A Biblia nézőpontja

Isten áldása a gazdagság?

„Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (PÉLDABESZÉDEK 10:22).

VAJON a fenti bibliavers azt jelenti, hogy Isten anyagi jóléttel áldja meg a szolgáit? Némelyek így gondolják. Figyeljük meg, mit mondott egy ausztrál pünkösdista prédikátor és író: „Könyvemben kifejtem, hogy miért van szüksége az embernek több pénzre, és másodszor: hogyan juthat több pénzhez . . . Ha képes változtatni a gondolkodásán és helyesen vélekedni a pénzről, akkor hiszem, hogy isteni áldás és gazdagság kíséri útján, és soha többé nem lesznek pénzügyi gondjai.”

Ha ez így volna, akkor a szegények nem lennének kedvesek Isten előtt. Csakugyan az isteni áldás jele a vagyon?

Valamilyen célból megáldotta őket

A Biblia beszámol olyan esetekről, amikor Isten gazdagsággal áldotta meg hűséges szolgáit. Jákob például csak egy bottal kelt útra, de húsz évvel később már két táborra való juha, marhája és szamara volt. Jákobot a Biblia szerint Isten ajándékozta meg gazdagsággal (1Mózes 32:10). Vagy nézzük, mi történt Jóbbal: minden vagyonát elvesztette, de Jehova később megáldotta őt ’tizennégyezer juhval, hatezer tevével, ezer iga marhával és ezer szamárkancával’ (Jób 42:12). Salamon királynak pedig oly nagy gazdagságot adott Jehova, hogy az máig sem merült feledésbe (1Királyok 3:13).

Másfelől a Bibliában Istennek számos olyan hűséges és engedelmes imádójáról olvasunk, aki szegény volt. Isten biztosan nem tett olyat, hogy némelyeket szegénységgel büntetett, másokat pedig jóléttel áldott meg. Nos, akkor miért adott olykor gazdagságot?

 A válasz minden esetben más és más. Az anyagi áldások, amelyeknek Jákob örvendhetett, lehetővé tették egy nemzet megalapítását, előkészítve az utat a megígért Mag előtt (1Mózes 22:17, 18). Jób jóléte minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy ki mért rá csapásokat, és így Jehova neve megszenteltetett (Jakab 5:11). Salamon pedig az Istentől kapott vagyonából nagyon sokat fordított arra, hogy fenséges templomot építsen (1Királyok 7:47–51). Érdekes módon Jehova arra is indíttatást adott Salamonnak, hogy tapasztalatból írjon a gazdagság csekély értékéről (Prédikátor 2:3–11; 5:10; 7:12).

Hogyan áld meg bennünket Isten?

Jézus arra tanította a követőit, hogy józanul gondolkodjanak a pénzről, hiszen azt mondta, hogy ’ne aggódjanak tovább’ az anyagiak miatt. Azzal érvelt nekik, hogy még Salamon sem öltözködött úgy dicsősége teljében, mint a mező liliomai. Ugyanakkor hozzátette: „Ha pedig a mező növényzetét . . . így öltözteti az Isten, vajon nem fog-e sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?” Jézus arról biztosította a keresztényeket, hogy ha a követőiként a Királyságot és Isten igazságosságát keresik először, akkor az élelem, a ruházat és a hajlék megadatik nekik ráadásként (Máté 6:25, 28–33). Hogyan teljesül ez az ígéret?

A bibliai tanácsok megfogadása mindenekelőtt szellemi áldásokkal jár (Példabeszédek 10:22). De másként is javunkra válik. Isten Szava például ilyen útmutatást ad a keresztényeknek: „Aki lop, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzon keményen” (Efézus 4:28). Azt is kijelenti, hogy „aki hanyag kézzel dolgozik, szűkölködni fog, a szorgalmas keze azonban meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). A becsületes és szorgalmas keresztények, akik követik a tanácsot, gyakran könnyebben jutnak munkához. Mindez áldásnak bizonyulhat.

A keresztények azt is megtanulják a Bibliából, hogy kerülniük kell a szerencsejátékot, amely nem egyéb pénzsóvár időtöltésnél, továbbá a dohányzást, amely tisztátalan szokás, és a részegeskedést, amely legyengíti az embert (1Korintusz 6:9, 10; 2Korintusz 7:1; Efézus 5:5). Akik megfogadják a tanácsot, azoknak kevesebb lesz a kiadásuk, és az egészségi állapotuk is javulni fog.

Az ezüstnél vagy az aranynál is értékesebb

A bizalmunkat azonban még így sem vethetjük az anyagiakba, mintha csak a vagyon bizonyítaná, hogy valaki Isten helyeslését és áldását élvezi. Jézus például leleplezte, hogy a laodiceai keresztények közül némelyek szellemi szegénységben éltek, amikor is így szólt hozzájuk: „azt mondod: »Gazdag vagyok, gazdagságot szereztem, és semmire sincs szükségem«, de nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy” (Jelenések 3:17). Az anyagilag szegény, ám szellemileg egészséges szmirnai keresztényekhez ellenben így szólt: „Ismerem nyomorúságodat és szegénységedet — pedig gazdag vagy” (Jelenések 2:9). A jelek szerint ezeknek a keresztényeknek anyagi nehézségekkel kellett küszködniük, mert üldözték őket a hűségükért, mégis olyan gazdagságot mondhattak magukénak, amely jóval értékesebb volt az ezüstnél vagy az aranynál (Példabeszédek 22:1; Héberek 10:34).

Jehova Isten azoknak a fáradozásait áldja meg, akik az ő akaratát igyekeznek cselekedni (Zsoltárok 1:2, 3). Megadja nekik az erőt és azt, amire szükségük van, hogy helytálljanak a próbákban, gondoskodni tudjanak a családjukról és a Királyságot keressék először (Zsoltárok 37:25; Máté 6:31–33; Filippi 4:12, 13). Az igaz keresztények ezért nem úgy tekintenek a vagyonra, mint ami Isten áldásának legfőbb kifejeződése. Inkább arra törekednek, hogy „jó cselekedetekben legyenek gazdagok”. Szoros kapcsolatot ápolnak a Teremtővel, és így ’biztonságban jó alapot gyűjtenek maguknak kincsként a jövőre’ (1Timóteusz 6:17–19; Márk 12:42–44).