Kristály holdsugár

A mexikói Chihuahua közelében dolgozó bányászok 2000 áprilisában körülbelül 300 méter mélyen alagutat robbantottak, értékes fémek után kutatva. Amikor a 40 éves Eloy Delgado átpréselte magát egy keskeny nyíláson, meglátott egy barlangot, mely telis-tele volt hatalmas, áttetsző kristályokkal. „Gyönyörű volt a látvány — mondta a bányász. — Mintha egy törött tükörről verődtek volna vissza a fénysugarak.” Egy másik férfi azt mondta, hogy mintha holdsugarakat látott volna, „melyek egyszeriben szilárddá, tapinthatóvá váltak”.

Úgy gondolják, hogy ezek a legnagyobb kristályok a világon. Néhányuk olyan nagy, mint egy kifejlett fenyőfa. Hosszuk a 15 métert is eléri, és több mint 10 tonnát nyomnak! „Elsöprő érzés lesz úrrá az emberen, amikor ilyen hatalmas és tökéletes kristályokkal találkozik” — mondta Jeffrey Post, a washingtoni Smithsonian Intézet ásványokkal foglalkozó kurátora. Megjegyezte, hogy földünkön a legtöbb kristály olyan apró, hogy a tenyerünkben is elfér.

Az óriás kristályok képződésével kapcsolatban a Smithsonian című folyóirat 2002. áprilisi száma a következőket írta: „A barlangokban lévő talajvíz, mely a közeli fémlerakódások miatt igen kénes, lassanként kezdte kioldani a mészkőfalakat, minek következtében temérdek mennyiségű kalcium szabadult fel. Amint a kalcium keveredett a kénnel, olyan nagyfokú kristályképződés indult meg, melyhez foghatóval ember még nem találkozott.”

A barlangokban uralkodó hőmérséklet és páratartalom a kristályoknak ugyan ideális, az embernek azonban elviselhetetlen. A hőmérséklet állandóan 65 Celsius-fok körül mozog, a páratartalom pedig 100 százalékos. Richard Fisher felfedező — az első észak-amerikai, aki a barlangokhoz látogatott — beszámol a tapasztalatáról: „Amikor beléptem a nagy barlangba, úgy éreztem magam, mintha egy olvasztókemencében lennék.” Hozzátette, hogy egy ember csupán úgy 6-10 percig képes életben maradni ilyen körülmények között. Tovább nem bírja elviselni a hőt és a párát.

Ezeknek az óriás kristályoknak a felfedezése is arra emlékeztet minket, hogy mennyire gazdag a földünk, és milyen csodás értékeket rejteget magában. Nagy részük bizonyára még mindig arra vár, hogy rájuk bukkanjunk. Hát nem értünk mindnyájan egyet a zsoltáríróval, aki kijelentette: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsoltárok 104:24).

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Minden kép: © Richard D. Fisher