Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért változott meg az időjárás?

Miért változott meg az időjárás?

Miért változott meg az időjárás?

„A mostanában tapasztalható katasztrofális áradások és pusztító erejű viharok egyre gyakoribbak lesznek” (THOMAS LOSTER, ELEMI KÁROK FELMÉRÉSÉVEL FOGLALKOZÓ SZAKEMBER).

VALÓBAN nincs rendjén valami az időjárással? Sokan attól tartanak, hogy nincs. Dr. Peter Werner meteorológus, az időjárás hatásait vizsgáló potsdami intézet munkatársa, kijelenti: „A szélsőséges csapadékmennyiséget, áradásokat, szárazságokat és viharokat, egyszóval a föld időjárását, valamint annak kialakulását vizsgálva joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt 50 év során megnégyszereződtek a szélsőséges időjárási jelenségek.”

Sokan úgy érzik, hogy a szokatlan jelenségek globális felmelegedésről — az úgynevezett üvegházhatás felerősödéséről — tanúskodnak. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala kifejti: „Az üvegházhatás az a hőmérsékletemelkedés a földön, melyet a légkörben található gázok némelyike (például vízgőz, szén-dioxid, dinitrogén-oxid és metán) okoz, mivel ezek a gázok nem engedik, hogy a napból jövő energia elillanjon. Nélkülük a hő visszajutna a világűrbe, és a Földön az átlaghőmérséklet körülbelül 30 Celsius-fokkal alacsonyabb lenne.”

Ám sokan úgy vélik, hogy az ember, akaratlanul ugyan, de módosította ezt a természetes folyamatot. Az Egyesült Államok Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóságának egyik internetes kiadványa, az Earth Observatory rámutat: „A gyárainkból és gépjárműveinkből az évtizedek során több milliárd tonna üvegházhatású gáz jutott a légkörbe . . . Sok tudós attól tart, hogy az üvegházhatású gázok megnövekedett koncentrátuma miatt még több hő reked a föld légkörében. Más szóval, ahogyan egy gépjármű szélvédője bent tartja az autóban a hőt, ugyanúgy ezek a gázok is megakadályozzák, hogy a napenergia elillanjon a légkörből.”

A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy az üvegházhatású gázoknak csupán egy kis százaléka származik az embertől. Ám a Kormányközi Tárgyalóbizottság az Éghajlatváltozásról (IPCC) nevű kutatócsoport, melyet mind a Meteorológiai Világszervezet, mind az ENSZ Környezetvédelmi Programja támogat, a következőről számol be: „Új és erőteljesebb bizonyítékok támasztják alá, hogy az elmúlt 50 évben tapasztalt felmelegedés nagyrészt az emberi tevékenységek következménye.”

Az Amerikai Óceán- és Atmoszférakutató Hivatal egyik klimatológusa, Pieter Tans rámutat: „Ha fel kellene becsülnöm a helyzetet, azt mondanám, hogy úgy 60 százalékban mi vagyunk a hibásak” a felmelegedésért. „A többi 40 százalék a természetes okoknak tudható be.”

A globális felmelegedés lehetséges okai

Akkor hát milyen nyilvánvaló következményei vannak az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok felgyülemlésének? Jelenleg a legtöbb tudós már egyetért abban, hogy a föld valóban felmelegedett. Mennyire erőteljes ez a felmelegedés? Az IPCC 2001-es jelentésében ez áll: „A föld felszínén mért hőmérséklet a XIX. század vége óta 0,4-0,8 Celsius-fokkal emelkedett.” Számos kutató úgy véli, hogy az időjárásban észlelhető hatalmas változások mögött ez a minimális hőmérséklet-emelkedés húzódhat meg.

Az tény, hogy a föld időjárásrendszere hihetetlenül összetett, és a tudósok semmi biztosat nem állíthatnak a globális felmelegedés hatásait illetően, ha egyáltalán vannak hatásai. Ám sokuknak az a véleménye, hogy a felmelegedés miatt több eső esik az északi féltekén, nagyobb szárazságok tapasztalhatók Ázsiában és Afrikában, és felerősödött az El Niño hatása a Csendes-óceán térségében.

Globális megoldásra van szükség

Mivel többen az embert hibáztatják, nem lehetne emberi erőfeszítésekkel megoldást találni a bajra? Számos közösség már életbe léptetett olyan törvényeket, melyek szabályozzák, hogy mennyi gázt juttathatnak a levegőbe a gépjárművek és a gyárak. Ezek az erőfeszítések azonban — bármilyen dicséretesek is — nem jártak sok eredménnyel. A környezetszennyezés globális probléma, ezért a megoldásnak is globálisnak kell lennie! Rio de Janeiróban 1992-ben megrendezték a Föld Csúcstalálkozót. Tíz évvel később, 2002-ben a dél-afrikai köztársaságbeli Johannesburgban megtartották a Fenntartható Fejlődés Világkonferenciát, melyen hozzávetőleg 40 000-en vettek részt, köztük körülbelül 100 politikus.

Ezek a konferenciák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tudósok között általános egyetértés alakuljon ki. A németországi Der Tagesspiegel című újság kifejti: „Míg akkoriban [1992-ben] a legtöbb tudós kételkedett az üvegházhatás következményeiben, napjainkban szinte senki sem vitatja a létezésüket.” Mindamellett Jürgen Trittin, Németország környezetvédelmi minisztere arra emlékeztet minket, hogy igazi megoldás még nem született a bajra. Határozottan rámutatott, hogy „a johannesburgi találkozónak ezért nem csupán tárgyalásokra, hanem tettekre kell összpontosítania”.

