Fiatalok kérdezik:

Tetováltassam magam?

„Néhány tetoválást szépnek tartok, sőt, művészinek” (Jalene *).

„Két éven át álmodoztam az első tetoválásomról” (Michelle).

BÁRMERRE járjunk is, mindenütt tetovált emberekkel találkozunk. De legalábbis úgy tűnik, hogy rengetegen viselik. Rockénekesek, sporthírességek, manökenek és filmcsillagok hivalkodnak vele. Sok tizenéves a példájukat követve büszkén mutogatja tetovált vállát, karját, derekát vagy bokáját. Andrew így érvel: „Nagyon jól néznek ki a tetoválások. Az ember hadd döntse el maga, akar-e egyet vagy sem.”

„A tetoválás egy olyan eljárás — írja a The World Book Encyclopedia —, melynek során maradandó mintát készítenek a bőrre. Az eljárás lényege az, hogy egy éles fadarab, csont vagy tű végét természetes színű pigmentbe mártják, majd apró lyukakat szúrnak vele a bőrbe.”

Nehéz lenne pontos adatokat közölni, de egy forrásmű becslése szerint a 15—25 éves amerikaiak 25 százalékának van tetoválása. Sandy kijelenti: „Most ez a divat.” Miért tetszik annyira néhány fiatalnak a tetoválás?

Miért olyan népszerű?

Egyesek azért tetováltatnak, hogy elsöprő szerelmi vallomást tegyenek. „A bátyám bokáján egy lány neve olvasható, akivel együtt járt” — mondja Michelle. Nos, mi a gond? „Azóta már szakítottak.” A Teen magazin rámutat, hogy „az orvosok becslése szerint azoknak a pácienseknek, akik tetoválást szeretnének eltávolíttatni, több mint a 30 százaléka olyan tizenéves lány, aki az egyik volt barátjának a nevét akarja magáról eltüntetni”.

Néhány fiatal műalkotásnak tartja a tetoválást. Mások a függetlenség jelképének. „A magam ura vagyok” — jelentette ki Josie. Majd hozzátette, hogy a tetoválás volt életének „egyetlen fontos döntése”. Vannak fiatalok, akik azért tetováltatják magukat, hogy valami újat próbáljanak ki, hogy  érezzék, hatalmukban áll változtatni a megjelenésükön. A tetoválás azt is jelképezheti, hogy viselőjét a lázadás szelleme hajtja, vagy hogy alternatív életmódot választott. Ezért néhány ember testén durva szavakat és rajzokat, vagy agresszív jelszavakat látni.

A fiatalok többségét azonban valószínűleg csak egy divathóbort kerítette hatalmába. De vajon te is tetováltasd magad csak azért, mert szinte mindenkin tetoválást látsz?

A tetoválás ősi művészete

A tetoválás semmi esetre sem a modern kultúra szüleménye. Az ásatások során olyan tetovált egyiptomi és líbiai múmiák kerültek elő, melyek több száz évvel a Krisztus előtti időkből származnak. Dél-Amerikában is találtak tetovált múmiákat. Sok tetovált rajz közvetlen kapcsolatban áll pogány istenek imádatával. Steve Gilbert kutató kifejti, hogy „a jelenleg legrégebbinek vélt tetoválás, mely nem egy elvont motívumot, hanem egy képet ábrázol, Bész istent jelképezi. Az egyiptomi mitológiában Bész a dorbézolás élvhajhász istene.”

Figyelemre méltó módon a Mózesi Törvény megtiltotta Isten szolgáinak, hogy tetováltassák magukat. A 3Mózes 19:28-ban ezt olvashatjuk: „Ne vagdaljátok be testeteket elhunyt lélek miatt, és ne tetováljátok magatokat. Én vagyok Jehova.” A pogány imádók, úgymint az egyiptomiak, a mellükre vagy karjukra tetoválták az isteneik nevét vagy jelképét. Ezért, ha az izraeliták betartották Jehovának a tetoválásra vonatkozó tilalmát, nyilvánvalóvá tették, hogy ők mások, mint a többi nemzet (5Mózes 14:1, 2).

Noha a keresztényekre nem érvényes a Mózesi Törvény, kijózanító az a tény, hogy a Törvény tiltotta a tetoválást (Efézus 2:15; Kolosszé 2:14, 15). Ha keresztény vagy, bizonyára semmi esetre sem készíttetnél — még ideiglenesen sem — pogány jellegű vagy hamis imádatot tükröző  mintázatot a testedre (2Korintusz 6:15–18).

