A hatalmas Amazonas — Milliók élete függ tőle

AZ ÉBREDJETEK! BRAZÍLIAI ÍRÓJÁTÓL

ÓRIÁS a folyók között. A föld legnagyobb trópusi esőerdőjén hömpölyög keresztül. A kutatók szerint bolygónk nem nélkülözheti. A felfedezők és természetbúvárok paradicsoma. Ugyanakkor sok millió brazíliainak létfontosságú összekötő kapocs. Az Amazonasról beszélünk, az Amazonas-térséget éltető folyóról.

Nézzük meg közelebbről ezt a „Tengerfolyót”

Az Amazonas közel 5000 métert ereszkedik alá, míg a Csendes-óceántól kevesebb mint 160 kilométerre lévő, a perui Andok magas hegyei között megbújó forrásvidékétől szerény kis patakocskaként indulva, útközben más folyók vizével gazdagodva el nem jut az Atlanti-óceánig. Többször is nevet változtat, mire Brazíliába ér, ahol először Solimõesnak hívják. Miután Manaus közelében beletorkollik legbőségesebb vizű mellékfolyója, a Rio Negro, a hatalmas Amazonasként folyik tovább.

A kávébarna Rio Negro és az iszapos Solimões találkozása pompás jelenség, melyet a két folyó összefolyásaként emlegetnek. Körülbelül tíz kilométeren keresztül haladnak egymás mellett anélkül, hogy vizük összekeveredne. Ennek a jelenségnek több oka is van, egyebek közt az, hogy más a két folyó vizének összetétele, fajsúlya és hőmérséklete.

Nem könnyű megállapítani, hogy pontosan hol ered és hol ér véget az Amazonas, mivel a főbb mellékfolyók forrásvidékével kapcsolatban sem egyöntetűek a vélemények, az Amazonas deltája pedig olyan, mint egy labirintus. Ha a legtávolabbi torkolatát, a Pará-torkolatot vesszük alapul — innen közelítik meg a hajók a folyót —, akkor az Amazonas hossza mintegy 6750 kilométer. * A Guinness rekordok könyve brazil kiadása azonban rámutat, hogy a folyó hosszának a megállapítása „nem annyira mérés, mint definíció kérdése”.

Ami viszont a vízhozamot illeti, senki sem vitatja, hogy az Amazonas egy óriás; nagyobb, mint  a Mississippi, a Nílus és a Jangce folyók együttvéve. * Közepes vízhozama 200 000 köbméter másodpercenként, ami azt jelenti, hogy a világ óceánjaiba ömlő édesvíznek a 15-20 százaléka ebből a gigantikus folyóból ömlik az Atlanti-óceánba. Csupán 30 másodperc alatt az emberiségnek egy egész napi vízszükségletét kielégítené, fejenként egy liter vízről gondoskodva a föld 6 milliárd lakosának!

Ez a hatalmas vízmennyiség „kitolja” a tengert, s 200 kilométernyi területen „megédesíti” az Atlanti-óceán vizét. Nem csoda, hogy amikor Vicente Yáñez Pinzón spanyol tengerész, aki 1500 júniusában érte el az Amazonast, meglátta a torkolatvidéket, Mar Dulcénak, azaz Édes-tengernek nevezte el a folyót.

Azoknak, akik a hatalmas Amazonas vizein közlekednek, a folyó pontosan úgy fest, mint egy tenger, mely elöntötte a tájat szőnyegként beborító erdőket. Helyenként olyan széles, hogy az ember nem látja a túlsó partot. Áradások idején néhány helyen a két part közti távolság 50 kilométer! Mélysége a szélesség függvényében változik, egy-két szakaszon 50-80 méter. A legkeskenyebb pontján, a Pará állambeli Óbidosnál 130 méter mély.

