A környezet megóvása — Mennyire voltunk sikeresek?

CSERNOBIL, Bhopal, Valdez, Three Mile Island. Ezen nevek hallatán a világ más-más részein bekövetkezett katasztrófák jutnak az eszünkbe, és az, hogy a környezetünk ostrom alatt áll.

Számos szervezet és magánszemély figyelmeztet a veszélyekre. Némelyek a nyilvánosság előtt végrehajtott tetteikkel teszik közhírré az álláspontjukat. Egy angol könyvtáros egy buldózerhez láncolta magát, tiltakozva az ellen, hogy utat  építsenek egy sebezhető ökológiai területen. Két bennszülött ausztráliai nő kampányt folytatott az ellen, hogy uránt bányásszanak egy nemzeti parkban. A munkálatokat beszüntették. Bármilyen jó szándékúak is ezek az erőfeszítések, nem mindig találnak lelkes fogadtatásra. A szovjet rezsim idején például egy hajóskapitány kifejezte aggodalmát, hogy az elsüllyedt atom-tengeralattjárók reaktorai sugárzást bocsátanak ki. Amikor közzétette, hogy hol találhatók ezek a tengeralattjárók, letartóztatták.

Különféle szervezetek — például az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete; az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja és a Greenpeace — szintén riadót fújnak a környezetre leselkedő veszélyek miatt. Némelyek csupán olyankor emelik föl a szavukat, amikor a nehézség kapcsolatban van a munkájukkal, mások arra kötelezték el magukat, hogy ismertté tegyék, mi történik a környezetünkkel. A Greenpeace-ről köztudott, hogy aktivistákat küld a veszélyeztetett területekre, és felhívja a nyilvánosság figyelmét egyebek között a globális felmelegedésre, kipusztulás szélén álló fajokra, valamint arra, hogy mivel jár, ha genetikailag kezelik az állatokat és a növényeket.

Néhány aktivista újabb és újabb módszerekkel próbál rávilágítani az egész világunkat sújtó környezeti gondokra. Például odaláncolják magukat fűrésztelepek bejáratához, hogy így tiltakozzanak több száz éves erdők pusztítása ellen. Amikor az egyik ország megsértette a bálnavadászati tilalmat, az aktivisták egy csoportja azzal fejezte ki nemtetszését, hogy az ország követségei előtt hatalmas, műanyag szemgolyókat viselve jelent meg, jelezve, hogy az országra szegeződik minden szem.

Jó pár olyan kérdés van, amellyel foglalkozni kell. Egyének és szervezetek például ismételten figyelmeztetnek a vízszennyezés veszélyeire. A helyzet mégsem fest túl rózsásan, mivel egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez. A Time magazin szerint „évente 3,4 millió ember hal meg vízzel összefüggő betegségek miatt”. A légszennyezés ugyanilyen nagy probléma. A The State of World Population 2001 című jelentésből megtudjuk, hogy „a légszennyezés a becslések szerint 2,7-3 millió embert öl meg minden évben”, illetve hogy „a szabadtéri légszennyezés több mint 1,1 milliárd ember egészségét károsítja”. Konkrét példaként utal arra, hogy „az európai gyermekeknél az apró részecskék okozta légszennyezés felelős a légúti fertőzések 10 százalékáért”. Sajnos a figyelmeztetések és az eddig tett intézkedések ellenére egyre csak súlyosbodnak azok a gondok, melyek az élethez szükséges természeti elemekkel vannak összefüggésben.

Sokan nagyon visszásnak látják a helyzetet. Nagyobb ismeretünk van a környezetünket érintő kérdésekről, mint bármikor korábban. Még sohasem akarta ennyi magánszemély és szervezet azt, hogy megtisztuljon a környezetünk. Kormányzatok minisztériumokat hoznak létre a gondok orvoslására. Ugyanerre a célra több technikai vívmány áll rendelkezésünkre, mint valaha. Még sincs kedvező fordulat. Miért nincs?

Egy lépés előre, kettő hátra

Az ipar fejlesztésével az volt a cél, hogy könnyebbé váljon az életünk. És bizonyos szempontból így is lett. Ám pontosan ez a „fejlődés” súlyosbítja a környezetszennyezést. Örülünk a találmányoknak és az előrelépéseknek, melyeket az iparnak köszönhetünk, de némelyik termék  előállítása és használata gyakran ahhoz járul hozzá, hogy földünk egyes részei tönkremenjenek.

