Figyeljük a világot

Megcsonkított cápák

A kereskedelmi célból halászó emberek világszerte cápák után kutatják át az óceánokat. Levágják az uszonyukat, a tetemeket pedig visszadobják a tengerbe. „Az ilyen borzalmas csonkítások oka csupán az, hogy sokan szeretik a cápauszonylevest, amely igencsak drága étel” — írja a Science News című folyóirat. Mexikó partjánál 2002 augusztusában az amerikai parti őrség elfogott egy hawaii hajót, amely 32 tonna cápauszonnyal volt megrakva. A cápák többi testrészét nem találták meg a fedélzeten. „A furcsa rakomány arról árulkodik, hogy legalább 30 000 cápát mészároltak le, és körülbelül 580 000 kilogramm cápahúst pazaroltak el” — olvasható a folyóiratban. „Becslések szerint a halászflották világszerte 100 millió cápát ölnek meg évente.” Az, hogy a szabadpiacon fél kilogramm cápauszony ára több mint 200 dollár (45 000 forint), azt mutatja, hogy egyre nő a már így is kielégíthetetlen igény a cápauszonyra.

 Gazdálkodás az idővel

Egy nem régi tanulmány megállapította, hogy azok az „emberek, akik panaszkodnak, hogy nincs idejük, csak áltatják magukat” — jegyezte meg a The Australian című újság. A lap idéz az Új-dél-walesi Egyetem és az Ausztráliai Nemzeti Egyetem egyik tanulmányából, amely megjegyzi: „Közülünk sokan több időt töltenek a munkával és az otthoni teendőkkel, mint amennyi igazából szükséges lenne.” A kutatók kiszámították, hogy az alapvető létszükségleti dolgokért mennyi időt kell dolgoznia egy házaspárnak, ha mindkét fél dolgozik, és nincs gyermekük. Ezután összehasonlították ezeket az eredményeket azzal az idővel, amit a párok ténylegesen ezekkel a tevékenységekkel töltenek el. A tanulmányból kiderült, hogy azok a házaspárok, amelyeknek nincs gyermekük, „együttesen hetente 79 órát dolgoznak, 37 órát töltenek el otthoni teendőkkel, és 138 órát szánnak a személyes szükségletekre, de elég lenne, ha csupán 20 órát dolgoznának [külön-külön 10 órát], 18 órát töltenének az otthoni teendőkkel, és 116 órát szánnának a személyes szükségletekre [beleértve az evést és az alvást]” — számol be az újság. Ha egy házaspár hajlandó lenne egyszerűsíteni az életformáján, akkor hetente akár 100 szabad órát nyerhetne. A tanulmány — a The Australian szerint — azt mutatja, hogy bár a dolgozó, gyermek nélküli házaspárok „arról panaszkodnak, hogy ők szenvednek leginkább időzavarban, valójában abba a csoportba tartoznak, akiket legkevésbé szorít az idő. A szülőknek például sokkal inkább be kell osztaniuk az idejüket.”

Egyre több a cukorbeteg Indiában

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint világszerte több mint 170 millió ember cukorbeteg. Indiában van a legtöbb ilyen személy — 32 millió —, és ez a szám 2005-re várhatóan meghaladja az 57 milliót, jegyzi meg a Deccan Herald című újság. Srí Lankán tartottak egy nemzetközi kongresszust, ahol arról volt szó, hogyan érinti Ázsiát a cukorbetegség. A szakértők rámutattak, hogy a hirtelen növekedés elsődleges oka az, hogy megváltoztak az étkezési szokások és az életvitel, valamint a stressz, a genetikai tényezők, a kis születési súly és az újszülöttek túletetése szintén hozzájárul ehhez. A világon Indiában a legalacsonyabbak a cukorbetegek ellátásának költségei. A cukorbetegséggel összefüggő szövődmények és a halálozási szám még mindig magas, részben azért, mert az emberek nem tudnak eleget a betegségről, és mert csak későn ismerik fel. Egy vizsgálat szerint, amelyet India nagyobb városaiban végeztek, a felnőtt lakosság 12 százaléka cukorbeteg, és 14 százalékuknak van csökkent glükóztoleranciája, amely gyakran a cukorbetegség egyik előjele.

Lelkileg sérült háborús tudósítók

„Sok [háborús tudósító] élt át súlyos traumát az általuk látott és tapasztalt események miatt” — jegyzi meg a The New York Times. Az újság beszámolt egy olyan „kutatásról, melyet hat nagyobb hírszerkesztőség [140] külföldi tudósítójával végeztek, akik rendszeresen háborúkról vagy más fegyveres konfliktusokról tudósítottak”. A cikk elmondja, hogy „jelentősen több háborús riporternek volt komoly depressziója, és szenvedett poszttraumásstressz-szindrómában, mint [az összehasonlítás kedvéért megfigyelt 107 riporterből álló csoport], akik nem tudósítottak háborúkról”. A lelki sérülés tünetei ezek voltak: „emlékképek, visszatérő rémálmok, ingerlékenység, összpontosítási nehézség és túlzott éberség.” Továbbá „a tudósítók elmondták, hogy sok nehézségük van az emberi kapcsolataikban . . . , például képtelenek beilleszkedni a társadalomba, még a barátaikkal sem szívesen jönnek össze, nehezen tudnak kapcsolatokat ápolni, és alkohollal tompítják magukat”. A vizsgálatban részt vevő nők és férfiak átlagosan „15 évet töltöttek el olyan háborús övezetekben, mint például Bosznia, Ruanda, Csecsenföld, Szomália és Afganisztán”.