Az Amazonas esése majdnem végig rendkívül csekély, átlagosan csupán 2 centiméter kilométerenként. Mivel a torkolatvidék is alig-alig lejt, dagálykor az óceán vize messzire eljut a folyón. Még Óbidosnál is érződik a dagály hatása, pedig ez a város 800 kilométerrel távolabb fekszik az Amazonas torkolatától.

A folyó majdnem párhuzamosan folyik az Egyenlítővel, így mindkét félteke nyarai hatással vannak rá. Hol a bal oldali, hol a jobb oldali mellékfolyói áradnak. Amint a folyók vízszintje megemelkedik, majd lesüllyed — előbb az északi oldalon, aztán a délin —, az egész Amazonas lüktet, akárcsak egy hatalmas szív. Az Amazonas évi vízszintingadozása 9-12 méter. Az áradások fontosak a mezőgazdaság számára a térségben. A folyó jelentős mennyiségű ásványi anyagot és szerves üledéket szállít. Ez lerakódik a partokon, és termékennyé teszi a kiterjedt alföldi területet.

Ki fedezte fel a térséget, és hogyan népesült be?

Francisco de Orellana spanyol felfedező volt az első európai, aki lehajózott az Amazonason, s ő adott nevet a folyónak 1542-ben. * De miért Amazonas? Orellana azt állította, hogy női harcosokból álló törzseket látott egymással csatázni, és a nők a görög mitológia amazonjaira emlékeztették! Később spanyol, angol, holland és portugál felfedezők további expedíciókat indítottak. Az Enciclopédia Mirador Internacional szerint a portugálok „számos merész támadást indítottak a Negro, Solimões és Branco [folyók] mentén fekvő [területek] megszerzésére, és a korona nevében hivatalosan magukénak nyilvánították a térséget”.

Hogy a portugálok megerősítsék hatalmukat, misszionáriusokat küldtek a területre. Az imént idézett enciklopédia kifejti, hogy „a vallási felekezetek tagjai folyton változtatták tevékenységi területüket, persze mindig a folyópartok közelében maradva”, hogy terjesszék a katolikus hitet, és fellendítsék „az őserdő kincseivel”, vagyis a fával, gyantával, gyógynövényekkel és fűszerekkel való kereskedelmet. „Egy sereg kisebb falu alakult ki tartózkodási helyeiken.”

Ezeknek a korai, XVII. és XVIII. századbeli tevékenységeknek, valamint később, a XIX. század végén a kaucsukültetvények kialakulásának köszönhetően jól nyomon követhető rendszer szerint helyezkednek el a települések a térségben. Mivel az erdőkben természetes utat nyitottak a folyók, az emberek a partjaikon telepedtek le, és hoztak létre kis városokat és falvakat. Az Amazonas középső szakaszának mai lakossága régi kisvárosokban él, melyeket még ezek a korábbi századokban élt emberek alapítottak.

Hogyan utaznak az itteniek?

Az Amazonas-medence a világ legnagyobb, folyó alakította medencéje. Körülbelül 6 millió négyzetkilométernyi területet ölel fel. Nagyobb, mint Európa egész területe, Oroszországot leszámítva. Az Amazonas az 1100 mellékfolyójával és más kisebb folyókkal együtt bonyolult hálózatot  alkot, mely összeköttetést teremt a térség különböző pontjai között. Ha ezt az ember keringési rendszeréhez hasonlítjuk, akkor az Amazonas a főütőér, a test legnagyobb artériája. Ez a folyóhálózat a föld összes édesvízkészletének a kétharmad részét tartalmazza. Hatalmas vízrendszerről van szó — több mint 25 000 kilométernyi hajózható szakasszal —, mely rendkívül fontos szerepet tölt be a személy- és áruszállításban, illetve a helybeliek mindennapi életében.

