Trinidad és Tobago aszfalttava

AZ ÉBREDJETEK! TRINIDADI ÍRÓJÁTÓL

MI A közös a hongkongi Cross Harbour-alagútban, az Ausztriában található Brenner-autópályában és az angliai Jubilee Way-viaduktban? Mindháromnál egy különleges aszfalt * felhasználásával készítették az útburkolatot. Ezt az aszfaltot a Trinidad és Tobagó-i Aszfalt-tóból nyerték.

A nagy Aszfalt-tó természetes felszíni aszfaltlerakódás. Egy 1814-es földrajzi szótár azt írja róla, hogy „egy csodálatos jelenség”. De győződj meg magad erről, amint elkísérsz minket a helyszínre, Trinidad délnyugati partvidékére.

 Séta a tavon

Ahogy megérkezünk a La Brea (spanyolul „a szurok”) nevű faluba, azt látjuk, hogy a járdák mintha belesüllyedtek volna a földbe. Még néhány ház is különös látványt nyújt, mintha megroskadt volna a saját súlya alatt. Nem sok időnk van azon mélázgatni, hogy vajon mi ennek az oka, mert figyelmünk az előttünk lévő hatalmas térre terelődik, mely úgy néz ki, mint valami elhagyatott parkoló. Megérkeztünk az Aszfalt-tóhoz. Kísérőnk elmondja, hogy a tó körülbelül 47 hektárnyi területen fekszik, és középen mintegy 80 méter mély. „Nézzük meg közelebbről” — javasolja.

Óvatos léptekkel indulunk el a tavon, de meglepetésünkre a felszíne szilárd, noha nem egyenletes. Még egy teherautót vagy más nehéz gépezetet is könnyedén elbír a hátán! (Ezek azonban lassan elsüllyednek, ha hosszú ideig egy helyben állnak a tavon.) Azért jó, ha a lábunk elé nézünk! Bár szilárd talajon járkálunk, az aszfalt egy-két ponton puha. Egy gyanútlanul sétálgató turistának kellemetlen — és meglehetősen ragacsos — élményben lehet része.

Amióta a tóhoz érkeztünk, időnként szúrós szag csapja meg az orrunkat. „A kén-hidrogén szaga” — hangzik a magyarázat. A tóban kis mennyiségű kén-hidrogén, metán, etán és szén-dioxid képződik. Kísérőnk kettétör egy darab aszfaltot. Megállapítjuk, hogy úgy néz ki belülről, mint az ementáli sajt — lyukacsos, mivel gázbuborékok vannak benne.

Az Aszfalt-tó emellett számos élőlénynek ad otthont. A tó felszínén és a tavat szegélyező füves részeken összegyűlő víz a ritka dominikai réce kedvenc helye. Nem sok esélyünk van arra, hogy megpillantsunk egyet ezek közül a kisméretű madarak közül, mivel ha a közelükbe megy valaki, legtöbbször mozdulatlanná dermednek, vagy hang nélkül alámerülnek. Ahogy elsétálunk néhány, mellig érő fűféle mellett, hirtelen egy másik madár, az amazoni jasszána tűnik elő. Sötét testétől elüt a szárnya alatt megvillanó halványsárga szín. Élnek itt továbbá törpe szultántyúkok és más mocsárlakó madarak is. A vizeket apró testű  édesvízi halak lakják, és időnként kajmánok is megfordulnak errefelé.

