A darvak tánca

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A DÉL-KOREAI Puszan városában bámulatos néptáncnak lehet szemtanúja az ember. Fehér, talárszerű ruhába öltözött férfiak magas, fekete kalappal a fejükön, karjaikat lengetve forognak, hajlongnak, mi több, fél lábon egyensúlyoznak.

Minek véljük különös, rögtönzött mozdulataikat? A válasz egészen egyszerű. A férfiak a mandzsu darvakat utánozzák, melyek évszázadok óta Dél-Koreában töltik a telet. A darvak sajátos tánca annyira lenyűgözte Dél-Korea lakóit, hogy miután megfigyelték a madarak mozdulatait, kialakították saját koreográfiájukat.

Dél-Koreától 1500 kilométerre a japáni Hokkaidón a természet szerelmesei seregével lepik el a Kusiro Sicugen Nemzeti Parkot. Ők az eredeti „táncosok” bemutatóját kívánják megtekinteni. Egy programnak köszönhetően, melynek résztvevői a zord téli hónapokban etetik a madarakat, ma a mandzsu darvaknak egy több száz tagot számláló kolóniája él Japánban. Valami káprázatos látvány végignézni, amint egy csoport elegáns, fekete-fehér madár tüzes táncot lejt a hóban. Jennifer Ackerman, a National Geographic egyik munkatársa elragadtatását a japán avare szóval fejezi ki, melynek jelentése az újságírónő szavaival élve „egy röpke pillanat megindító szépségéből fakadó érzéseket” hordozza magában.

Az embereket időtlen idők óta elbűvölik a darvak, melyek Dél-Amerika és Antarktika kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Afrikában, Ausztráliában és Európában barlangrajzok jelenítik meg őket. A Távol-Keleten a daru a hosszú élet és a boldogság szimbóluma, ennek folytán a művészek kedvenc témája. A boldog házasságot is jelképezik, bizonyára azért, mert a darvak sokszor életük végéig a párjukkal maradnak. Így esküvői kimonókon is gyakran ábrázolják őket. A koreaiak „nemzeti örökségük” közé sorolják a ritkaságszámba menő és gyönyörű mandzsu darut. A japánok az 1000 jenes bankjegyüket táncoló darvakkal díszítik. A kínaiak pedig nagyon régen, 2500 évvel ezelőtt kidolgoztak egy táncot, „a fehér darvak táncát”. Igen, talán a tánc iránti sajátos vonzalmuk az, ami miatt a darvak annyira az emberek szívéhez nőttek.

A darvak tánca

A darvaknak mind a 15 faja táncol. A fiókák még nem egészen kétnaposak, de már megteszik első tánclépéseiket. „Más madárcsoportok is táncolnak — magyarázza a Handbook of the Birds of the World —, de egyikük sem ennyire gyakran és . . . ilyen szemet gyönyörködtetően.” A darvak tánca nagyon változatos, és mindig látványos, ami annak köszönhető, hogy a madarak hatalmasak, mozdulataik elegánsak, és kitárt szárnyakkal nagyokat szökellnek a magasba. Jellegzetes táncmozdulataik „összehangolt hajlongások, szökkenések,  futások és rövid vágták gondosan koreografált hosszú sorozatából” állnak, fejti ki az imént idézett forrásmű. S általában ha egy-két daru táncolni kezd, az egész csoport kedvet kap hozzá, ahogyan nálunk, embereknél is szokás. Afrikában volt már rá példa, hogy összesen 60 pár szürkenyakú koronásdaru lejtett táncot pompás összhangban!

Miért táncolnak a darvak? Vajon tornáznak, beszélgetnek, udvarolnak, vészjeleket adnak le, vagy csupán örömükben teszik? Nos, ezek közül bármelyik táncra serkentheti őket, de akár egyszerre mind is. Az biztos, hogy a darvak szeretnek párban táncolni; a tánc hozzátartozik az udvarlási szokásaikhoz. Ugyanakkor még a fiókák is táncolnak. Mi több, rendszerint ők a leglelkesebbek. De „bármi okból táncoljanak is — összegzi a forrásmű —, öröm nézni őket”.

