Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Amit a viharok sem pusztíthatnak el

Amit a viharok sem pusztíthatnak el

Amit a viharok sem pusztíthatnak el

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI, AUSZTRIAI, MEXIKÓI ÉS KOREAI ÍRÓJÁTÓL

TAVALY sok országot sújtott természeti csapás. Európában úgyszólván egymást érték a pusztító áradások. Ami a föld más részeit illeti, Mexikóban szörnyű hurrikán tombolt, Koreában pedig tájfun pusztított. De bármilyen megrendítő volt is mindez, szorosabbra fűzte az igaz keresztények közötti szeretet kötelékeit.

A 2002-es európai áradások után Helmut Schmidttől, volt nyugatnémet kancellártól megkérdezték, hogy milyen segítséget igényelnek a bajbajutottak. Ezt felelte: „Az embereknek élelemre, hajlékra, pénzre és szellemi törődésre van szükségük.” Jehova Tanúi sokat tettek azért, hogy a viharok áldozatai anyagi és szellemi segítséget kapjanak. Nézzük, hogyan történt ez Németországban, Ausztriában, Mexikóban és Koreában.

Segítő kezek Németországban

Németországban a fenyegető áradás hírére Jehova Tanúi szép számmal kivették részüket az általános árvízvédelmi munkálatokból. A 19 éves Kathleen, aki Drezdában él, így emlékszik: „Nem ülhettem ölbe tett kézzel. Amikor megtudtam, hogy vannak, akik mindenüket elveszíthetik, segítenem kellett!”

A németországi Tanúk maguk is megszervezték, hogy gyors és hatékony segítséget nyújtsanak. Mint keresztények, szent kötelességüknek érezték, hogy segítségére siessenek szellemi testvéreiknek. Emellett felebarátaik iránt is kimutatták szeretetüket (Márk 12:31). Így aztán több mint 2000 önkéntes jelentkezett; 8-12 fős csapatokat alkottak, és minden csoport külön feladatot kapott a veszélyeztetett területen. Jehova Tanúi seltersi fiókhivatalában 13 telefonvonalon fogadták a természeti csapással és a segélyekkel kapcsolatos hívások ezreit.

Ronnie és Dina teljes időben szolgáló Tanúk, akik sok időt töltenek azzal, hogy bibliai igazságokat tanítsanak meg embertársaiknak és barátaiknak. Értesülve a közeledő árvízről, először Drezda központjába mentek segíteni, ahol az emberek kétségbeesetten igyekeztek megóvni a város történelmi épületeit. Amint az árvíz elvonult, Ronnie és Dina csatlakozott Tanú-társaihoz, akik a szennyes vízzel elárasztott Királyság-termet takarították Freital városában. A csapat ezután hozzáfogott, hogy segítsen a szomszédságban élőknek. A Királyság-teremmel szemközti vendéglő tulajdonosa megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a Tanúk megtisztították a ház pincéjét és földszintjét a törmeléktől és a sártól.

Siegfried és Hannelore egy Colmnitz nevű faluban él, amely Drezdától mintegy 40 kilométerre fekszik délnyugatra. A falut átszelő patak valóságos folyammá duzzadt, és elöntötte a házukat meg a kertjüket. Az ár levonulása után a szomszédságban élők ámulva nézték, hogy mintegy harminc Tanú, mondhatni idegen odajön, és segít rendbe tenni Siegfried és Hannelore otthonát. Ezután a szomszédok kertjei következtek. A faluból többen is megkérdezték, hogyan voltak képesek 100 kilométert utazni pusztán azért, hogy idegeneknek segítsenek. Így a Tanúk szellemileg erősíteni tudták a colmnitzi árvízkárosultakat.

Az árvíz Wittenberg környékét sem kímélte. A csapást megelőzően egy Tanú-házaspár, Frank és Elfriede, napokig együtt dolgozott a közelben lakókkal. Zsákokat töltöttek meg homokkal, és ezekkel erősítették a partszakaszt. Miután az áradat elvonult, Frank és Elfriede meglátogatta a bajbajutottakat. Élelmet vittek nekik, és vigasztalták őket. „Egy hölgy nem hitt a szemének, hogy idegenek hoznak neki élelmet, ráadásul ingyen — emlékszik Frank. — Azt mondta, az egyháztól feléje sem néztek, az élelmet szállító segélyszervezet pedig minden alkalommal felszámította a költségeket. Az emberek csak ámultak: Jehova Tanúi bibliai irodalom helyett meleg ételt tartanak a kezükben!”

