Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„A Biblia éve”

„A Biblia éve”

„A Biblia éve”

Ausztriában, Franciaországban, Németországban és Svájcban 2003-at a „Biblia évé”-nek nyilvánították. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című németországi napilap megjegyzi: „Mivel eddig csak 1992-ben volt ilyen alkalom, [az egyházak] most is azt szeretnék, ha az emberek jobban odafigyelnének az »élet könyvére«, valamint hangsúlyozni akarják a Szentírás kulturális értékét.”

A Bibelreport című folyóirat 2002. júniusi száma szerint a Biblia — legalább részben — 2287 nyelvre lett lefordítva, és a becslések szerint mostanáig körülbelül 5 milliárdot adtak el belőle. Az, hogy az emberek ennyit fáradoznak a Bibliáért, egyértelműen bizonyítja, hogy milyen nagyra értékelik.

Ma az emberek többsége talán nincs meggyőződve arról, hogy a Biblia gyakorlatias. Valójában sokan úgy érzik, hogy a Biblia irányadó mértékei ódivatúak, és nem sok közük van a valósághoz. Ám a Biblia évétől a németországi egyházak azt remélik, hogy egyrészt buzdítja az embereket, hogy hozzák jobban összhangba az életüket a Bibliával, másrészt kedvet csinál a Bibliához azoknak, akik elidegenedtek az egyháztól.

Elejétől a végéig elolvasni a Bibliát nem kis teljesítmény. Ám minden bizonnyal ez egy nagyszerű mód arra, hogy átlássuk a Szentírás fő pontjait. De az a személy, aki a legnagyobb hasznot akarja meríteni a Bibliából, jó, ha észben tartja a 2Timóteusz 3:16, 17 kijelentését: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen.”

A német költő, Johann Wolfgang von Goethe (1749—1832) ezt mondta: „Meg vagyok győződve róla, hogy a Biblia hovatovább nyer szépségében, minél inkább behatolunk az értelmébe.” Valójában egyedül Isten Szavában találjuk meg az ésszerű magyarázatot olyan kérdésekre, mint például: Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt? Mit hoz a jövő? (Ézsaiás 46:9, 10).

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

From the book Bildersaal deutscher Geschichte