Sevilla — Az Amerikára nyíló kapu

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

LEGALÁBB 17 hajóból álló hajóraj indult útnak 1493-ban a spanyol Cádiz városából. Kolumbusz Kristóf megkezdte második felfedező útját 1500 tengerésszel, szerencsevadásszal, pappal és gyarmatosítóval. Expedíciójuk végső célja Amerika gyarmatosítása volt.

Ez után a történelmi utazás után egy másik spanyol város, Sevilla is az Újvilágra nyíló kapuvá lett. Sevilla hamarosan királyi monopóliumot kapott a gyarmatokkal folyó kereskedésben. A spanyol vitorlás hajók Sevillából indultak, majd a bolíviai, mexikói és perui bányáktól ezüstrudakkal megrakodva tértek vissza. Néhány évtizeden belül Sevilla Európa egyik legnagyobb és legvirágzóbb városa lett. Még mindig láthatók e letűnt kor emlékei Sevilla régi épületeinek a termeiben.

II. Fülöp spanyol király kézben tartva a virágzásnak induló, Amerikával folytatott kereskedelmet, egy lenyűgöző piaccsarnokot épített a Guadalquivir folyó mentén, ahol a gazdag kalmárok kereskedhettek. (Az érsek ugyanis korábban panaszkodott, hogy a székesegyházat használják ilyen célra.) Két évszázaddal később ez az épület lett az Archivo General de Indias (Indiák Általános Levéltára), és napjainkban Spanyolországnak az Újvilágban véghezvitt gyarmatosításáról szóló valamennyi emléke itt talált otthonra. *

Az elsüllyedt spanyol vitorlás hajók után kutató kincskeresők még mindig látogatják a sevillai levéltárat, hogy az egykori tengerészeti feljegyzéseket tanulmányozzák. A történészeket azonban inkább Kolumbusz Kristóf néhány eredeti levele érdekli.

Szélkakas és Narancskert

Ám Sevillának már jóval Amerika felfedezése előtt is volt egy aranykorszaka, és sok gyönyörű épülete még abból az időből való. Spanyolország nagy részét évszázadokon át a mórok uralták, akik közül a legtöbben Marokkóból jöttek. A XII. században az Almohád-dinasztia  Sevillát tette meg fővárosává, és ebben az időszakban épített egy mecsetet, amelynek a minaretje még mindig letekint a magasból a modern városra.

Amikor a mórokat kiűzték Sevillából, a városlakók lebontották a mecsetet, hogy helyet készítsenek a sevillai katedrálisnak, Európa harmadik legnagyobb katedrálisának (1. kép). Ám a kecses minaret túl szépséges volt ahhoz, hogy lerombolják, így hát az lett a harangtornya a katedrálisnak, melyet mellé építettek. A torony arányossága, csipkeszerű téglafala, míves ablakai a katedrális masszív szerkezetét ellensúlyozva szemet gyönyörködtetőek.

Mintegy 500 évvel ezelőtt egy földrengés miatt fel kellett újítani a torony felső részét, és egy bronz szélkakas került az eredeti kupola helyébe. Erről a szélkakasról kapta a minaret spanyol nevét: Giralda (2. kép), és ez a torony lett Sevilla legismertebb tájékozódási pontja. A Giraldából a város csodálatos panorámája tárul azok elé a jó erőben lévő látogatók elé, akik készek felmenni a tetejébe.

A katedrális tornyának lábánál fekszik egy kicsiny mór udvar, amely az eredeti mecset része volt, ez a Patio de los Naranjos. Ezt a belső udvart narancsfák sorai díszítik, és sok hasonló andalúziai * udvart építettek a mintájára. Mivel Sevillában sok utcát és teret narancsfák öveznek, tavasszal a várost narancsvirágillat lengi be. Mind a mai napig narancsligetek veszik körbe a várost. A narancsfákat a mórok telepítették  Spanyolországba, és gyümölcsüknek nagy hasznát veszik a narancslekvár készítésekor.

A várost keresztülszelő Guadalquivir folyó mindig is létfontosságú volt a sevillai kereskedőknek. Ez tette lehetővé, hogy az Újvilágba hajózók legfőbb spanyol kikötőjévé váljon. Még mindig érkeznek hajók a belvízi kikötőjébe. A városközpont közelében levő partjain kertek sorakoznak, és Sevilla mór múltjának egy másik emléke is ott áll, a Torre del Oro, vagyis az Aranytorony (3. kép).