Meg lehet állítani a környezet pusztulását?

A globális felmelegedés csak egy azok közül a környezetet sújtó bajok közül, melyekkel az emberiség küzd. Hatásos megoldásokról beszélni könnyű. Véghezvinni őket jóval nagyobb feladatnak bizonyulhat. „Most, hogy végre ráébredtünk, milyen borzalmas kárt tettünk a környezetünkben — írja Jane Goodall, brit etológus —, megállás nélkül forog az agyunk, hogy milyen módszerekkel orvosoljuk a helyzetet.” Ugyanakkor erre hívja fel a figyelmünket: „A módszerek ismerete önmagában azonban nem elég. A szívünket is bele kell adnunk.”

Vessünk csak még egy pillantást a globális felmelegedés problémájára. A légszennyeződés féken tartása költséges; sok szegény ország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ilyen intézkedéseket vezessen be. Ezért néhány szakember attól tart, hogy az energiafelhasználásra kiszabott korlátozások miatt a gyárakat át fogják telepíteni a szegényebb országokba, ahol nyereségesebben működhetnek. Emiatt még azok a vezetők is nehéz helyzetben vannak, akik valóban jót akarnak. Ha a nemzetük gazdasági érdekeit támogatják, a környezet szenved kárt. Ha viszont a környezetvédelem mellett foglalnak állást, a gazdaságot sodorják veszélybe.

Severn Cullis-Suzuki, a Fenntartható Fejlődés Világkonferencia tanácsadói testületének tagja ezért amellett érvel, hogy a változást egyéni erőfeszítésekkel kell elérni. Rámutat: „Rajtunk múlik, hogy valóban jobbra fordul-e a környezet sorsa, vagy sem. Nem a vezetőinkre kell támaszkodnunk. A saját felelősségeinket kell a szemünk előtt tartanunk, és azt, hogy miként tudjuk előmozdítani a változást.”

Teljesen ésszerű azt várnunk az emberektől, hogy tiszteljék a környezetet. De azt már nem olyan könnyű elérni, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat az életmódjukban. Szemléltetésképpen: a legtöbben egyetértenek azzal, hogy a gépjárművek súlyosbítják a globális felmelegedést. Ezért tegyük fel, hogy valaki elhatározza, hogy kevesebbet fogja használni a kocsiját, sőt egyáltalán nem közlekedik autóval. Ám minden valószínűség szerint nem ilyen egyszerű a dolog. Ahogyan a Wuppertali Éghajlat-, Környezet- és Energiakutató Intézet munkatársa, Wolfgang Sachs nemrégiben kifejtette, „olyan messze vannak egymástól azok a helyek, ahol mindennap megfordulunk (munkahely, óvoda, iskola vagy bevásárlóközpont), hogy autó nélkül nem megy . . . Hogy az ember akar-e kocsit, vagy sem, az más kérdés. A legtöbbünknek egyszerűen nincs más választása.”

Néhány tudós — köztük Robert Dickinson, a Georgiai Műszaki Intézet föld- és légkörtudományt oktató iskolájának professzora is — attól tart, hogy ami a földünket illeti, már elkéstünk a globális felmelegedés következményeinek a kivédésével. A professzor azt mondja, hogy még ha ma megszűnne is a környezetszennyezés, az eddigi visszaélések hatásai még legalább 100 évig érezhetők lennének a légkörben!

Ha sem a kormányok, sem az egyéni erőfeszítések nem járhatnak eredménnyel, ki képes megoldani a környezetet sújtó bajokat? Az ember ősidőktől fogva az égből vár segítséget az időjárás megzabolázásához. Bármilyen naivak voltak is az effajta törekvések, egy alapvető igazságot mégis feltárnak nekünk: az emberiségnek Isten segítségére van szüksége a gondjai megoldásához.

[Oldalidézet a 7. oldalon]

„Új és erőteljesebb bizonyítékok támasztják alá, hogy az elmúlt 50 évben tapasztalt felmelegedés nagyrészt az emberi tevékenységek következménye”

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

„Vajon a globális felmelegedés káros az egészségre?”

Scientific American egyik cikke ezt az érdekes kérdést vetette fel. A cikk előrejelzése szerint a globális felmelegedés miatt „a föld egyre nagyobb részén fog mind több ember súlyos rendellenességekkel küszködni”. Néhány helyen például „a szélsőségesen meleg időszakok okozta halálos esetek száma a becslések alapján 2020-ra a duplájára fog növekedni”.

A globális felmelegedés a fertőző betegségek terjedéséhez is hozzájárulhat, bár a szerepe itt nem annyira nyilvánvaló. „A szúnyogok terjesztette betegségek egyre több embert fognak megtámadni”, mivel „minél melegebb a levegő, annál gyorsabban szaporodnak [a szúnyogok], és annál többet csípnek . . . Ha tehát egész térségek melegszenek fel, a szúnyogok — és velük együtt a betegségek is — betörhetnek ezekre a korábban meghódíthatatlan területekre.”

De az árvíz meg a szárazság következményei sem elhanyagolandók. Mindkét esetben beszennyeződhetnek a vízkészletek. Egyértelmű hát, hogy a globális felmelegedés veszélyeit komolyan kell venni.

[Kép a 7. oldalon]

Az üvegházhatás miatt a hő nem tud elillanni a világűrbe, hanem felgyülemlik a légkörben

[Forrásjelzés]

NASA photo

[Képek a 7. oldalon]

Az ember már több milliárd tonna szennyező anyagot bocsátott a levegőbe, s ezáltal felerősödött az üvegházhatás