A levegőben

A darvak érkezését sokszor már jóval azelőtt hallani, hogy feltűnnek a láthatáron. Közeledtüket harsány, trombitaszerű kiáltásuk jelzi, noha még kilométerekkel odébb lehetnek. Úgy tűnik, kiáltásaik célja az, hogy együtt maradjon a csapat a hosszú vándorút alatt. A darvak legtöbb faja vonuló madár. Ősszel útra kelnek, és északi — kanadai, skandináviai vagy szibériai — fészkelőhelyüket elhagyva hatalmas távolságot tesznek meg, míg melegebb éghajlatú területekre nem érnek — az Egyesült Államokba (Texas államba), Indiába, Kínába, valamint a Földközi-tenger térségéhez. Útjuk veszélyes és fárasztó. Közel 10 000 méter magasan is láttak már szürke darvakat repülni, amint India felé tartva átkeltek a Himalája felett. Jellegzetes V alakzatban repülnek, és jól kihasználják a meleg légáramlatokat, így ameddig csak tehetik, a szelek szárnyán utaznak. Amikor azonban víz felett repülnek, csak a szárnyaik erejére számíthatnak. *

Juan Carlos Alonso spanyol ornitológus közel 20 évet töltött azzal, hogy megfigyelte annak a 70 000 szürke darunak a vonulási szokásait, mely Spanyolországban tölti a teleket. „Néhány madárra gyűrűt rakunk, másokat kisméretű rádióadóval látunk el, így nyomon követhetjük a repülési útvonalukat — fejti ki. — Nagyon fellelkesít, amikor meglátok egy Spanyolországban telelő madarat, melyre saját kezűleg tettem fel a gyűrűt fióka korában Észak-Németországban. A darvak évszázadok óta ugyanazokon az útvonalakon vonulnak. Egy Finnországban meggyűrűzött darut egészen délen, Etiópiában láttak, míg vannak darvak, melyek Szibériából egészen Mexikóig repülnek télre.”

 Küzdelem a fennmaradásért emberi segítséggel

Jelenleg a darvak 15 faja közül 9 a kihalás szélén áll. A legsiralmasabb helyzetben lévő fajt, az észak-amerikai lármás darut 1938-ban mindössze 14 egyed képviselte. Számuk azonban lassanként növekedni kezdett, úgyhogy végül meghaladta a 300-at, amikor egy program keretén belül elkezdték fogságban tenyészteni őket, és gondosan óvták főbb élőhelyeiket. Ma a természetvédők, miután felnevelik a fogva tartott fiókákat, természetvédelmi területeken találnak nekik otthont. Nemrégiben néhány lármásdaru-fiókának úgy tanították meg a vonulási útvonalat, hogy rendkívül könnyű repülőgépekkel mutatták nekik az utat. Oroszországi tudósok hasonló erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megmentsék a veszélyeztetett hódarvakat.

Az egyik legmeghatóbb sikertörténet Japánból származik. A mandzsu darvaknak élt Hokkaidón egy kis kolóniája, mely nem vonult melegebb éghajlatra, mivel a madarak a hőforrások közelében csörgedező patakok mellett télen is találtak maguknak eleséget. Ám 1952-ben különösen zord tél köszöntött be; még ezek a patakok is befagytak. Úgy tűnt, hogy a mindössze 30 madárból álló kolónia nem éri meg a tavaszt. A helyi iskolás gyermekek azonban kukoricát hintettek szét a befagyott patakokon, így a madarak életben maradtak. Az emberek azóta is rendszeresen etetik a darvakat, és az egykor kicsiny kolónia mára közel 900 egyedet számlál, ami körülbelül egyharmada a világon élő összes mandzsu darunak.

A jövőjük bizonytalan

Sok más fajhoz hasonlóan a darvak életét is megnehezíti a nedves rétek lecsapolása és az, hogy egyre kevesebb a füves terület. Ahhoz, hogy a darvak fennmaradjanak, meg kellett tanulniuk az emberek közelében élni. Normális körülmények között inkább biztos távolságban — több kilométernyire — maradnak az embertől, de ha nem zavarják őket, hozzá tudnak szokni a jelenlétünkhöz. Indiában az Antigoné-daru — a repülő madarak legmagasabbra növő faja — ma már falusi tavak közelében is nyugodtan fészkel. Más darufajoknak is sikerült változtatniuk a szokásaikon: némelyikük szántóföldekről gyűjti össze táplálékát vonulás közben vagy a téli szálláshelyén.

Reméljük, hogy a természetvédők, akik sok országban együttes erőfeszítéseket tesznek, hogy megmentsék ezeket a kecses teremtményeket, sikerrel fognak járni. Milyen tragikus lenne, ha a jövő generációi soha nem tudhatnák meg, milyen lenyűgöző látványt nyújtanak a pompásan táncoló darvak, és soha nem hallhatnák harsonaszerű kiáltásaikat, amint az őszi égbolton dél felé szárnyalnak.

[Lábjegyzet]

 [Kép a 15. oldalon]

Mandzsu darvak (Ázsia)

[Kép a 16. oldalon]

Egy koreai porcelán dísztárgy részlete

[Kép a 16. oldalon]

Pártás darvak a fülüknél tollbokrétával

[Kép a 16–17. oldalon]

Szürke darvak repülés közben

[Kép a 17. oldalon]

Koronás darvak