Jó példa erre a gépkocsi, mellyel gyorsabbá és könnyebbé vált a közlekedés. Kevesen szeretnének visszatérni a lovas kocsik korszakába. Ugyanakkor a modern közlekedés számtalan bajt szül. Az egyik ilyen például a globális felmelegedés. Az emberek átalakítják a légkör kémiai összetételét, amikor olyan találmányokat vesznek igénybe, melyek több millió tonna gázt bocsátanak a levegőbe. Állítólag ezek a gázok idézik elő a légkör felmelegedéséért felelős úgynevezett üvegházhatást. Az elmúlt évszázad során melegebb lett az időjárás a földünkön. Az USA Környezetvédelmi Hivatala arról számol be, hogy „a század utolsó 15 évében tapasztalhattuk a XX. század 10 legmelegebb évét”. Néhány tudós szerint a XXI. században világviszonylatban 1,4-5,8 Celsius-fokkal nőhet az átlaghőmérséklet.

A melegebb időjárás várhatóan további nehézségeket okoz. Az északi félgömb hótakarója egyre zsugorodik. A 2002-es év elején a Déli-sarknál egy 3250 négyzetkilométernyi jégnyelv hullott darabjaira. Az elkövetkező száz évben a tenger vízszintje is jelentősen emelkedhet, és minthogy a világ lakosságának az egyharmada a tengerek közelében él, ez oda vezethet, hogy elveszítik az otthonukat és a földjeiket. A felmelegedés hatását igencsak megérzik majd a tengerparti városok is.

A tudósok azt mondják, hogy a hőmérséklet emelkedésétől nőni fog a csapadékmennyiség, és többször lesz szélsőséges az időjárás. Némelyek szerint az olyan viharok, melyek 1999-ben Franciaországban kioltották 90 ember életét, és kidöntöttek 270 millió fát, csak a jövő előhírnökei. Egyes kutatók úgy vélekednek, hogy a légköri változások hozzájárulnak majd bizonyos betegségek, egyebek között a malária, a dengue láz és a kolera terjedéséhez.

A gépkocsi példája érzékelteti, hogy milyen összetett következményei vannak a technikai vívmányok használatának: maga a találmány sokak hasznára van, mégis számtalan nehézséget idéz elő az élet rengeteg területén. Nagyon találóak a Human Development Report 2001 szavai: „Minden technikai újdonságnak lehetnek hasznos oldalai is, és árnyoldalai is, és ezek némelyikét olykor nem könnyű előre látni.”

Gyakran a technikai fejlődés által lehetővé vált módszerektől várják a környezeti gondok megoldását. A környezetvédők például már régóta rossz szemmel néznek a növényvédő szerekre. Amikor e szerek használatának a visszaszorítására, illetve megszüntetésére a növényeket génkezelésnek vetették alá, úgy tűnt, mintha a tudomány megtalálta volna a megfelelő megoldást. De például a Bacillus thuringiensis baktériummal kezelt kukorica — mellyel azt akarták elérni, hogy növényvédő szerek nélkül elpusztítsa a gyümölcslegyeket — a vizsgálatok szerint megöli a pompás királylepkéket is. Vagyis olykor a „megoldás” visszafelé sül el, és további nehézségekhez vezethet.

Tudnak segíteni a kormányzatok?

Mivel ilyen nagy gondot jelent a környezetszennyezés, a világ kormányzatainak össze kellene fogniuk, hogy hathatós megoldás szülessen. Néhány esetben kormányzati képviselők dicséretes bátorsággal ösztönöztek kedvező változtatásokra, melyek a környezetünk hasznára lennének. De ritkaságszámba mennek az igazi győzelmek.

Egy példa erre az a nemzetközi csúcstalálkozó, melyre 1997-ben került sor Japánban. A nemzetek azon vitatkoztak, hogy miként fogalmazzák meg azt az egyezményt, mellyel a globális felmelegedésért felelős anyagok kibocsátásának a csökkentését akarták elérni. Végül, sokak meglepetésére, megállapodás születetett, a Kiotói Jegyzőkönyv. A fejlett térségek, például az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán, vállalták, hogy 2012-re 5,2 százalékkal visszaszorítják az üvegházhatást előidéző anyagok kibocsátását. Ez jól hangzott, ám az Egyesült Államok kormányzata 2001 elején jelezte, hogy kivonja magát a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya alól. Ezen sokan megütköztek, hiszen az Egyesült Államok felelős a károsanyag-kibocsátás negyedéért, noha a világ lakosságának kevesebb mint 5 százaléka él ott. Ráadásul vannak olyan kormányzatok, melyek nemigen kapkodják el az egyezmény ratifikálását.