Már 400 éve használják

Az óceán felé mutatva kísérőnk elmondja, hogy 1595-ben Sir Walter Raleigh brit felfedező itt horgonyozta le hajóját. A tó ma már némileg meg van süllyedve, abban az időben azonban egy szinten volt a körülötte fekvő területtel, és az aszfalt egészen a partokig eljutott kis patakok formájában. Raleigh ezzel az aszfalttal tömte be hajóin a lyukakat, és kijelentette, hogy „kitűnő minőségű”, mivelhogy „nem lágyul meg a tűző napon, mint a norvég szurok, s így nagyszerűen használható a déli kikötők felé tartó hajókhoz”. *

A kanadai dr. Abraham Gesner, akit később az olajipar atyjának neveztek el, 1846-ban Trinidadból származó aszfaltból lepárlással újfajta világítóolajat állított elő, melynek a petróleum nevet adta. Kár, hogy az aszfaltban lévő kén miatt az olaj meglehetősen kellemetlen szagot árasztott. Gesner később máshol kitermelt aszfalttal kísérletezett, melyet szagtalannak talált.

A Trinidad aszfalttavából származó termék értéke akkor vált elismertté, amikor rájöttek, hogy milyen jól lehet vele utakat burkolni. 1876-ban néhány mérnök javaslatára ezzel burkolták be a washingtoni Pennsylvania Avenue-t. Azt mondják, hogy a nagy forgalom ellenére az útburkolat 11 évig kitűnő állapotban maradt. A trinidadi aszfalt ezzel hírnevet szerzett magának.

Mostanság az olajvállalatok olcsóbb bitument állítanak elő; ez pedig a kőolaj-finomítás során keletkező melléktermék. A mérnökök azonban még mindig felhasználják a trinidadi természetes aszfaltot a közutak, hidak, repülőterek és kikötők építéséhez. Miért?

Sajátos keverék

Amikor ilyen aszfaltot kevernek a burkolóanyagokhoz, a beburkolt felület köztudottan erős, tartós és szilárd lesz, nem csúszik, s nem utolsó sorban a matt szürke színe miatt jobban látni éjszaka az utat. Bebizonyosodott, hogy természetes aszfalttal olyan helyeken is jó minőségű burkolatot tudnak készíteni, ahol a hőmérséklet nyáron meghaladja a 40 Celsius-fokot, télen pedig mínusz 25 Celsius-fok alá süllyed. Azoknak a repülőtereknek a kifutópályái, melyeket ilyen aszfalttal borítanak, sokáig épek maradnak, pedig a fel- és leszálló nehéz repülőgépek miatt folyamatosan megterhelés alatt vannak. Emellett az ilyen útburkolatokat nem teszik tönkre a jégmentesítésre  használt folyadékok, sem a ráfolyó üzemanyag és olaj. Sokuk több mint 20 évig is ép marad úgy, hogy alig vagy egyáltalán nem végeznek rajta karbantartási munkálatokat.

A trinidadi természetes aszfalt tulajdonságait annak sajátos összetételével magyarázzák. A benne lévő bitumen 63-67 százalékban maltén, és 33-37 százalékban aszfaltén. A maltének azoknak a viszkózus kőolajmaradékoknak az egyik frakciója, amelyek a bitumen tapadóképességét adják. Azokról a malténekről, melyek az Aszfalt-tó „vizében” találhatók, azt mondják, hogy „nem olajosak, mint néhány [mesterséges] bitumen esetében, hanem rendkívül viszkózusak és nagyfokú tapadást biztosítanak”. Az aszfaltének a bitumenben található szénhidrogének egy másik csoportja. A bitumen ezek miatt lágyul meg és válik folyékonnyá a hőre, és szilárdul meg, amikor kihűl. Ezeknek az összetevőknek a sajátosságai és egymáshoz viszonyított aránya kölcsönöz a természetes aszfaltnak olyan tulajdonságokat, amilyenek nem sok mesterségesen előállított aszfaltot jellemeznek.