Ausztriában gyorsan cselekednek

Az áradások a szomszédos Ausztriában is komoly károkat okoztak. Három bizottság jött létre, hogy felügyelje a segélyprogramot. Mindenekelőtt három súlyosan megrongálódott Királyság-termet kellett rendbe hozni. Közel 100 Tanú-családot érintettek az áradások, és 50 otthont öntött el a víz. Voltak, akik a rajtuk levő ruhán kívül mindenüket elvesztették. Az osztrák fiókhivatal értesítette a helyi gyülekezeteket a helyzetről, és segélyalapot hoztak létre. Szeptemberre több mint 30 000 euró gyűlt össze adományokból.

Egy édesanya így írt: „Nyolcéves kisfiam nagyon takarékos, és több mint 10 eurót sikerült összegyűjtenie. De amikor meghallotta, hogy némely testvér mindenét elvesztette, szívesen beadta kis vagyonát a segélyalapba.”

A területi építőbizottságok irányítása alatt, amelyek rendes körülmények között Jehova Tanúi Királyság-termeinek az építését felügyelik, csapatok szerveződtek, hogy rendbe hozzák az áradások miatt tönkrement otthonokat. Egy szemtanú felkiáltott: „Nahát, hogy maguk mire képesek! Erről az újságnak is írnia kellene!” Sőt, voltak, akik teljesen megváltoztatták a nézetüket Jehova Tanúival kapcsolatban. „A gyermekeim, akik nem Tanúk — mondja egy Tanú-szülő —, eddig rá sem hederítettek, ha a hitemről próbáltam nekik beszélni. Most először figyelnek rám!”

A Tanúk nem csak a hittestvéreiknek igyekeztek segíteni, hanem sok más embernek is. Egy hölgy például nagyon meghatódott, amikor reggel fél nyolckor egy Tanú felkereste a házában, és megkérdezte, szüksége van-e segítségre. Az asszonynak ki kellett költöznie, mert a víz már elérte az otthonát. Amikor visszatért, üzenetet talált a kert kapuján. A Tanúk írták, és így szólt: „Ha segítségre lenne szüksége, rögtön szóljon nekünk.” A Tanúk segítettek neki, és megtisztították a házát és annak környékét a sártól meg a szeméttől.

Egy 100 Tanúból álló csoport Auba ment, hogy segítsen a településen élő Tanúknak és felebarátaiknak. A csapat vezetői minden ajtónál megkérdezték a helybeliektől, hogy szükségük van-e segítségre. Az emberek szinte szólni sem tudtak, amikor meglátták a víz eltávolításához és a takarításhoz szükséges eszközökkel, például szivattyúkkal, seprűkkel és lapátokkal felszerelt Tanúkat. Amin a helybelieknek egy hétig kellett volna dolgozniuk, az alig néhány óra alatt megvolt. Minden szem könnybe lábadt.

A segélyprogramban hozzávetőlegesen 400 helyi Tanú vett részt. Gyakran éjjel-nappal folyt a munka. A szemtanúk kiemelkedő bizonyítékát látták annak, hogy milyen ereje van az igaz keresztényiségnek.

Az Isidore lecsap Mexikóra

Az Isidore hurrikán kezdetben trópusi viharként dühöngött Venezuelától északra, majd 2002. szeptember 22-én 3-as erősségű hurrikánként csapott le a mexikói Yucatán-félszigetre. A szél 190 kilométer/órás sebességgel száguldott, és szakadt az eső. Ez a hurrikán okozta Yucatán és Campeche állam történelmének egyik legszörnyűbb pusztítását, és Quintana Roo államban is otthagyta a kézjegyét. Csak Yucatánban mintegy 95 000 otthon sérült meg súlyosan, az érintett személyek száma pedig 500 000-re volt tehető.

Jehova Tanúi olyan fontos szerepet játszottak a segítségnyújtásban Yucatán területén, hogy egy észak-mexikói újság a címoldalon közölte: „Jehova Tanúi segítséget nyújtanak”. Segélybizottságot állítottak fel még a vihar megérkezése előtt. Szükségintézkedéseket vezettek be több száz Tanú elszállásolása végett. A közeli gyülekezetek pénzalapot hoztak létre a szükséghelyzetre való tekintettel. Ruhát, gyógyszert és több mint 22 tonna élelmet osztottak szét a vihar túlélőinek, köztük sok olyan személynek is, aki nem Tanú. A helyi vének feladatul kapták, hogy látogassák meg és buzdítsák a hurrikán áldozatait.