A tetoválás kockázatai

Az egészségedre is gondolj. Dr. Robert Tomsick bőrgyógyász docens elmagyarázza, mi történik tetováláskor: „Az embernek voltaképpen felszakítják a bőrét, és festékanyagot juttatnak alá. Az igaz, hogy a tű alig hatol a bőrbe, de a baktériumok és vírusok okozta fertőzés veszélye fennáll minden alkalommal, amikor a bőr megsérül. Az én véleményem az, hogy [a tetováltatás] alapjában véve kockázatos.” Majd így folytatja: „Még ha nem alakul is ki fertőzés, a bőrbe juttatott festékanyag bármikor kontakt ekcémát, bőrgyulladást és allergiás reakciókat válthat ki, melyek következtében a bőr bepirosodhat, feldagadhat, kisebesedhet és viszkethet.”

Annak ellenére, hogy a tetoválást tartós díszítésnek szánják, több módszerrel is meg lehet kísérelni az eltávolítását: lézeres kezeléssel (a tetoválás fénykezelése), sebészeti módszerrel (a tetoválás kimetszése), dermabrázióval (a felhám és az irha eltávolítása csiszolással), sós és vegyi abrázióval (a tetovált bőr vegyszeres átitatása) és szkarifikálással (a tetoválás savas oldattal való eltávolítása; a helyén heg képződik). Az összes eljárás drága, és fájdalommal járhat. „Még maga a tetováltatás sem fáj annyira, mint egy tetoválás lézerrel való eltávolítása” — írja a Teen magazin.

Mit gondolnak majd mások?

Arról is komolyan gondolkodj el, hogy milyen érzéseket kelt majd másokban a tetoválásod, mert bizony sok ember nem nézi jó szemmel (1Korintusz 10:29–33). Li, egy tajvani lány 16 éves korában gondolkodás nélkül úgy döntött, hogy tetováltatja magát. Most 21 éves, és irodai munkát végez. „Zavar, hogy a munkatársaim a tetoválásomat bámulják” — mondja. Theodore Dalrymple brit elmegyógyász kifejti, hogy sok ember a tetoválást „gyakran annak jeleként könyveli el, hogy a viselője . . . egy erőszakos, embertelen, társadalomellenes és bűnözőkből álló közeg tagja”.

Egy cikk, mely az American Demographics című folyóiratban jelent meg, hasonló álláspontot képvisel: „Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a legtöbb amerikai merész ötletnek tartja, hogy testének egy látható részére testdíszt tetessen. [A fiatalok] 85 százaléka egyetért azzal az állítással, hogy »azoknak, akik látható helyen tetoválást viselnek . . . , számolniuk kell vele, hogy az önkifejezésnek ez a módja valószínűleg akadályozni fogja őket a szakmai előmenetelükben vagy a személyes kapcsolataik építésében«.”

Azon is gondolkodj el, hogy ha úgy döntesz, hogy tetováltatod magad, azzal vajon alátámasztod vagy aláásod azt az állításodat, hogy te keresztény vagy. Vajon okot adhatsz vele „a botránkozásra”? (2Korintusz 6:3). Igaz, néhány fiatal a testének olyan részét tetováltatja, melyet mások nem láthatnak. Talán még a szüleik sem tudnak ezekről a titkos tetoválásokról. De vigyázz! Ha kórházba szállítanak, vagy egyszerűen csak lezuhanyozol az iskolában, a titkod kitudódhat! Butaság lenne hát félrevezetni másokat. Mennyivel jobb „tisztességesen . . . viselkedni mindenben” (Héberek 13:18).

A többi hóborthoz hasonlóan idővel a tetoválás is veszíthet vonzerejéből. Végtére is van-e olyan ruhadarabod — legyen az egy farmernadrág, egy ing, egy ruha vagy egy cipő —, amelyet annyira szeretsz, hogy életed végéig le sem veszed? Hát persze, hogy nincs! Hiszen mindig más-más stílus, szabás és szín van divatban. Ám egy ruhadarabbal ellentétben a tetoválástól nehéz megszabadulni. Ezenkívül, amit 16 éves korodban divatosnak tartottál, az 30 évesen már lehet, hogy nem fog tetszeni.

Sokan megbánták már, hogy végleg megváltoztatták a külsejüket. „Amikor tetováltattam magam, még nem ismertem Jehovát — mondja Amy. — Most megpróbálom eltakarni a tetoválásomat. Ha a gyülekezetben véletlenül meglátják, elszégyellem magam.” A tanulság? Gondold meg jól, hogy tetováltatsz-e! Ne hozz olyan döntést, amelyet később megbánhatsz.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

A tetoválást gyakran lázadó életmódhoz kötik

[Kép a 26. oldalon]

Idővel sokan megbánják, hogy tetováltatták magukat

[Kép a 27. oldalon]

Gondold meg jól, hogy tetováltatsz-e!