Lenyűgöző találkozás a szürke bálnákkal
Lenyűgöző találkozás a szürke bálnákkal
AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL
Az alvó bálna közelébe kerülve a megfigyelőt legfőképp roppant méretei ejtik ámulatba. Egész lénye magával ragadó, lenyűgöző látvány. Hallhatjuk, ahogyan időközönként lélegzetet vesz, és talán a kilélegzett páraoszlop cseppjeit is magunkon érezzük. Az ilyen pillanatok ráébresztik az embert arra, hogy egy számára felfoghatatlan életformával találkozott, titokzatos jelenséggel, amely egy valószínűtlennek tűnő, sötét hengerben öltött testet (Jacques-Yves Cousteau tengerkutató).
A FENTI szavak találóan írják le azt az érzést, amely bennünk ébredt, amikor a Kaliforniai-félsziget (Mexikó) partjainál, a Magdalena-öböl gyöngyöző vizében kis motorcsónakunk megközelítette a szürke bálnákat. Már régóta szerettük volna megfigyelni ezeket a fenséges teremtményeket, amelyek évről évre az itteni lagúnákba vándorolnak, hogy párosodjanak, és világra hozzák kicsinyeiket.
Idegenvezetőnk leállította a motort, és csendesen közelebb evezett hozzájuk. Úgy tűnt, a bálnák észre sem vesznek minket. Megfigyelhettük udvarlási ceremóniájukat, amint az oldalukra hemperedtek, páraoszlopot fújtak ki, és a víz alá bukva megmutatták farokuszonyukat a világnak. Némelyikük kidugta fejét a vízből, és kémlelődve nézett körül.
Kísérőnk elmondta nekünk, hogy noha az előírások szerint legfeljebb 30 méternyire közelíthetjük meg a bálnákat, a kíváncsi anyabálnák és borjaik gyakran odaúsznak a motorcsónakokhoz, és engedik, hogy az emberek megsimogassák őket.
Küzdelem az életben maradásért
Ez a találkozás egy kis kutatásra ösztönzött bennünket. Megtudtuk, hogy a XIX. században kapzsi vadászok megtizedelték a Csendes-óceán keleti részének bálnapopulációját. Idővel csökkent a bálnazsír meg a bálnacsont utáni kereslet, és a bálnapopuláció növekedni kezdett. Majd az 1900-as évek elején, amikor a hajók már „úszó üzemek” voltak, és a vadászok a fedélzeten rögtön feldolgozhatták a bálnatetemeket, újra megindult a vadászat. A Csendes-óceán keleti részének szürke bálnáit ismét a kipusztulás fenyegette.
A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1947-ben teljesen védetté nyilvánította a szürke bálnákat. Az utóbbi években a mexikói kormány még védett övezeteket is létesített a bálnák számára, és létrehozta a Vizcaíno Bioszféra Rezervátumot. * A szürke bálnák száma most mintegy 26 000-re tehető, így már nem tartoznak a veszélyeztetett fajok közé.
Rendkívüli vándorlásuk
A szürke bálnák nyári táplálkozási helyei messze északon, a Bering-tengerben és Csukcs-tengerben vannak. A bálnák ott teleeszik magukat kisebbféle rákokkal, hogy elegendő zsírt tartalékoljanak, hiszen 16 000 kilométeres út vár rájuk, míg eljutnak délre, a Kaliforniai-félsziget lagúnáiba, majd onnan vissza. Óránkénti 5-10 kilométeres sebességgel haladva két-három hónapba telik, mígnem elérik úti céljukat. A szürke bálnák a vándorlás során és a Kaliforniai-félsziget parjainál töltött hónapok alatt testsúlyuk nagy részét elveszítik, mivel szinte kizárólag a zsírtartalékaikból élnek.
A vemhes nőstények érkeznek meg először a lagúnákba, és a csendes vízben világra hozzák borjaikat. A borjak farokuszonyukkal előrefelé születnek, és mihamarabb a víz felszínére kell kerülniük, hogy lélegezhessenek. A szülésnél még két másik nőstény, az úgynevezett „nénék” bábáskodnak. A vemhességi idő 12-13 hónap, és úgy két-három évente születik egy borjú. Képzeld csak el, milyen lehet világra hozni egy 680 kilós és 5 méter hosszú bébit!
A borjak körülbelül nyolc hónapon át anyatejen élnek, amelynek 53 százalékos a zsírtartalma, vagyis tízszer zsírosabb, mint a tehéntej. A bálnák két-három hónapot töltenek a lagúnákban, januártól egészen március közepéig. Eközben a borjak vastag zsírréteget szedhetnek magukra, amely életben tartja őket az észak felé vezető útjuk során, és meleget ad az északi sarkvidék hidegebb vizeiben.
Mindezek a tények a szürke bálnákról ámulattal töltöttek el minket. Elmélyítették azt a felejthetetlen élményt, hogy a természetes élőhelyükön láthattuk őket. Ezek a teremtmények arra indítottak bennünket, hogy elgondolkozzunk a Zsoltárok 148:7 szavain: „Dicsérjétek Jehovát a földről, ti tengeri szörnyek és ti mély vizek mind.”
[Lábjegyzet]
^ 9. bek. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság csak azt engedélyezi, hogy az alaszkai és a szibériai bennszülöttek a saját szükségleteik céljára vadásszanak. Ezek az intézkedések jótékony hatással voltak a szürke bálnákra. A helyi lakosság azt tapasztalja, hogy a bálnák most már barátságosak, viselkedésük olyan, amelyről az idegenvezetőnk mesélt.
[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]
TÁPLÁLKOZÁSUK
A szürke bálna a sziláscetek közé tartozik, így hát nincsenek fogai, hanem felső állkapcsának minden oldaláról sárgásfehér lemezek, 5-25 centiméter hosszú szilák lógnak le (a képen látható). Ezek a lemezkék szaruból vannak, ugyanaz az alkotóelemük, mint a mi körmeinknek. A szürke bálna a tenger aljzatáról táplálkozik, vagyis a víz alján kotorva felszippantja az üledéket és a rákokat, majd a szilák sörtéin keresztül kipréseli a vizet.
[Forrásjelzés]
Courtesy Gray whales with Winston
[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]
TÉNYEK A SZÜRKE BÁLNÁRÓL
▪ A szürke bálnák bőrét fehér foltok tarkítják, amelyek a kacsakagylók és az élősködők nyomai.
▪ A hímek 14 méteresre nőnek (hosszabbak, mint egy autóbusz), a nőstények pedig egy kicsit nagyobbak náluk.
▪ A szürke bálna toroktájékán 2-5 barázda van, így a torka tágulni tud, amikor eszik.
▪ Egy átlagos szürke bálna súlya 16 tonna, de egyes példányok a 30-40 tonnát is elérték.
▪ A szürke bálna 3-5 percenként a felszínre jön, hogy levegőt vegyen, ám akár 15 percig is képes a víz alatt maradni.
[Forrásjelzés]
© Richard Herrmann/Seapics.com
[Kép a 16–17. oldalon]
Kémlelődő szürke bálnák
[Forrásjelzés]
© Michael S. Nolan/Seapics.com
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
© Howard Hall/Seapics.com