Miután a vihar lesújtott, helyi segélybizottságok jöttek létre, hogy segítsenek felkutatni az eltűnt Tanúkat. Többükre bozótokban vagy más helyeken akadtak rá. Akár három napig is ott vesztegelhettek étlen-szomjan. Egyes területeken annyira megemelkedett a víz szintje, hogy a villanypóznák sem látszottak! Motorcsónakokat szereztek, és azokkal keresték a szerencsétlenül jártakat. Így vittek nekik élelmet, és helyezték őket biztonságba.

A helyi hatóságok csónakokat és egyéb eszközöket is a Tanúk rendelkezésére bocsátottak, ők pedig felajánlották, hogy olyan területeken is segítenek, ahova kevesen merészkednek. Egy katonatiszt először nem akarta engedélyezni a Tanúknak, hogy ilyen veszélyes vállalkozásba fogjanak, de látva az elszántságukat ezt mondta: „Tudom, hogy ha kell, helikopterrel is elmennek megmenteni a híveiket. Használhatják a járműveinket. Oda viszik az embereiket, ahová csak akarják.”

Egy boltos kíváncsi volt rá, hogy a Tanúk miért vesznek ilyen nagy tételben palackozott vizet. Elmondták neki, hogy a szellemi testvéreiknek lesz szükségük rá, és másoknak is. A tulajdonos erre ingyen odaadta nekik az összes vizet! A következő nap még több vizet ajándékozott, nem is keveset. Egy másik boltban egy vevő megkérdezte, hogy miért vesznek a Tanúk olyan sok élelmiszert. Amikor meghallotta, hogy az árvízkárosultaknak viszik, adományt adott nekik, hogy vásároljanak még többet.

Az Isidore csaknem 3500 Tanú-családnak okozott anyagi veszteséget, de egyetlen Tanúnak sem veszett nyoma, és egy sem vesztette életét. Mivel azonban a Tanúk otthonai közül 331 megrongálódott vagy tönkrement, újjáépítési programra volt szükség. Az építkezésben jártas Tanúk felkerestek minden ilyen otthont és Királyság-termet, hogy felmérjék a károkat. Ez idáig 258 otthont hoztak rendbe, és 172 házat építettek fel a régiek helyén. Ezenkívül 19 tönkrement Királyság-terem újjáépítése is folyamatban van.

Yucatán államból egy gyülekezeti vén így fejezte ki az érzéseit: „A kiadványainkból már tudtam, milyen segítséget kaptak a bajbajutottak külföldön. De mindezt átélni! Teljesen más. Nekem és sok-sok testvéremnek hiterősítő volt látnunk, hogy Jehova szervezetével karöltve milyen gyorsan és mily nagy törődéssel siettek a segítségünkre drága testvéreink.”

Egy asszony megjegyezte: „Örömmel vettem volna, ha az egyházam is úgy segít, ahogy maguk, Tanúk.” Egy másik, akit kimentettek a Tanúk, így nyilatkozott: „Hála Jehova Tanúinak, életben vagyunk! Ők kimutatták a szeretetüket, és az életüket kockáztatták, hogy megmeneküljünk, amikor a házunkat elöntötte a víz.”

Tájfun Koreában

2002. augusztus 31-én és szeptember 1-jén a Rusa tájfun tombolva pusztított Koreában. Szongpil Cso, egy gyülekezeti vén elmondta: „Mintha a zuhany alatt álltunk volna! Szakadt az eső, szakadt és szakadt.” Több mint 870 milliméter eső ömlött alig 24 óra alatt. Koreában a mérések szerint soha nem hullott még ennyi csapadék egyetlen napon.

A The Korea Herald arról tudósított, hogy a víz 28 100 házat és 85 000 hektár földet öntött el az országban. A tájfun miatt mintegy 70 000-en kényszerültek elhagyni az otthonukat, és 301 000 jószág veszett oda. Ezenkívül 126 hajó elsüllyedt, és több száz villanypózna kidőlt. A hírek szerint több mint 180-an meghaltak vagy eltűntek, köztük két Jehova Tanúja is.

