„Itthon ne hagyd az ernyőd!”

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

NAGY-BRITANNIÁBAN az embereknél általában van esernyő. Bármikor eleredhet az eső. „Itthon ne hagyd az ernyőd!” — figyelmeztetjük egymást, mielőtt elmennénk otthonról, aztán meg szórakozottságunkban mi hagyjuk ott a buszon, vonaton vagy egy üzletben. Bizony természetesnek vesszük hordozható menedékünket, mert bármikor vehetünk másikat. Ám nem vették az ernyőt mindig ilyen könnyedén.

Előkelő származása

Az első ernyőknek még semmi közük sem volt az esőhöz. A rang és a hírnév jelképeként kizárólag fontos személyiségek előjoga volt. Asszíriából, Egyiptomból, Perzsiából és Indiából származó több ezer éves szobrok és festmények elevenítik meg, amint a szolgák napernyőt tartanak uralkodójuk fölé, védve őt a nap sugaraitól. Asszíriában csak a királynak lehetett ernyője.

A történelem során az ernyő később is a hatalom jelképe volt, főleg Ázsiában. Abból látszott, kinek mekkora a hatalma, hogy hány ernyője volt. Ezt mutatja az is, hogy egy burmai királyról úgy beszéltek, mint aki a huszonnégy ernyő ura. Néha az ernyő pagodaszerűen egymás fölött sorakozó ponyvájának a száma is fontos volt. Kína császárának például négyszintes ernyője volt, a sziámi királynak pedig hét-  vagy kilencszintes. Az ernyő mind a mai napig a méltóság jelképe maradt néhány keleti és afrikai országban.

Ernyő a vallásban

Az ernyő már történetének hajnalán is kapcsolódott a valláshoz. Az ókori egyiptomiak azt gondolták, hogy Nut istennő, ernyő gyanánt, saját testével védelmezi az egész földet. Az emberek azért vitték magukkal ezt a hordozható „tetőt”, hogy ezzel istennőjük védelmét keressék. Indiában és Kínában az emberek úgy vélték, hogy a nyitott ernyő az égboltozatot jelképezi. A buddhisták kezdetben Buddha szimbólumaként használták, műemlékeik kupolája fölött gyakran ernyő van. Az ernyőnek a hinduizmusban is van szerepe.

Az ernyő i. e. 500 táján jutott el Görögországba, ahol vallásos ünnepeken az isteneik és istennőik körbehordott szobrai fölé tartották. Az athéni nőket szolgák kísérték, akik napernyőt tartottak föléjük, de férfiak közül kevesen használtak ilyesmit. Görögországból az ernyő használata eljutott Rómába.

A római katolikus egyház is bevette az ernyőt a szertartásos előjogok közé. A pápa vörös és sárga csíkos selyemernyő alatt volt látható, míg a bíborosok és püspökök lila vagy zöld ernyőt használtak. A bazilikákban mind a mai napig van egy szék a pápa számára egy ombrellonéval, vagyis ernyővel, amely a pápai színekben pompázik. Annak a bíborosnak, akit a pápa halála után az egyház fejének tekintenek addig, amíg nem választják meg a következő pápát, ugyancsak van ombrellonéja, ez mutatja, milyen szerepet tölt be ebben az időben.

Napernyőből esernyő

Ma különbséget teszünk esernyő és napernyő között. A kínai, de az is lehet, hogy az ókori római hölgyek kezdték el olajjal és viasszal bevonni papírernyőiket, hogy védje őket az esőtől. Ám a napernyő és az esernyő eltűnt Európából egészen a XVI. századig, amikor is az itáliaiak majd később a franciák újra használni kezdték.

A XVIII. század tájékán a brit nők kezdtek ernyőt vinni magukkal, ám a férfiak erre nem voltak hajlandók, nőies cicomának tartották. Ez alól kivételek voltak a kávéházak tulajdonosai, akik felismerték, micsoda előnyökkel jár, ha kéznél van egy esernyő, amely védi vendégeiket az időjárás viszontagságaitól, míg beszállnak a hintójukba. A papok is nagyon hasznosnak tartották, amikor szakadó esőben tartották a temetési beszédet a temetőben.

A sokat utazó Jonas Hanway, a filantropizmus egyik híve lendített az ernyő sorsán Angliában. Állítólag ő volt az első férfi, aki nyilvánosság előtt mert ernyőt vinni magával Londonban. Mivel tengerentúli útjai során látta, hogy férfiak is használnak ernyőt, úgy döntött, bátran szembeszáll a bérkocsisok bosszantó csúfolódásával, akik szándékosan lefröcskölték a járda mentén lévő csatornában összegyűlt sáros vízzel, miközben elhajtottak mellette. Gyakorta látták Hanwayt az esernyőjével, mintegy 30 éven át. 1786-ban bekövetkezett halála idejére már szívesen használtak esernyőt férfiak és nők egyaránt.

