Zaklatás — Okok és következmények

MIÉRT kezd el egy gyermek zaklatni másokat? Ha ért már zaklatás, talán rávágod: „Engem ez nem érdekel. Erre a magatartásra egyszerűen nincs mentség.” Valószínűleg igazad is van. De nem mindegy, hogy mentegetünk-e valakit, vagy szeretnénk megérteni a viselkedése okait. Az okok, amelyek miatt egy gyermek zaklat másokat, nem igazolják helytelen magatartását, de segíthetnek nekünk, hogy megértsük azt. Az effajta éleslátás pedig igen sokat ér. Miért mondjuk ezt?

„Az ember éleslátása fékezi haragját” — mondja egy réges-régi példabeszéd (Példabeszédek 19:11, NW). A zaklatónk viselkedése miatti haragunk megzavarhatja a józan ítélőképességünket, és ilyenkor eltölt minket a tehetetlen düh, sőt a gyűlölet. De ha megértjük a magatartását, talán lecsillapszik a haragunk. Így tisztábban láthatjuk azt is, hogy merre keressük a megoldást. Vegyünk hát szemügyre néhány körülményt, amely kiváltja ezt az elfogadhatatlan magatartást.

Miért kezd el valaki zaklatni másokat?

Gyakran a nem megfelelő szülői példa vagy a törődés teljes hiánya tönkreteszi a zaklatónak azokat az éveit, amikor formálódik a személyisége. Sok zaklató olyan családból származik, ahol a szülők ridegek, közömbösek, vagy bizonyos értelemben arra tanítják a gyermekeiket, hogy dühöngéssel, erőszakkal oldják meg a gondjaikat. Azok a gyermekek, akik ilyen környezetben nevelkednek, talán nem is fogják fel, hogy amikor szóban vagy tettlegesen bántanak valakit, az zaklatásnak számít; lehet, hogy szerintük teljesen normális és elfogadható az, ahogyan viselkednek.

Egy tizenhat éves lány, akit otthon a nevelőapja, az iskolában pedig az osztálytársai terrorizáltak, elmondja, hogy hetedikes korában maga is zaklatni kezdett másokat. „Abból indult ki minden, hogy felhalmozódott bennem a harag — ismeri el. — Mindenkibe belekötöttem. A fájdalom nagy úr. Mivel neked fáj, azt akarod, hogy másnak is fájjon.” A fizikai agresszivitás nem jellemző azokra a lányokra, akik zaklatnak másokat, a viselkedésüket kiváltó harag viszont igen. *

 Sok iskolában számos, különböző hátterű tanuló kerül össze, akik egészen eltérő neveltetést kaptak. Elszomorító, hogy néhányan azért agresszívak, mert otthon azt tanulták, hogy mások megfélemlítésével és szóbeli bántalmazásával könnyen elérhetik, amit akarnak.

Az ilyen módszerek sajnálatos módon sokszor beválnak. Shelley Hymel, a kanadai Brit Columbia Egyetem dékánja, aki húsz éve tanulmányozza a gyermekek magatartását, elmondja: „Vannak gyermekek, akik különböző módszerekkel próbálkoznak, hogy érvényesítsék az akaratukat, és az erőszakoskodás sajnos működik. Megszerzik vele, amit akarnak: hatalmat, tekintélyt és a többiek figyelmét.”

A zaklatásnak az is tápot ad, ha senki sem figyel oda a gyermekekre. Számos áldozat úgy érzi, hogy nincs kihez fordulnia segítségért, és az a szomorú, hogy a legtöbbször ez igaz is. Debra Pepler, a torontói York Egyetem erőszakot és konfliktusmegoldást kutató LaMarsh Központjának az igazgatónője figyelte a tanulók viselkedését egy iskolaudvaron, és megállapította, hogy a tanárok a zaklatásos eseteknek mindössze úgy négy százalékát veszik észre és állítják le.

Pedig dr. Pepler szerint döntő lehet, hogy közbelép-e valaki. „A gyermekek képtelenek megoldani a nehézséget, mert minden az erő kérdése — mondja. — Minden alkalommal, amikor egy zaklató beleköt valakibe, erősödik a hatalma.”

Miért van az, hogy sok esetben az áldozatok nem jelentik, hogy zaklatták őket? Azért, mert meggyőződésük, hogy ha szólnak valakinek, azzal csak rontanak a helyzetükön. Így aztán sok fiatal csaknem állandó aggodalomban és veszélyeztetettségben tölti el iskolás éveit. Milyen következményekkel jár ez?

Fizikai és érzelmi hatások

Az Amerikai Iskolai Pszichológusok Társasága közzétett egy jelentést, mely szerint naponta több mint 160 000 gyermek azért nem megy iskolába, mert fél az erőszakoskodástól. A zaklatás célpontjául választott gyermekeknél előfordul, hogy nem akarnak az iskoláról, illetve valamelyik óráról vagy más iskolai tevékenységről beszélni. Igyekeznek úgy alakítani a dolgokat, hogy mindennap elkéssenek, vagy lemaradjanak bizonyos órákról, de néha arra is keresnek ürügyet, hogy egyáltalán ne menjenek iskolába.

Miről lehet felismerni azokat a gyermekeket, akikkel erőszakoskodni szoktak? Rosszkedvűek, ingerlékenyek, csalódottak, fáradtak vagy zárkózottak lehetnek. Olykor agresszívan bánnak a családtagjaikkal, társaikkal, barátaikkal. Az ártatlan szemlélők, akik tanúi a zaklatásnak, szintén learatják a következményeket. A látványtól erős félelem alakul ki bennük, és ez rossz hatással van a tanulási képességeikre.