Jehova Tanúi itt is gyorsan cselekedtek, akárcsak Európában és Mexikóban. Rengeteg adományt küldtek az egész országból: ruhát, takarót és egyebet, amire szükség volt. Mindamellett a gyülekezetből némelyek elszigetelt területeken laktak, és el voltak vágva a külvilágtól. Az utak és a hidak tönkrementek. Nem volt áram, és a telefonvonalak sem éltek. Ezért csapatok alakultak, hogy gyalogszerrel nekivágjanak, és megadják a szükséges segítséget. Szongpil Cso, aki tagja volt egy ilyen mentőcsapatnak, így írja le az egyik területet, ahol segítettek: „Hét híd romokban hevert, és az útból is alig maradt valami. Amikor végre elértük a várost, mindenhol csak romos és összedőlt házak fogadtak bennünket. Iszonyatos bűz terjengett, és körös-körül állattetemeket láttunk. De mennyire megörültünk, amikor összetalálkoztunk a mi hat keresztény testvérünkkel és testvérnőnkkel! A vagyonuk odaveszett, de mindnyájan éltek és biztonságban voltak.”

Jehova Tanúi valójában jól felkészültek erre a természeti csapásra. Mivel az áradások nem szokatlanok az esős évszakban, a szöuli területi építőbizottság már jó előre intézkedett a természeti csapásokkal kapcsolatban. 1997-től minden évben képzésről gondoskodik, így az önkéntesek készenlétben állnak, ha vészhelyzet adódik.

Szeptember 2-án a területi építőbizottság mentőmunkásai megérkeztek a keleti parton fekvő Kangnung városába, és segélyközpontot állítottak fel Jehova Tanúi helyi kongresszusi termében. Hogy mi volt a legfontosabb? Tiszta vízzel ellátni a túlélőket. A heves áradások rendszerint a vízvezetékeket is megrongálják, és a megáradt víz rendkívül szennyezett. A területi építőbizottság ezért megszervezte, hogy vízzel feltöltött, nagy, tartályos teherkocsik induljanak a csapás sújtotta területekre.

Az ár levonultával általában mindenütt vastagon áll a bűzölgő sár. Szerencsére sikerült hatékony módszert találni a tisztításra. Mivel a környéken szinte minden ház betonból készült, a tapéta és a linóleum eltávolítása után csak rájuk kell irányítani a gumitömlőt, és az erős vízsugártól máris tiszták.

Az áradások következtében a legtöbb elektromos berendezés tönkremegy. De például a hűtők és a kazánok többnyire működőképessé válnak, ha néhány napon belül egy szakképzett villanyszerelő szétszedi, alaposan megtisztítja, majd megszárítja és összerakja őket. A területi építőbizottság ezt a munkát is el tudja végezni. A cserére nem szoruló kazánokat a házak kiszárítására szokták felhasználni. Mindez két-három hetet vesz igénybe.

Az árvíz szennyezte ruhákat és takarókat szintén jól át kell mosni néhány napon belül, mert csak így maradnak használhatók. Jehova Tanúi helyi gyülekezetéből önkéntesek jöttek, és összegyűjtötték keresztény testvéreik szennyezett holmijait. A ruhaneműket átitató iszapot nagyon nehéz volt kimosni, ráadásul kézzel kellett mosniuk a jéghideg patakban. Miután egy újságíró megtudta, hogy milyen szeretettel segítenek, a helyi újságban nagy kép jelent meg a szorgoskodó Tanúkról.

Az Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában pusztító súlyos áradások otthonokat, földeket mostak el, és számtalan ártatlan áldozatot követeltek. Az ilyen események szörnyűek, de hozzátartoznak e világrendszer ’utolsó napjaihoz’, amelyeket „válságos idők” jellemeznek, „amelyekkel nehéz . . . megküzdeni” (2Timóteus 3:1). Ezek a katasztrófák drámai módon emlékeztethetnek arra is, hogy az igaz keresztények szeretik egymást és felebarátaikat. Az effajta önzetlen szeretet olyasvalami, amit a viharok sem pusztíthatnak el.

[Kép a 10. oldalon]

NÉMETORSZÁG Vihar tépázta ház

[Képek a 11. oldalon]

NÉMETORSZÁG Több mint 2000 önkéntes nyújtott gyors segítséget

[Képek a 12. oldalon]

AUSZTRIA Rendbe hozzák az ottensheimi Királyság-termet

Balra: Auból visszatért önkéntes csapat, amely helyi Tanúknak és felebarátaiknak segített

[Képek a 13. oldalon]

MEXIKÓ Jobbra: a segélybizottság ivóvízről gondoskodik a vihar túlélői számára

Lent: új ház épül a régi helyén

[Képek a 15. oldalon]

KOREA Balról jobbra: elárasztott városrész; tisztítás erős vízsugárral; mosnak a közeli patakban