Akkoriban valóságos küzdelem volt megbirkózni az esernyővel, mert nagy, nehéz és  otromba volt. Az olajjal bevont selyem- illetve vászonponyvájuk, bordázatuk és nádból vagy bálnacsontból készült nyelük miatt nehéz volt kinyitni, amikor nedvesek voltak, és ráadásul be is áztak. Ennek ellenére nőtt a népszerűségük, mivel olcsóbb volt ernyőt venni, mint hintót bérelni. Egyre több ernyőkészítő bukkant fel, és növekedett az ernyőüzletek száma, s a feltalálók igyekeztek javítani a szerkezetén. A XIX. század közepén Samuel Fox szabadalmaztatta a Paragon modellt, amelynek könnyű, de ugyanakkor erős acélbordázata volt. Könnyebb anyagok, selyem, pamut, viasszal bevont vászon váltotta fel a régi, otromba ponyvát. Megszületett a modern ernyő!

Divatos kellék

Ekkortájt igazán népszerű lett a napernyő, az angol divathölgyek ruhatárának elegáns kellékévé vált. A divat változó irányzatait tükrözve a kecses kis napernyő egyre nagyobb lett, és mindenféle élénkszínű selyem és szatén borította. Gyakran a ruházathoz illő ernyőt vittek magukkal, melyet csipkés bordűr, rojtok, szalagok, zsinórok, masnik, sőt még tollak is díszítettek. Már jócskán benne jártak a XX. században, amikor egyetlen tisztes úrihölgyet sem lehetett látni napernyő nélkül, mivel szerették volna megőrizni bőrük hamvasságát.

Időközben az 1920-as években divatossá vált a napbarnított bőr, így hát a napernyő korszaka gyakorlatilag letűnt. Elérkeztünk a szinte egyenruhaként keménykalapot viselő és fekete esernyővel járó városi úriemberek korszakába, amikor az esernyő sikkes sétapálcaként is szolgált.

A második világháború után újabb technológiával korszerűbb esernyőket dobtak a piacra, például olyat, amelynek a nyelét összébb lehetett nyomni, valamint olyanokat, amelyeknek a ponyvájuk vízhatlan nejlon, poliészter és műanyag volt. Csak kevés olyan üzlet maradt fenn, amelyik finom mívű, kézzel készített, drága ernyőket árul. Napjainkban a gyárak tömegével gyártanak olcsó, mindenféle színű és méretű esernyőt, a golfnál használatos óriási esernyőtől és az asztalokhoz felállítható hatalmas napernyőktől kezdve a 15 centiméteresre összecsukható modellig, amely könnyedén befér akár egy retikülbe is.

Bár egykor luxusnak és státusszimbólumnak számított, ma már könnyűszerrel hozzájuthatunk az ernyőhöz, és gyakran ebből van a legtöbb a talált tárgyak osztályán. Hasznos kellék ez az időjárás viszontagságai ellen a világon mindenütt, és néhány országban újra divatba jött eredeti tisztsége is, a nap elleni oltalom, mivel egyre több figyelmeztetést hallani a nap ártalmairól. Ha elmégy otthonról, valaki talán téged is figyelmeztet: „Itthon ne hagyd az ernyőd!”

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

Az ernyővásárlás és -gondozás fortélyai

Döntsd el, mit szeretnél: könnyebb vagy masszívabb ernyőt. Az olcsóbb, kicsire összecsukható ernyő könnyen belefér akár egy nagy zsebbe is, de valószínűleg kevesebb bordája van, és kevésbé ellenálló, ha erős szél fúj. A hagyományos, boternyő talán többe kerül, de jobban bírja az időjárás szeszélyeit, és tovább is tart. Bizony egy jó ernyő éveken át kitart. Bármelyiket választod is, ha szeretnéd megóvni a penészedéstől és rozsdásodástól, hagyd nyitva, míg teljesen meg nem szárad, és csak utána csukd össze. Ha ráhúzod a védőhuzatot, tiszta marad, és nem lesz poros.

[Képek a 19. oldalon]

Egy szolga ernyővel védi a naptól Asszíria egyik királyát

Egy ókori görög nő ernyővel

[Forrásjelzés]

Rajzok: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck

[Kép a 20. oldalon]

Napernyő körülbelül 1900-ból

[Forrásjelzés]

Culver Pictures