Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mit tegyek, hogy ne akarjak mindenben tökéletes lenni?

Mit tegyek, hogy ne akarjak mindenben tökéletes lenni?

Fiatalok kérdezik:

Mit tegyek, hogy ne akarjak mindenben tökéletes lenni?

„Mondhatom, teljesen eluralkodott rajtam a maximalizmus” (Carly).

A MAXIMALIZMUS — vagyis amikor valaki úgy gondolja, hogy mindennek, amit csinál, tökéletesnek kell lennie — sok fiatal elméjét megmérgezi.

A Perfectionism​—What’s Bad About Being Too Good? című könyv kijelenti: „Óriási különbség van aközött, hogy valaki egyre jobb szeretne lenni, és aközött, hogy eszményi, ám elérhetetlen célokat üldöz. Az előbbi egészséges, az utóbbi káros. Az tény, hogy azoknak, akik egyre jobb eredményekre törekszenek, nagyon számít a rend és szervezettség, s emellett sokat várnak el maguktól. Ám elfogadják a saját hibáikat, és ügyesen meg tudnak velük birkózni . . . A maximalisták azonban egyfolytában attól tartanak, hogy hibát követnek el. Túlságosan magasra helyezik a mércét.”

Nos, magadra ismersz? Ha ésszerűtlenül sokat vársz el magadtól, egykettőre a tehetetlenség érzése foghat el. Talán vonakodsz új dolgokat kipróbálni. Vagy hajlamos vagy olyan feladatok elvégzését halogatni, melyek fontosak lennének, mert félsz, hogy kudarcot vallasz. Mi több, talán még az is nehezedre esik, hogy elfogadj olyanokat, akik nem érik el az általad felállított mércét, s így senki sem barátkozik veled.

Ha az itt felvázolt kép akár egy kicsit is rád illik, gondolkozz el azokon a szavakon, melyek a Bibliában a Prédikátor 7:16-ban lettek feljegyezve: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” Úgy bizony, egy maximalista ember „veszedelmet” hozhat magára! Még olyan táplálkozási zavarokat is kapcsolatba hoznak a maximalizmussal, melyekbe belehalhat az ember, úgymint az anorexia nervosa és a bulimia. *

Ezért nyilván azt kérded magadtól, mit tegyél, hogy ne akarj mindenben tökéletes lenni. Az biztos, hogy nem könnyű változtatni a maximalista gondolkodásmódon. De Isten segítségével sikerülhet. Nézzük meg ezért, hogy mi Isten véleménye a maximalizmusról.

Tökéletesség — Elérhető cél?

Először is lehetséges-e, hogy teljes mértékben tökéletes légy? A Biblia szerint nem. Ott ezt olvassuk: „Nincsen igazságos ember, egy sem . . . Mindenki elhajlott, mindannyian egyaránt értéktelenné lettek” (Róma 3:10–12). Elgondolkodtató szavak, ugye? Rávilágítanak, hogy ha valaki tökéletességre törekszik, az kudarcra van ítélve.

Gondolj csak Pál apostolra. Ha valaki, akkor ő szellemi ember volt. De még Pál sem tudta úgy szolgálni Istent, hogy ne követett volna el hibákat. „Amikor azt óhajtom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam — vallotta be. — Gyönyörködöm én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet” (Róma 7:21–23). Csakis Isten segítségével tudott Pál hűséges keresztényként élni.

Milyen jó, hogy Isten nem követeli meg egyikünktől sem, hogy a szó szoros értelmében tökéletes legyen! „Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14). Csak Isten új világában jutnak majd végül tökéletességre az emberek.

Változtass az elvárásaidon

Az új világig tehát nem ésszerű úgy gondolkodnod, hogy teljes mértékben tökéletes lehetsz. Mi több, számíts arra, hogy időről időre hibázni fogsz (Róma 3:23). Van, hogy az ember még csak nem is veszi észre, hogy valamit rosszul csinált! „Ki látja meg saját hibáit?” — írja a Zsoltárok 19:13 (Katolikus fordítás). Matthew, egy fiatal így vélekedik erről: „Nem vagyunk tökéletesek. Nincs olyan ember a földön, aki az lenne. Ha valaki mégis erre törekszik, az soha nem lesz boldog . . . Nem reális ekkora elvárásokat támasztanunk magunkkal szemben, lehetetlen nekik megfelelni.”

Ennek fényében megpróbálhatnál változtatni az elvárásaidon egy-két dologban. Például abba fekteted minden energiádat, hogy a legeslegjobb légy valamiben? A Biblia rámutat, hogy sok ilyen fáradságos törekvés valójában „hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Prédikátor 4:4, Újfordítású revideált Biblia). Az igazság az, hogy nem sok embernek sikerül mindenki mást túlszárnyalnia. S ha valakinek mégis sikerül, rendszerint csak idő kérdése, míg fel nem tűnik egy másik a színen, aki még nála is jobb.

Pál apostol a következőt tanácsolta: „azt mondom mindenkinek köztetek, hogy ne gondoljon többet magáról, mint amennyit szükséges gondolni, hanem úgy gondolkodjon, hogy józan elméje legyen” (Róma 12:3). Légy ésszerű! A képességeidhez és korlátaidhoz mérten változtass az elvárásaidon. Törekedj arra, hogy fejlődj, de ne akarj tökéletes lenni. Tűzz ki magad elé egy konkrét, s egyben megvalósítható célt.

