Olaj — Áldás és átok?

MENNYIRE függnek az olajtól és az abból készült termékektől az iparilag fejlett országok? Számukra az olaj — és a földgáz — nélkülözhetetlen, és emiatt létrejött egy „szénhidrogénfüggő társadalom”, ahogyan azt Daniel Yergin megfogalmazta a The Prize című könyvében. Gondoljunk csak a fűtőolajra, a kenőolajokra, a viaszokra, az aszfaltra és az olajszármazékokból készített termékekre — a repülőgépekre, autókra, hajókra, ragasztókra, festékekre, műszálas ruhákra, edzőcipőkre, játékokra, színezékekre, aszpirinre, dezodorokra, szépítőszerekre, CD-lemezekre, számítógépekre, tévékre, telefonokra. Nap mint nap sok-sok ember használ valamit abból a több mint 4000 fajta, olajszármazékokból előállított termékből, amely meghatározza a mai életet. De mit mondhatunk azokról a környezeti károkról, amelyeket az olaj már a kezdet kezdetétől okozott?

„Zsarnokként uralkodik”

1940 végén, amikor úgy tűnt, hogy hamarosan háború tör ki Magyarország és Románia között, Adolf Hitler náci diktátor azonnal kész volt eljátszani a döntőbíró szerepét. Vajon puszta jóindulatból tette ezt? Hitler valójában azt akarta megakadályozni, hogy a romániai olajkutak a Szovjetunió fennhatósága alá kerüljenek. Az olajnak abban is döntő szerepe volt, hogy Irak 1990-ben megszállta Kuvaitot, és hogy más nemzetek ezt követően ellentámadásba lendültek. Ezek egyáltalán nem egyedi esetek. Igen sokszor amiatt robbantak ki konfliktusok, és okoztak sok szenvedést, mert némelyek igyekeztek megszerezni az olaj feletti uralmat.

Az olaj nem csak a modern élet elengedhetetlen eszköze. E körül forog a politikai élet, és néhány befolyásos embernek is rendkívül nagy érdekeltsége van benne. Ahogy azt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) nemrég kijelentette, az olaj nem közönséges termék, hanem „egy stratégiai eszköz”. Az olajat nemzetközi ügyekben is felhasználják, mégpedig arra, hogy befolyásolják a politikát, például embargók és szankciók bevezetésével. Ezenkívül az olajkutak, olajfinomítók és tankhajók terrortámadások célpontjaivá váltak — gyakran borzasztó környezeti károkat okozva.

Az olajipart azzal vádolják, hogy növeli a szén-dioxid-kibocsátás okozta környezeti károkat, hiszen valószínűleg ez is hozzájárul a globális éghajlatváltozáshoz. A PEMEX (Petróleos Mexicanos), a világ egyik legnagyobb olajvállalata által készített egyik beszámoló szerint szennyezőanyagok jutnak a környezetbe a kőolaj-feldolgozás különböző szakaszai során. Most, közel hat évvel az után a kiotói találkozó után, ahol 161 nemzet foglalta jegyzőkönyvbe, hogy mit kíván tenni a globális felmelegedés kockázatának a csökkentésére, a benzinek ugyan tisztábbak, ám sokak szerint változás nem nagyon érezhető. Másrészről az OPEC azt mondja, hogy sok ország „ma az olaj miatt örvend gazdagságnak és jólétnek”. De ez minden ország esetében igaz?

Némelyek azokra a károkra mutatnak rá, amelyek az olajkutak fúrása és a vezetékek kiépítése során keletkeznek. Mások azt hozzák fel, hogy Szaúd-Arábiában egyre nő a munkanélküliség, pedig ennek az országnak van a legnagyobb olajkészlete. Alí Rodríguez Araque, az OPEC főtitkára ezt mondja: „Az iparilag fejlett nemzetek kormányai elképesztő mértékben kihasználják a termelőket, finomítókat és fogyasztókat.”

A CorpWatch — egy olyan szervezet, amely azon dolgozik, hogy a vállalatok felelősségre vonhatók legyenek, például a környezetet érintő kérdésekben — kijelentette: „Az olaj még mindig zsarnokként uralkodik.”

Mi lesz az olaj jövője?