Korosodó európaiak

„A vén Európa egyre inkább rászolgál a nevére” — jegyzi meg az El País című spanyol újság. Az Európai Unió majdnem minden országában a lakosságnak legalább a 20 százaléka 60 év feletti. A demográfusok azt jósolják, hogy 2050-re néhány országban, például Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban, 10 emberből 4 lesz 60 év feletti. Az öregedésről tartott második világkonferencián, Madridban, elhangzott, hogy a lakosság elöregedése miatt nemcsak társadalmi, hanem gazdasági kiigazításokra is szükség lesz. Nehezebben tudják majd fizetni a nyugdíjakat és az egészségbiztosítást. A munkaadóknak például lehet, hogy idősebb dolgozókat kell alkalmazniuk, rugalmas vagy osztott munkaidőt kell bevezetniük, valamint olyan nyugdíjazásról kell gondoskodniuk, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ne egyszerre menjenek nyugdíjba. Ezenkívül, „mivel kevesebb fiatal lesz, azoknak a cégeknek, amelyek szeretnének előbbre jutni, olyan szolgáltatásokra és termékekre kell majd koncentrálniuk, melyek az idősebbek igényeit elégítik ki” — nyilatkozta Josep Maria Riera, spanyol üzletember.

A szexuális felvilágosítás most fontosabb, mint valaha

A hivatalos adatok szerint Németországban 1996 és 2001 között a 15—17 évesek körében körülbelül 60 százalékkal nőtt az abortuszok száma, a még fiatalabb lányok között pedig 90 százalékkal, számol be a Der Spiegel című magazin. Norbert Kluge, a Koblenz-landau-i Egyetem munkatársa azt mondja, hogy a gyermekek egyre korábban válnak nemileg éretté, miközben szexuális téren nem kapnak megfelelő oktatást, és főleg nem elég korán. Fontos, hogy a gyermekek, még mielőtt elérnék a tízéves kort, jól tájékozottak legyenek a nemiségről. De sok szülő túl szégyenlős, és nem tesz eleget ezen kötelességének, jegyzi meg Kluge. Mint ahogy az a Berliner Morgenpost című újságban olvasható, a bonni Szülők Állami Tanácsának az igazgatója azt javasolja a szülőknek, hogy a szexuális felvilágosítás közben a biológiai folyamatok helyett inkább beszéljenek többet olyan, érzelmekkel kapcsolatos témákról, mint amilyen például „a szerelem és a párkapcsolat”.

Az e-mail és a társas érintkezés

Két kutató megfigyelte, hogy az alkalmazottak hiába dolgoznak azonos emeleten, ugyanolyan valószínűséggel kommunikálnak e-mailen egymással, mint a más időzónában élő kollégáikkal, írja a The Globe and Mail című kanadai újság. A Walesi Egyetem nyelvtudományi professzora, David Crystal, amikor arról beszél, hogy az e-mail milyen hatással lehet a társas érintkezésre, kijelenti: „Az, hogy a hallgató a közléssel egy időben jelez vissza, a beszélgetés egyik legalapvetőbb vonása”, és ezt az e-mail nem teszi lehetővé, mert az, aki az üzenetet kapja, csak egy bizonyos idő elteltével válaszol. Ezenkívül, az e-mail írója kisajátíthatja a „beszélgetést”, hiszen senki nem szakítja félbe. „Az a képesség, hogy beszéd közben hallgatni is megtanuljunk — jegyzi meg a The Globe and Mail —, a társas érintkezés egyik létfontosságú része.”

Két idegrendszerünk van?

Az embernek van egy olyan különleges idegrendszere, amely képes érezni a szeretetet és a gyöngédséget, jelenti ki a Bild der Wissenschaft című német tudományos folyóirat. Svéd tudósok észrevették, hogy egy nőnek, aki elveszítette a tapintásérző receptorait, kellemes érzése támadt, amikor egy finom ecsettel megérintették. Rájöttek, hogy ezt a kellemes érzést a bőrben lévő második idegrendszer váltotta ki, amely olyan tapintásérző C-rostokat tartalmaz, amelyek lassan vezetik az ingerületet. Az idegrendszer csak finom érintésre válaszol, és az agy érzelmekkel kapcsolatos részeit aktiválja. Hogy miért lehet az embernek két különböző idegrendszere, az International Herald Tribune című újság ezt írja: „Azok az idegrostok, amelyek lassan vezetik az ingerületet, már az élet első óráiban működnek, akár már a méhben is, míg a gyors rostvezetésű receptorok csak lassan fejlődnek ki a születés után. Az újszülöttek a szülők érintéséből még azelőtt érezhetik a szeretetet, hogy magát a tapintást éreznék.”