Az Amazonas térségében több millióan használják ezt a természetes vízi országutat. A legkülönbözőbb méretű hajók járják a vizeket, köztük hatalmas óceánjárók, melyek 1500 kilométert is fel tudnak hajózni Manausig. A kisebb utasszállító és teherhajók még ennél is messzebb, a folyó torkolatától 3700 kilométerre fekvő Iquitosig (Peru) eljutnak. Az Amazonas-térség kincseinek túlnyomó többsége a folyón hagyja el az országot, és ugyancsak a folyón érkeznek a világ más részeiről importált termékek. A Madeira, az Amazonas legnagyobb — több mint 3000 kilométer hosszú — mellékfolyója szintén hatalmas kereskedelmi forgalmat bonyolít le. Ennek a nagyfokú kereskedelmi tevékenységnek köszönhetően évente körülbelül kétmillió tonna rakomány fordul meg az Amazonas-medencében. A folyó legforgalmasabb része az a szakasz, mely Manaust és a torkolatnál fekvő Belémet köti össze.

Élet a folyó mentén

Az, hogy az emberek hol alakították ki élőhelyeiket az Amazonas mentén, arról árulkodik, hogy a szállítás tekintetében a folyótól függnek, és hogy az alföld termékeny talaját kedvelik. Altomir, egy helyi lakos elmondja, hogy „a térségben a folyó mentén élők kis földeket művelnek, melyeken főként manióka nő. Ebből készítik a maniókadarát, mely a hallal együtt a fő táplálékuk. Emellett görögdinnyét, banánt és kukoricát is termesztenek, valamint marhát tenyésztenek.” Ám ha jön az áradás, a szarvasmarhákat gyorsan máshová kell szállítaniuk. Ehhez néha tutajt használnak.

A folyó kiszámíthatatlan, ezért a part menti házakat cölöpökre építik, az úszó házak alá pedig farönköket tesznek, és a településekhez közel  lehorgonyozzák őket. Az emberek „rendkívül vendégszeretők, mosolyogva fogadják az idegeneket” — mondja Belarmino, aki sokat utazik az Amazonason.

Gyakori látvány, hogy a kis kenukkal közlekedők nagy hajók mellé eveznek, hogy eladják vagy más árura cseréljék portékáikat, vagy hogy felfelé vontattassák magukat a folyón. A hajóról egy kötelet dobnak a kenusnak, aki azt a csónakjához erősíti. Az itteniek pálmaféléket, maniókadarát, dió- és mogyoróféléket, valamint halat, folyami rákot és más helyi termékeket adnak el vagy cserélnek gabonára és ipari termékekre.

Az Amazonas több ezer brazíliai megélhetését biztosítja, akik áruk és emberek szállításával jutnak jövedelemhez. Az erdőben lévő fűrésztelepekről származó szálfákat szintén ezen a természetes útvonalon szállítják.

A térségben élők fehérjeszükségletének nagy részét a folyó elégíti ki. „A becslések szerint az Amazonasban körülbelül 2000 halfaj él, sokkal több, mint a föld bármely más vízrendszerében” — állítja a Vida Selvagem nos Rios című könyv portugál kiadása. Sőt, a híres oceanográfus, Jacques-Yves Cousteau az Amazonasnál végzett kutatásai után azt mondta, hogy szerinte több halfaj él az Amazonasban, mint az Atlanti-óceánban.

A vízben élő állatok egyike a növényekkel táplálkozó amazonasi lamantin, mely a kipusztulás szélén van. Mindenki örül, ha ilyen állatot sikerül fognia, mivel egy közepes méretű lamantinból esetenként több mint 100 liter olajat lehet nyerni. Ennek az emlősnek az átlagos hossza 2 és fél méter, és körülbelül 350 kilogrammot nyom. De él itt pirarucu is, egy édesvízi óriáshal, mely dél-amerikai arapaima néven ismert. Ezeknek a halaknak a hossza általában meghaladja a 2 métert, a súlyuk pedig mintegy 70 kilogramm. A boto és a tucuxi nevű folyami delfinek elbűvölik az embereket, amikor egyszer-egyszer megmutatkoznak előttük.