Pál például arra ösztönözte Timóteust, hogy „olyan munkás [legyen], akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Timóteus 2:15). Igen, Pál arra buzdította Timóteust, hogy fejlődjön, nem pedig arra, hogy próbáljon meg tökéletes lenni. Ehhez hasonlóan te is ésszerű célokat állíts fel magadnak. S ha nem vagy biztos benne, hogy mi számít ésszerűnek, beszélj a szüleiddel vagy egy másik felnőttel, akiben megbízol.

Talán meglepődsz, de néhányan azt javasolják, hogy szándékosan olyan tevékenységekkel kezdj el foglalkozni, amelyekben nincs jártasságod. Kipróbálhatsz például egy új sportot, vagy megtanulhatsz játszani egy hangszeren. Nem vitás, hogy tanulás közben sokat fogsz hibázni. Ám ez nem is olyan nagy baj. Talán így sikerül majd megértened, hogy a kudarcok hozzátartoznak a tanuláshoz.

Bármivel foglalatoskodj is, akár egy fogalmazás megírásával, akár azzal, hogy mesterien előadj egy zongoraszonátát, alkalmazd Pál apostol következő tanácsát: „Ne legyetek tunyák tennivalótokban” (Róma 12:11). Ne húzd az időt, ne halogass, csak azért, mert félsz, hogy kudarcot vallasz.

Egy fiatal lány rendszeresen az utolsó pillanatra hagyta a házi feladatok elkészítését, mondván, hogy csak „összeszedi a gondolatait”. Ami persze jó; az embernek legyen rend a fejében. De vigyázz, nehogy a magyarázatod csupán kifogás legyen a halogatásra. Ez a lány később rájött, hogy „ha az embernek választania kell: olyan házi feladatot adjon-e be, amellyel nincsen teljesen kibékülve, vagy egyáltalán ne adjon be semmit, még mindig jobb, ha bead valamit”.

Ne becsméreld folyton önmagadat!

Elismerjük, nem lehet könnyű olyan munkát kiadnod a kezedből, amely nem üti meg a tökéletes mércét. Talán továbbra is önmarcangoló, lehangoló gondolatok töltik meg időnként az elmédet. Mit tehetsz ilyenkor? Nos, a negatív gondolatokon való rágódás romboló, káros. Ezért tégy tudatos erőfeszítést, hogy kiszoríts az elmédből minden ésszerűtlen elképzelést önmagadról. Ha hibázol, vesd be a humorérzékedet. Hiszen „ideje [van] a nevetésnek” is (Prédikátor 3:4). Ne feledd azt sem, hogy Jehova nem helyesli a becsmérlő beszédet, még akkor sem, ha szavainkkal önmagunkat bántjuk (Efézus 4:31).

Mennyivel jobb önmagad folytonos szidalmazása helyett alkalmazni a Példabeszédek 11:17-et: „Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.” Gondolkodj hát el azon, hogy megkönnyítette-e számodra a barátkozást az, hogy túlságosan magasra helyezed a mércét. Valószínűleg nem. Talán még hátat is fordítottál másoknak amiatt, hogy nem voltak egészen tökéletesek. Mi hát a megoldás?

Kövesd a Biblia utasítását: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen” (Kolosszé 3:13). Igen, ha ésszerűbb elvárásokat támasztasz másokkal szemben, nagyobb lesz az esélyed arra, hogy a barátságukat élvezheted.

Talán az is megfordult a fejedben, hogy miért kerülik a legtöbben a maximalista embereket. Nos, gondolj csak bele, milyen érzést válthat ki másokból, ha hangot adsz a magaddal szemben támasztott óriási követelményeknek. A When Perfect Isn’t Good Enough című könyv kifejti: „Ha elkezdesz siránkozni amiatt, hogy a dolgozatod nem ötösre sikeredett, megsértheted azokat az osztálytársaidat, akiknek egy négyesért vagy hármasért is keményen meg kell dolgozniuk.” Tégy hát erőfeszítéseket, hogy ne légy annyira borúlátó és énközpontú. Meglátod, az emberek sokkal jobban fogják élvezni a társaságodat.

A fiatal Carly összegzésképpen elmondja: „A lényeg az, hogy megálljt kell parancsolnom a maximalista gondolataimnak.” Hogyan teheted ezt meg? Elmélkedj azon, hogy miként vélekedik Isten a maximalizmusról. Ha még ezek után is nehéz uralnod a gondolataidat, beszélj a szüleiddel vagy egy érett kereszténnyel a gyülekezetedben. Fordulj imában Istenhez, és kérd meg, hogy segítsen változtatnod a gondolkodásmódodon. Az ima nagyon hatásos fegyver lehet a maximalizmus ellen (Zsoltárok 55:23; Filippi 4:6, 7).

Mindig tartsd észben, hogy Jehova nem tökéletességet követel meg tőlünk; egyszerűen annyit kér, hogy hűségesek legyünk hozzá (1Korintus 4:2). Ha ezen fáradozol, akkor őszintén meg lehetsz elégedve önmagaddal — még annak ellenére is, hogy nem vagy tökéletes.

[Lábjegyzet]

^ 7. bek. Lásd a „Miért érzem úgy, hogy mindenben tökéletesnek kell lennem?” című cikket a 2003. július 22-i számunkban.

[Kép a 17. oldalon]

Ha félsz a kudarctól, a tehetetlenség érzése foghat el

[Kép a 18. oldalon]

Könnyebb lesz megbirkóznod a kudarcokkal, ha új dolgok tanulásába kezdesz