltal a szervezet megtisztul, méregtelenítődik. Sokan a testmozgást követő izomlázat, az allergiákat, megfázást és az ízületi fájdalmakat is szaunázással enyhítik. Bár nem mindenki van meggyőződve a szauna egészségjavító hatásairól, a szaunázás rajongói azt mondják, hogy egy-egy alkalom után valóban egészségesebbnek, könnyebbnek és tisztábbnak érzik magukat. Vannak, akik a nap végén szeretnek szaunázni, mert ellazítja, megnyugtatja őket. Másokat felfrissít a meleg-hideg váltogatása, ezért inkább napközben szaunáznak. *

A szauna az egész világon egyre nagyobb tért hódít, különösen a szállodákban és a sportlétesítményekben. Legyünk azonban óvatosak: néhány országban a „szauna” szó alatt sajnos olyan épületeket értenek, melyekben prostituáltakat foglalkoztatnak. Ezért, ha szaunázni megyünk, győződjünk meg róla, hogy a létesítmény valóban egy tisztességes fürdő-e.

Néhány helyen nem üzemeltetik megfelelően a szaunákat. Például, ha a kályhára a kelleténél kevesebb kő van téve, és vizet locsolunk rá, hirtelen nagy mennyiségű gőz fog felszállni, mely kellemetlenséget okozhat. Ezen kívül a víz ráfolyhat a tűzre vagy az elektromos fűtőszálakra, és megrongálhatja a szaunakályhát. Ezért mindig gondosan ügyelj arra, hogy kövesd a gyártók utasításait. A szaunát tisztán kell tartani, és megfelelő módon kell szellőztetni. Ha felétek vannak szaunák, és azok megfelelnek ezeknek a követelményeknek, te is kipróbálhatod ezt az ősi, ám mégis modern fürdőt.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 23. oldalon]

Szaunázók figyelmébe

● Szaunázás előtt ne fogyassz alkoholt és nehéz ételeket.

● Kezdd a szaunázást zuhanyozással.

● Tegyél magad alá egy törölközőt.

● Ne feledd, hogy minél lejjebb ülsz a lépcsőzetes padokon, annál alacsonyabb a hőmérséklet.

● Ha szeretnéd növelni a páratartalmat, mindig egy kevés vizet locsolj a tűztéren lévő kövekre.

● Ne versengj más szaunázókkal azon, hogy ki bírja elviselni a legszélsőségesebb hőmérsékletet, vagy ki tud a leghosszabb — a szervezetre már káros — ideig a kabinban maradni.

● A szaunázást azzal fejezd be, hogy langyos vízzel lezuhanyozol.

[Kép a 21. oldalon]

Caracalla thermái Rómában

[Forrásjelzés]

Courtesy of James Grout/ Soprintendenza Archeologica di Roma

[Kép a 21. oldalon]

Egy „temescal” izzasztófürdő