Kitermelés és finomítás

Egyszer csak zúgásra leszünk figyelmesek. Ez biztosan valami nagy gép lehet. Amikor megfordulunk, éppen a tóra hajt egy jármű, amellyel aszfaltot fognak kitermelni. A jármű valójában egy hatalmas traktor, melyre erős fémfogakat, vagy villákat csatoltak. Ezekkel hasítják ki az aszfaltdarabokat a tó felszínéből, amelyeket aztán kötélvontatású vasúti kocsikon szállítanak el egy közeli feldolgozó üzemig. Az 1800-as évek vége óta jóval több mint 9 millió tonna aszfaltot termeltek ki ebből a tóból! Ha továbbra is a jelenlegi ütemben folytatódik a kitermelés, a maradék körülbelül 10 millió tonna még 400 évig elég lesz.

Miután több tonna aszfaltot kitermelnek, a tóban keletkezett lyuk lassanként összezsugorodik, és néhány héten belül eltűnik. Az ember azt hinné, hogy a tó feltöltődik. Ám nem ez a helyzet. A „szilárd” aszfalt valójában egy sűrű, folyékony massza, így a lyuk körüli anyag egyszerűen belefolyik a mélyedésbe. Emiatt a tó folyamatos mozgásban van, bár ez a szemnek nem tűnik fel.

Emlékszel azokra a megdőlt házakra, melyeket korábban láttunk? Részben azért állnak olyan rendellenesen, mert a föld alatt vékony aszfaltpatakok ágaznak ki a tóból. Azoknak, akik ezen a környéken építkeznek, nagyon gondosan kell kiválasztaniuk, hogy hol fog állni a házuk.

„Most pedig menjünk, nézzük meg a finomítóüzemet” — javasolja kísérőnk. A finomítás valójában egy nagyon egyszerű folyamat. A finomítatlan aszfaltot nagyméretű kádakba teszik, melyek befogadóképessége egyenként több mint 100 tonna. Ott egy körülbelül 165 Celsius-fokos gőzzel teli csőrendszer segítségével megolvasztják. Ekkor az aszfaltban lévő gázok felszabadulnak, és elpárolog a felesleges víz, mely a finomítatlan aszfalt össztömegének körülbelül a 30 százalékát teszi ki. Ezután a megolvadt anyagból kiszűrik a fadarabokat és más növényi részeket. Végül a forró aszfaltot farostlemez tartályokba öntik, melyek szilikonnal vannak bélelve. A hordó alakú tartályokat a helyszínen készítik. Mindegyikbe körülbelül 240 kilogrammnyi aszfalt fér. A finomítás az elejétől a végéig mintegy 18 órát vesz igénybe.

„A finomított aszfaltot epurénak nevezik” — magyarázza a kísérőnk. Ez könnyen elegyíthető mesterségesen előállított bitumennel és más termékekkel. Az így készített aszfaltbetonok rendkívül tartósak. A finomított aszfaltot néhány éve különféle festékek, valamint habarcsok, szigetelőanyagok és vízhatlanító termékek gyártásában is felhasználják, így világszerte sok otthonban és épületben megtalálható.

Egy írónak sikerült találóan megfogalmaznia az Aszfalt-tóval kapcsolatos gondolatokat. Ezt írta: „Van valami különös . . . vonzerő, mely Isten eme bámulatos műve körül lebeg, és lenyűgözi, magával ragadja a természet búvárait.” Igen, Trinidad és Tobago aszfalttava valóban lenyűgözi az idelátogatókat!

[Lábjegyzetek]

A kőolaj vagy nyersolaj lepárlása során hátramaradó anyag szinte teljes egészében bitumen. Az aszfalt bitumenből és ásványi adalékanyagokból, úgymint homokból és kavicsból tevődik össze. Ezt a keveréket gyakran használják útburkolatok készítéséhez. Ebben a cikkben az „aszfalt” szóval az Aszfalt-tóból kitermelt nyers vagy finomított termékre utalunk.

[Kép a 24–25. oldalon]

Az Aszfalt-tó természetes felszíni aszfaltlerakódás

[Kép a 26. oldalon]

Aszfaltfinomító üzem

[Kép a 26. oldalon]

Aszfaltot termelnek ki a tóból