A zaklatás világjelenség

„Ha holnap bejössz az iskolába, megölünk.” Egy kanadai diáklányt, Kristent * egy névtelenül telefonáló lány fenyegette meg ezekkel a szavakkal.

„Nem vagyok lelkizős típus, de odáig jutottam, hogy már nem akartam iskolába járni. Fájt a gyomrom, és minden reggel hánytam.” Így emlékszik vissza Hiromi, egy japán tizenéves diáklány arra, hogy milyen volt, amikor megfélemlítették.

TALÁLKOZTÁL már olyan erőszakos emberrel, aki megfélemlítette a nála gyengébbeket? Szinte mindenki élt már át ilyesmit az iskolában, a munkahelyén vagy éppen otthon, hiszen ijesztő, hogy az emberek manapság milyen gyakran visszaélnek a hatalmukkal a családban. Egy brit forrás például olyan becslést közöl, amely szerint a felnőttek 53 százaléka szóbeli zaklatást szenved el a házastársától, illetve az élettársától. Az erőszakoskodók és az áldozataik egyaránt lehetnek férfiak és nők, bármilyen társadalmi osztályból valók, a világ bármely részén.

Mi is pontosan a zaklatás (idegen szóval bullying)? Nem teljesen ugyanaz, mint a bosszantás, a fenyegetőzés vagy a tettlegesség. Általában nem csupán egyetlen vagy néhány esetről van szó, hanem sok apró epizódról, amelyek idővel felszaporodnak. Dan Olweus pszichológus, aki úttörő munkát végzett a zaklatás módszeres tanulmányozásában, azonosít néhány olyan elemet, amely elő szokott fordulni ennél a magatartásformánál, köztük a szándékos agresszivitást és az erőviszonyok feltűnő egyenlőtlenségét.

Talán nincs is olyan meghatározás, amely mindent elmondana a zaklatásról, de az egyik szerint a zaklató „szándékosan, tudatosan akar bántani vagy idegesíteni valakit”. Akit zaklatnak, az nemcsak amiatt ideges, ami valóban megtörténik vele, hanem amiatt is, mert fél attól, ami esetleg megtörténhet. A módszerek között ott lehet a durva ugratás, az állandó kritizálás, sértegetés, pletyka és az ésszerűtlen kérések. (Lásd a 4. oldalon levő  kiemelt részt.)

Kristent, a bevezetőben említett tizenévest az iskolaévei alatt szinte végig zaklatták. Az általános iskolában rágógumit ragasztottak a hajába, piszkálták a külseje miatt, és veréssel fenyegették. A középiskolában még rosszabbra fordult a helyzet, míg végül már azzal fenyegették telefonon, hogy megölik. „Az ember azért jár iskolába, hogy tanuljon, nem azért, hogy halálosan megfenyegessék és szekálják” — panaszolja Kristen, aki most 18 éves.

Egy lelki egészséggel foglalkozó szakember megjegyzi: „Szomorú, de gyakori jelenség ez az emberi kapcsolatokban. Egyesek jobban érzik magukat attól, ha leszólhatnak valakit.” Ha ez a fajta magatartás egyre erőteljesebb, erőszakos megtorláshoz, sőt tragédiához vezethet. Például egy férfi, aki egy tömegközlekedési vállalatnál dolgozott, beszédhibás volt. Addig-addig piszkálták, míg végül meggyilkolta négy munkatársát, aztán magával is végzett.

 Világjelenség

A világ minden részén előfordul iskolai zaklatás. A Pediatrics in Review című folyóiratban megjelent egy közelmúltban végzett felmérés eredménye, mely szerint Norvégiában a gyermekek 14 százaléka elkövető vagy áldozat. Japánban az általános iskolások 15 százaléka mondja, hogy zaklatják, Ausztráliában és Spanyolországban pedig a tanulók 17 százaléka jár hasonló cipőben. Nagy-Britanniában egy szakember úgy becsüli, hogy 1,3 millió gyermeket érint a zaklatás.

Amos Rolider, az Emek Yizre’el Főiskola professzora 2972 tanuló bevonásával végzett vizsgálatot 21 iskolában. A The Jerusalem Post szerint az általa megkérdezettek „65 százaléka panaszolta el, hogy a diáktársai pofozzák, rugdossák, lökdösik vagy macerálják”.

A zaklatás újabban alattomos formát öltött: az elkövetők fenyegető üzeneteket küldenek áldozataiknak mobiltelefonon vagy számítógépen. Vannak olyan fiatalok is, akik gyűlölettel átitatott weboldalakat hoznak létre, amelyen személyes jellegű információkat is közölnek áldozatukról. Dr. Wendy Craig, a kanadai Queen’s Egyetem munkatársnője kijelenti, hogy a zaklatásnak ez a formája „fölöttébb nagy kárt okoz annak a gyermeknek, aki elszenvedi”.

A munkahelyen

A zaklatás a munkahelyen tapasztalt erőszaknak az egyik olyan formája, amely miatt robbanásszerűen megszaporodtak a panaszok. Egyes országokban gyakoribb, mint a faji megkülönböztetés vagy a szexuális molesztálás. Az Egyesült Államokban évente megközelítőleg minden ötödik dolgozó válik zaklatás áldozatává.

A manchesteri tudományos-technológiai intézet 2000-ben közzétett egy jelentést arról, hogy Nagy-Britanniában 70 különböző szervezet 5300 alkalmazottjának a 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi öt évben felfigyelt rá, hogy valakit zaklattak. Egy 1996-ban készült európai uniós felmérésből, mely a 15 tagállamban folytatott 15 800 elbeszélgetésen alapult, kiderült, hogy a dolgozók 8 százaléka, azaz mintegy 12 millió ember volt kitéve megfélemlítésnek vagy zaklatásnak.

Bárhol üsse is fel a fejét a zaklatás — akár az iskolában, akár a munkahelyen —, egyvalami biztosra vehető: az elkövető arra használja az erejét, hogy bántson vagy megalázzon valakit. De miért zaklatnak az emberek másokat? Milyen következményekkel jár a zaklatás? És mit lehet tenni ellene?

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

 A zaklatás típusai

▪ Fizikai erőszak: Ezt a legkönnyebb felismerni. Az elkövető úgy enged teret az indulatainak, hogy megüti, lökdösi vagy rugdossa a kiszemelt áldozatot, illetve tönkreteszi valamijét.

▪ Szóbeli zaklatás: Szavakkal való bántalmazás és megalázás gúnynevek használata, sértegetés vagy állandó, kíméletlen piszkálódás által.

▪ Terrorizálás a kapcsolatokban: Rosszindulatú pletykák terjesztése az áldozatról. Ez a magatartásforma túlnyomóan a női elkövetőkre jellemző.

▪ Áldozatból elkövető: Előfordul, hogy a zaklatás áldozatai maguk is zaklatni kezdenek másokat. Persze az, hogy zaklatják őket, nem igazolja a viselkedésüket, de részben megmagyarázza.

[Forrásjelzés]

Forrás: Gesele Lajoie, Alyson McLellan és Cindi Seddon Take Action Against Bullying című könyve