A piñata — Egy ősi hagyomány

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

A KÖRNYÉKBELI gyermekek ünnepelnek. Ide hallatszik izgatott kiáltozásuk: „Dale! Dale! Dale!” (Üsd! Üsd! Üsd!) Átkukucskálunk az udvarba, és egy tarka papírmasé csacsit pillantunk meg két fa között lógni. Egy bekötött szemű gyermek ütlegeli a kezében lévő bottal; próbálja felszakítani. A vendégek hangosan szurkolnak neki. A szamár végül kettéhasad, és édesség, gyümölcs meg játékok potyognak ki belőle. Nagy nevetés közepette a gyermekek négykézláb szedegetik össze a „meglepetést”. Úgy tűnik, nagyon jól mulatnak. Megtudjuk, hogy a szamár egy piñata volt, s hogy Mexikóban és néhány más latin-amerikai országban ünnepek alkalmával hagyományszerűen felszakítanak vagy feltörnek egy piñatát.

De vajon miért olyan népszerű a piñata? Honnan ered? Van valami különleges jelentősége a piñata feltörésének? Elhatároztuk, hogy utánajárunk a dolognak.

A piñata eredete

Elterjedt az a nézet, hogy talán a kínaiak voltak azok, akik először piñatához hasonló tárgyat használtak, mégpedig az újévi ünnepségükön, mely a tavasz megérkezését is jelezte. Tehén, ökör és bivaly alakú edényeket készítettek, beborították őket színes papírral, és megtöltötték öt különböző növény magjával. Az edényeket színes botokkal törték fel. A külső díszítő papírt ezután elégették, a hamut pedig összegyűjtötték, és megőrizték, hogy szerencsét hozzon az új évben.

Úgy tartják, hogy a XIII. században a velencei utazó, Marco Polo a hazájába is eljuttatta a kínaiak „piñatáját”. A szokás a mai nevét aztán ott, Olaszországban kapta az olasz pignatta szó után, mely ’törékeny edényt’ jelent. Ám az ottaniak nem magokkal, hanem édességgel, apró dísztárgyakkal vagy ékszerekkel töltötték meg az edényeket. A hagyomány később elérte Spanyolországot, ahol szokássá vált nagyböjt * első vasárnapján feltörni egy piñatát. A jelek szerint spanyol misszionáriusok vitték a piñatát Mexikóba a XVI. század elején.

A misszionáriusok azonban igencsak meglepődhettek (ahogy mi is), amikor megtudták, hogy a mexikói őslakosoknak már volt egy hasonló hagyományuk. Az aztékok úgy ünnepelték a nap és háború istenének, Huitzilopochtlinek a születésnapját, hogy az év végén istenük templomában egy rúdra agyagedényt helyeztek. Ebbe apró értéktárgyakat tettek, és színes tollakkal díszítették fel. Majd az edényt egy bottal összetörték, a tartalmát pedig, ami szanaszét hullott, istenük képmásának ajándékozták.  A majáknak ugyanakkor volt egy játékuk, melynek résztvevői bekötött szemmel ütögettek egy madzagon lógó agyagedényt.

A spanyol misszionáriusok az indiánok megtérítéséhez leleményes módon a piñatát is felhasználták: ezzel szimbolizálták például azt a harcot, melyet a keresztények vívnak az Ördög és a bűn legyőzéséért. Ők a piñatát hagyományosan agyagból készítették, színes papírral borították be, és hétágú csillagot formáltak belőle, minden ágán egy-egy bojttal. A csillag hét ágát kinevezték a hét halálos bűn — a kapzsiság, falánkság, lustaság, büszkeség, irigység, harag és kéjvágy — jelképének. Az, hogy a piñatát bekötött szemmel ütötték, azt a feltétel nélküli hitet és akaraterőt jelképezte, mely felülkerekedik a kísértésen vagy rosszaságon. Az edény tartalma volt a jutalom.

A piñata napjainkban

A piñata később a karácsonyi posadák * ünnepének részévé vált, s ez a szokás mind a mai napig fennmaradt. (Egy csillag alakú piñata szimbolizálja azt a csillagot, mely az asztrológusokat Betlehembe vezette.) De a születésnapi mulatságoknak is elmaradhatatlan része a piñata összetörése. A piñata napjainkra olyannyira mexikói hagyománnyá vált, hogy az ország exportcikkei közé tartozik.

 Úgy találtuk, hogy sok mexikói nem tulajdonít vallásos jelentőséget a piñatának; a legtöbben ártalmatlan szórakozásnak tartják a szokást. Mexikóban nemcsak a posadákon és a születésnapi partikon törnek piñatát, hanem sok más ünnep alkalmával is. Ezenkívül a hagyományos, csillag alakú darabokon kívül sokféle piñata kapható. Némelyik állatra, virágra vagy bohócra hasonlít.

Amikor a keresztények arról döntenek, hogy törjenek-e piñatát egy társas összejövetelen vagy sem, mások lelkiismeretét is figyelembe kell venniük (1Korintusz 10:31–33). Nem az a fontos, hogy évszázadokkal ezelőtt mit jelentett a szokás, hanem az, hogy ma milyen szemmel nézik ott, ahol élünk. Érthető, hogy a vélemények területenként eltérőek lehetnek. Ezért nem lenne bölcs dolog vita tárgyává tenni a kérdést. A Biblia kijelenti: „Senki se keresse a maga hasznát, hanem a másikét” (1Korintusz 10:24).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 23. oldalon]

Amikor arról döntünk, hogy törjünk-e piñatát egy társas összejövetelen vagy sem, mások lelkiismeretét is vegyük figyelembe

[Kép a 23. oldalon]

A piñata többféle méretben és formában kapható