A Pediatrics in Review című folyóirat azonban kijelenti: „A zaklatás legszélsőségesebb következménye az áldozatokra és a társadalomra nézve az erőszak, amely akár öngyilkosság vagy gyilkosság formájában is megnyilvánulhat. A meggyötört gyermekeken annyira elhatalmasodhat a tehetetlenség érzése, hogy némelyek önpusztító magatartással, mások halálos megtorlással válaszolnak.”

Dr. Ed Adlaf, a Torontói Egyetem kutatója és közegészségügyi professzora aggodalmának ad hangot amiatt, hogy „akiket valamilyen módon érint a zaklatás, azok sokkal nagyobb valószínűséggel élnek át érzelmi nehézségeket most, és a jövőben is”. A 2001-es tanévben felmérést végeztek több mint 225 000 Ontario állambeli diák bevonásával, és kiderült, hogy körülbelül az egynegyedüknek-egyharmaduknak volt része a zaklatás valamely formájában vagy célpontként, vagy elkövetőként. Közülük minden tizedik tanuló komolyan gondolt már az öngyilkosságra.

Az állandó zaklatás kikezdheti az áldozat önbecsülését, súlyos egészségkárosodáshoz vezethet, sőt a jövőjét is tönkreteheti. Fejfájás, álmatlanság, szorongás és depresszió sújthatja a kiszemelt egyént. Egyeseknél poszttraumásstressz-szindróma alakul ki. Míg a fizikai erőszak azt eredményezheti, hogy az áldozatot együtt érzően támogatja a környezete, az érzelmi támadások talán nem indítják az embereket ugyanilyen tettekre. A sérülés ilyenkor sokkal kevésbé szembetűnő. A barátok és a családtagok ezért nemhogy együtt érzően bánnának az áldozattal, hanem még bosszantja is őket a panaszkodása.

A zaklatás az elkövetőkre is rossz hatással van. Ha gyermekkorukban nem állítják le őket, nagy valószínűséggel a munkahelyükön is terrorizálni fognak másokat. Készültek tanulmányok, amelyek feltárják, hogy akik gyermekként erőszakoskodtak másokkal, azoknál olyan magatartásformák fejlődtek ki, amelyek aztán egész életükben elkísérték  őket. Ezenkívül nagyobb a valószínűsége, hogy bűncselekményeket fognak elkövetni, mint olyanoknál, akik nem zaklattak másokat az iskolában.

A család is megérzi

A munkahelyi zaklatás hatással van a család stabilitására és békéjére, hiszen azt válthatja ki az áldozatból, hogy látszólag minden ok nélkül bántsa a szeretteit. Lehet, hogy a házastárs vagy egy másik családtag harcolni kezd az erőszakoskodó ellen, így próbálva (nem éppen szerencsésen) kifejezni, hogy támogatja az áldozatot. De az is megeshet, hogy a házastárs éppen a terrorizált személyt okolja a bajokért. Ha a zaklatás elhúzódik, és nem találnak rá megoldást, még az olyan férjek, illetve feleségek is el szokták veszíteni a türelmüket, akik egyébként támaszt nyújtanak társuknak. Könnyen lehet, hogy az évek múlásával a család a szétesés felé sodródik.

Van, amikor a zaklatás kettétöri valakinek a karrierjét, megfosztja a megélhetési forrásától, különéléshez, váláshoz, vagy akár öngyilkossághoz vezet. Azoknak az ausztráliai dolgozóknak, akiket a munkahelyükön terrorizálnak, körülbelül a fele-kétharmada mondta azt, hogy a zaklatás rossz hatással van a meghitt kapcsolataikra, például az élettársukkal, a házastársukkal vagy más családtagjaikkal ápolt kapcsolatukra.

A zaklatás anyagi vonzata

A munkahelyi zaklatás sokba kerül a munkaadóknak. A zaklató lehet egy harapós főnök vagy egy áskálódó munkatárs, és ugyanakkora esély van rá, hogy férfi, mint arra, hogy nő. Az ilyen emberek a legapróbb részleteknek is túl nagy figyelmet szentelnek, romboló megjegyzéseikkel és állandó bírálgatásukkal becsmérelnek másokat, és gyakran a többiek előtt alázzák meg kiszemelt áldozatukat. Nagyon ritkán veszik észre, hogy milyen gorombák, és nemigen kérnek bocsánatot a viselkedésükért. Sokszor ügyes, hűséges dolgozókat szólnak le, akiket szeretnek a kollégáik.

Akiket piszkálnak, azok általában nem dolgoznak olyan hatékonyan. Azoknak a termelékenysége is csökken, akik szemtanúi voltak munkatársuk megalázásának. A zaklatás előidézheti, hogy a dolgozók már nem lesznek olyan hűségesek a munkáltatójukhoz, és kevésbé odaadóan végzik a munkájukat. Egy beszámoló szerint az erőszakoskodó emberek évente körülbelül hárommilliárd euró kiesést okoznak a brit iparnak. Azonkívül állítólag ez a viselkedési forma okolható a stresszel összefüggő betegségek több mint 30 százalékáért.

A zaklatás tehát kétségkívül a világ minden táján hatással van a társadalomra. A kérdés az, hogy mit tehetünk a nehézség mérsékléséért, illetve megszüntetéséért.

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Akiket állandóan terrorizálnak, azok levertté és magányossá válhatnak

[Kép a 7. oldalon]

A munkahelyi zaklatás sajnos általános jelenség