Szokatlan hajókirándulás

A térség lakosai életének már nagyon régóta nélkülözhetetlen részei a hajók. Több ezer árus megélhetését  jelentik, akik ebben a térségben adják el termékeiket, némi civilizációt hozva az elszigetelt folyami településekre. Ezenkívül a hajóutak olcsók, és eljuttatják az embert az erdőben lévő kisvárosokba és falvakba, melyeket szárazföldön nem lehetne megközelíteni. A legtöbb utas függőágyon alszik utazás közben, a hely azonban nagyon kevés. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért a nagy rohanás, amikor egy hajó kiköt: mindenki a legjobb helyet akarja megszerezni, ahová a függőágyát akaszthatja. Azok, akik az alsó fedélzeten utaznak, mindenféle szállítmánnyal kénytelenek megosztani a helyet. Mivel az utasok szeretnek beszélgetni, nagyon hamar barátságok szövődnek. Az idő sem sürgeti az embert, hiszen rendszerint több napig utazik.

Manausnál a folyón megnő a forgalom, mivel ennek a városnak a kikötője a legfontosabb az Amazonas térségében. Hatalmas területről — Peru, Bolívia és Kolumbia egyes részeiről — szállítják erre a központi helyre a termékeket. Az ökoturizmus is virágzó iparág, mely Dél-Amerikából és a világ többi részéről is vonzza a látogatókat.

Felejthetetlen látogatás

Egyszer talán majd neked is alkalmad nyílik megnézni ezt a szép vidéket, mely már sok örömet szerzett a felfedezőknek, de még mindig sok titka van. Az Amazonas-térség nemcsak az esőerdő természetes szépségét tárja a látogatók elé, hanem mély tiszteletet ébreszt bennük a Teremtő iránt is, aki az összes létező dolgot — így ezt a hatalmas folyórendszert is — megalkotta (Zsoltárok 24:1, 2).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

A POROROCA

Az Amazonas torkolatában, a folyó és a tenger találkozásánál nagy zajjal és szörnyű pusztítással járó jelenség megy végbe. A folyóból a tengerbe ömlő, nagy sodrású víz feltartóztatja a dagállyal befelé nyomuló tengervizet. A folyó torkolatánál a tenger vízszintje egyre emelkedik, míg végül semmi sem szabhat gátat a dagálynak. Az óriási, falszerű hullámmá nőtt víztömeg betör a folyóba, s ott megváltoztatja a folyásirányt, darabokat tép le a folyó partjából, fákat szaggat ki, egyszóval pusztítást hagy maga mögött. Az egymással ellentétes, erőteljes áramlás olykor 4 méter magas, masszív hullámokat hoz létre. A jelenség olyan hatalmas zajjal jár, hogy még a nagy távolságokra élők is hallják — a pororoca dagályhullám megérkezett.

[Térképek a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ANDOK

Az Amazonas forrásvidéke

Machu Picchu, Peru

AMAZONAS-MEDENCE

Iquitos, Peru

Amazonas (Solimões)

MANAUS

Rio Negro

Madeira

Óbidos

Amazonas

Pará

BELÉM

[Forrásjelzés]

Földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Képek a 15. oldalon]

1. Falusi lány

2. Cölöpházak a folyó mentén

3. A sötét vizű Rio Negro Manaus közelében találkozik a Solimões iszapos vizével

4. A Rio Negro az Amazonast táplálja

[Forrásjelzések]

1. és 2. fotó: Ricardo Beliel/SocialPhotos; 3. és 4. fotó: Lidio Parente/SocialPhotos

[Képek a 16–17. oldalon]

1. Manaus kikötője

2. Hajóutasok függőágyakban

3. Halászás kenuból

[Forrásjelzések]

1. fotó: Lidio Parente/SocialPhotos; 2. és 3. fotó: Ricardo Beliel/SocialPhotos

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Naplemente: Ricardo Beliel/SocialPhotos; hullámlovas: AP Photo/Paulo Santos