A torony neve a régmúltat idézi, mikor még aranyszínű csempe fedte külsejét. Ám a torony legfőbb szerepe nem az ékes látvány volt, hanem a védelem. Súlyos lánc feszült egykor az Aranytorony és a vele szemközti parton egy hozzá hasonló torony között, ami lehetővé tette, hogy a védők a folyó forgalmát irányítsák. Ez a hely különösen alkalmas volt arra, hogy az amerikai kontinensről visszatérő hajók itt rakják le arany- és ezüstszállítmányukat. Manapság inkább turistahajók, semmint spanyol kereskedelmi vitorlás hajók rakják le terheiket az Aranytorony mellett.

Kertek, udvarok, csempék

A mórok palotákat és mecseteket, valamint kerteket építettek, melyek palotáik díszére válnak. Éppen ezért Sevilla dicsekedhet az egyik legszebb palota- és kertegyüttessel Spanyolországban, amelyet Reales Alcázaresnek, vagyis Királyi palotának hívnak (4. kép). A palota múltja egészen a XII. századig nyúlik vissza, bár komoly átalakításokat végeztek rajta a XIV. században. Mór stílusát azonban megőrizték, és látogatóit mindig is lenyűgözte a szobák és udvarok gazdag díszítése, finoman kidolgozott árkádjai, a színes csempék és a szövevényes stukkók.

A palotát gyönyörű kert veszi körül, tele szökőkutakkal és pálmafákkal. A mór uralkodó még egy 16 kilométeres vízvezetéket is épített, hogy kertje jól öntözött legyen. Oly nagy vonzereje van a palotának a kertjeivel, hogy az elmúlt 700 éven át itt volt a spanyol királyi család egyik hivatalos rezidenciája.

Az árnyat adó narancsfák kellemes illattal árasztják el Sevilla utcáit, a színes csempék pedig különlegessé teszik a város házait. Megint  csak a mórok hozták el ezt a stílust Spanyolországba. A belső szobákat általában geometrikus mintákkal ékesített csempékkel díszítették. Napjainkban különféle díszítésű csempék öltöztetik a házak, üzletek, impozáns otthonok külsejét.

De nemcsak a csempék járulnak hozzá a színek kavalkádjához Sevilla óvárosának szűk utcáin. A muskátlikkal, rózsákkal teli virágosládák és kicsiny erkélyek csak úgy virítanak, háttérben a fehérre meszelt falakkal. És az enyhe éghajlatnak köszönhetően a virágok csaknem egész éven át nyílnak, ami különleges hangulatot varázsol a városba, ahogy az ottaniak mondják: alegríát (vidámságot).

Nemzetközi események Sevillában

A múlt században voltak nemzetközi események, amelyek még inkább összeforrasztották Sevilla sorsát az amerikai kontinenssel. A bájos Plaza de España, azaz Spanyol tér (5. kép), a nemzetközi spanyol kiállításra (ibér—amerikai kiállításra) épült 1929-ben, de mind a mai napig kedvelt turistalátványosság maradt. A tér egyik oldalán egy óriási félkör alakú épület áll, amelynek falain művészi csempedíszítéssel képviselteti magát Spanyolország valamennyi tartománya.

1992-ben, ötszáz évvel az után, hogy Kolumbusz először hajózott Amerikába, Sevilla egy világkiállítást rendezett, az EXPO ’92-t. Témájával összhangban („A felfedezések kora”) a kiállítás bemutatta Kolumbusz parancsnoki hajójának életnagyságú mását (6. kép), amelynek kis mérete felidézte a látogatók előtt, mily nagy merészségnek számítottak ezek a hőskölteménybe illő utazások. Az expó egy másik történelmi kiállításának helyszíne volt a helyreállított kolostor, a Cartuja, amely ma egy szépművészeti múzeumnak ad otthont (7. kép). Kolumbusz itt készült fel egyik tengerentúli útjára, majd egy ideig itt volt a sírja.

Sevilla új olimpiai stadionja egy másik fontos összejövetelnek lesz a helyszíne 2003-ban, Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusának. Ez alkalommal az európai és amerikai küldötteknek lehetőségük lesz még jobban megismerkedni Sevillával, az Amerikára nyíló kapuval.

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Godo-Foto

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Godo-Foto

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Godo-Foto