A változó divat

TISZTÁBAN vagyunk vele vagy sem, a divat valamilyen mértékben nap mint nap befolyásolja a döntéseinket abban, hogy mit veszünk fel. Jobbára a divat határozza meg, hogy miből lehet válogatni az üzletekben.

Még azok a ruhadarabok is, melyeket ma már teljesen természetesnek veszünk, egykor a legújabb divatnak számítottak. A férfiing és nyakkendő több mint egy évszázaddal ezelőtt például elsöprő irányzatként hódított. A női kardigánok és pulóverek pedig az 1920-as években váltak divatossá.

Az emberek újdonságra vágynak, és arra, hogy ne lógjanak ki a sorból. Alapvetően ez a két vágy a divatvilág mozgatórugója. Majdnem mindenki szeret valami újat magára ölteni. Így időnként nemcsak azért vásárolunk új ruhát, mert a régi már elfeslett, hanem egyszerűen azért, mert változtatni akarunk. Ugyanakkor nem szeretnénk furcsán festeni, ezért olyan ruhákat veszünk, melyek stílusa nagyjából megegyezik a mások által viselt ruhákéival. Az évszázadok során a divatcégek az embereknek az újdonság és a beilleszkedés iránti vágyát próbálták kielégíteni, vagy időnként éppenséggel kihasználni.

A divat rövid története

Egy új stílus kialakításakor a divattervezők öt alapelemmel dolgoznak: szín, szabásvonal, szövésmód, az anyag esése és a vonalvezetés. Az évek során a tervezők és a ruhakészítők lehetőségei az alapelemek mindegyikét tekintve megsokszorozódtak. Az ókori Egyiptomban például az ott készített, átlátszó vászon volt a legkedveltebb anyag, és a forró éghajlat miatt ideális is volt. De mivel a vásznat nehéz volt festeni, az anyagot kifehérítették, így rendszerint csakis ebben az egy színben volt kapható. Ámde az egyiptomi divattervezők ügyesen redőkbe szedték az anyagot, kellemes esést és formát kölcsönözve a ruháiknak. Így született meg a világ egyik legmaradandóbb stílusirányzata.

Az i. sz. I. századra új anyagok és színek bővítették a választékot. A jómódú rómaiak Kínából vagy Indiából hozattak selymet, bár a szállítás költségei miatt az ára az aranyéval vetekedett. Nagyon divatos anyag volt a tíruszi festett gyapjúból készített kelme is, melynek kilogrammjáért akár 2000 dénárt is elkérhettek. Ez egy átlagos dolgozó hatévi fizetésének felelt meg. Az új festékek és textíliák megjelenése lehetővé tette a gazdag római nők számára, hogy a stólájukat — mely egy hosszú, bő öltözet volt — kék indiai pamutból vagy sárga kínai selyemből készíttessék.

Bár időnként új irányzatok ütötték fel a fejüket, a múltban egy drága ruhadarab a legtöbbször egy egész emberöltőn át divatos maradt. A változás lassan jött, és általában csak az előkelő réteget érintette. Az ipari forradalom kezdetével azonban az egyszerű emberek is sokkal inkább érdekeltté váltak a divatban.

 A XIX. században egész iparágak jöttek létre mind a gazdagok, mind a szegények öltöztetésére. Egyre több gépesített pamut- és gyapjúfeldolgozó üzem létesült, és csökkent a textíliák ára. A varrógépek megjelenésével olcsóbbá vált a ruhagyártás, és az új, szintetikus festékek sokkal több színt vittek a divatba.

A társadalom és a technika fejlődése még ennél is nagyobb szerepet játszott az emberek ruházkodásában. A nyugat-európaiaknak és észak-amerikaiaknak több költenivaló pénzük volt. Az 1850-es években kinyomtatták az első női magazinokat, és nem sokkal ezután az áruházakban megjelentek az átlagos méretezésű készruhák. Ugyancsak a XIX. századhoz fűződik az első divatbemutató, melyet Charles Frederick Worth rendezett meg, élő modelleket használva a leendő ügyfelek kíváncsiságának felkeltésére.

A XX. században új, műszálas textíliák jelentek meg, köztük a műselyem, a nejlon és a poliészter. Most már a ruhagyártók az anyagok széles skálájával dolgozhattak. A számítógép megkönnyítette a tervezést, a globalizációnak köszönhetően pedig szinte egyidejűleg tűntek fel az új divatirányzatok Tokió, New York, Párizs és São Paulo utcáin. Mindeközben a tervezők és gyártók újabbnál újabb eszközökkel álltak elő termékeik reklámozására.

Napjainkban nem a gazdagok, hanem a fiatalok a legszenvedélyesebb divatrajongók. Több millió fiatal vásárol minden hónapban új ruhát magának, a ruházati ipar pedig évente több százmilliárd dollár értékű terméket dob piacra. * De vajon rejteget-e csapdákat a divat?

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 4–5. oldalon]

 Akik a divatot diktálják

Évszázadokon át a királyok és nemesek öltözködése volt a mérvadó a divatban. A XVII. században XIII. Lajos francia király úgy döntött, hogy kopasz fejét paróka alá rejti. Európa előkelő rétegének több se kellett. Sokuk leborotválta a fejét, hogy parókát hordhasson. Ez a divat több mint egy évszázadon át tartott.

A XIX. században a női magazinok elkezdték reklámozni a különböző irányzatokat, sőt még olcsó szabásmintákkal is szolgáltak, így a nők elkészíthették a saját ruháikat. A XX. században, ahogy a mozi és a televízió egyre népszerűbb lett, a filmcsillagok nemzetközi rajongótábornak örvendő bálványokká váltak. Innentől kezdve ők diktálták a divatot. A népszerű zenészek szélsőséges stílusirányzatokat mozdítottak elő, melyekre sok fiatal vevő volt. Ma a helyzet változatlan. A reklámipar — kitűnő eredménnyel — azon fáradozik, hogy divatbemutatók, gyönyörű divatlapok, hatalmas hirdetőtáblák, kirakatok és a televízió által növelje a keresletet az új ruhák iránt.

[Kép]

XIII. Lajos király

[Forrásjelzés]

From the book The Historian’s History of the World

[Kép a 4. oldalon]

Ez az ókori egyiptomi vászonruha a világ egyik legmaradandóbb divatjának képviselője

[Forrásjelzés]

Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Kép a 4. oldalon]

Az ókorban a római nők stólát viseltek

[Forrásjelzés]

From the book Historia del Traje, 1917

[Kép a 4–5. oldalon]

Az első kimonót körülbelül i. sz. 650-ben készítették, és azóta sem ment ki a divatból

[Forrásjelzés]

From the newspaper La Ilustración Artística, Volume X, 1891

[Kép az 5. oldalon]

A múltban egy drága ruhadarab a legtöbbször egy egész emberöltőn át divatos maradt

[Forrásjelzés]

EclectiCollections

[Kép az 5. oldalon]

Az ipari forradalom az egyszerű emberek számára is lehetővé tette, hogy jobban követhessék a divatot

[Forrásjelzés]

EclectiCollections