Ez a példa rávilágít, hogy a kormányzatoknak mennyire nehéz igazi megoldással előállniuk. Már azt sem könnyű elérni, hogy a kormányzatok képviselői tárgyalóasztalhoz üljenek, és megegyezzenek abban, hogy miként fogják megoldani a környezettel kapcsolatos gondokat. Még ha aláírnak is egy egyezményt, vannak, akik később  visszalépnek. Mások nehezen tudják végrehajtatni a vállalt kötelezettségeket. Bizonyos esetekben a kormányzatok vagy testületek nem akarják vállalni a környezet megtisztításával járó költségeket. Időnként erre egyszerűen a kapzsiság a magyarázat. Befolyásos kereskedelmi óriásvállalatok erőteljes hatással vannak a kormányzati szervekre, hogy ne foganatosítsanak olyan intézkedéseket, melyek anyagilag hátrányosan érintenék őket. Némelyik vállalat és társulás arról ismert, hogy a lehető legjobban ki akarja uzsorázni a földet, tekintet nélkül a jövőbeli következményekre.

 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden tudós ért egyet abban, hogy milyen súlyosak lesznek a föld szennyezésének a következményei. Előfordulhat tehát, hogy a politikusok határozatlanok. Nem tudják, mennyire fogják vissza a gazdasági növekedést, hogy orvosoljanak egy nehézséget, mely talán valóban olyan nagy, mint némelyek gondolják, de az is lehet, hogy nem.

Az emberiség helyzete nem valami biztató. Mindenki tud a nehézségről, és arról is, hogy tenni kellene valamit. Egy-egy ország tesz is nagy erőfeszítéseket, a környezettel kapcsolatos gondok mégis a legtöbb esetben súlyosbodnak. Vajon a föld arra van ítélve, hogy alkalmatlanná váljon az emberi életre? Vizsgáljuk meg most ezt a kérdést!

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

ZAJSZENNYEZÉS

A szennyezés egyik fajtája nem látható, hanem hallható. Ez a zajszennyezés. A szakértők szerint ez is aggodalomra ad okot, mivel halláskárosodást, stresszt, magas vérnyomást, alvászavart és teljesítőképesség-csökkenést idéz elő. Azoknál a gyermekeknél, akik zajos környéken járnak iskolába, olvasási zavarok léphetnek fel.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

AZ ERDŐIRTÁS A PATKÁNYOK ELSZAPORODÁSÁHOZ VEZET

Amikor a Fülöp-szigetekhez tartozó Samar sziget 15 kisvárosában rendkívül elszaporodtak a patkányok, egy kormányzati hírforrás a térségben folyó erdőpusztítást hibáztatta ezért. Az erdők eltűnésével csökkent a patkányokra vadászó ragadozók száma, illetve kevesebb tápláléka maradt a patkányoknak. A rágcsálók, táplálék után kutatva, népesebb területekre költöztek.

[Forrásjelzés]

© Michael Harvey/Panos Pictures

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

MÉRGEZŐ HULLADÉK ÁLDOZATAI?

Három és fél hónapos korában Michaelnél neuroblasztómát, a rák egyik fajtáját állapították meg. Ha egyedi esetről lett volna szó, senki sem kapta volna fel a fejét e hír hallatán. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ugyanazon a kis területen további körülbelül 100 gyermek rákos. Ez sok szülőt rémülettel töltött el. Némelyek a rákos esetek aránytalanul magas számát a térségben működő vegyi gyárakkal hozták összefüggésbe. Egy vizsgálatból az derült ki, hogy egy hulladékszállító korábban több hordónyi mérgező folyadékot vett át az egyik gyártól, és elhelyezte egy baromfitelepen, mely már nem üzemelt, vagy olykor kiöntötte a hordók tartalmát. A kutatók a helyi kutakban rábukkantak az egyik szennyező anyag maradványaira. A szülők a mai napig szeretnék megtudni, hogy emiatt rákos-e a gyermekük.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

MÉRGEZŐ VEGYSZEREK

Miután véget ért a II. világháború, 120 000 tonna mérgező anyagot, főleg foszgént és mustárgázt rakodtak fel hajókra, majd elsüllyesztették azokat a tengeren, egyiküket-másikukat Észak-Írország északnyugati részénél. Orosz tudósok arra figyelmeztetnek, hogy fennáll a veszélye, hogy ezek az anyagok most a tengerbe szivárognak.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

GYILKOS LÉGSZENNYEZÉS

Az Egészségügyi Világszervezet azt állítja, hogy a világviszonylatban évente bekövetkező halálesetek 5-6 százalékáért a légszennyezés felelős. Egy beszámoló szerint csupán Ontarióban, Kanadában a lakosságnak több mint 1 milliárd dollárjába kerül a szennyezett levegő miatti orvosi ellátás és a hiányzások miatti kiesés.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

PUSZTULÓ KORALLZÁTONYOK

Néhány délkelet-ázsiai halász ciánnal kábítja el a halakat, hogy könnyebben ki tudja fogni őket. A méreg kimosódik az állat testéből, vagyis a húsa ehető marad, ám nem távozik a tengervízből, és elpusztítja a korallzátonyokat.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

SEBÉSZMASZK VISELÉSE A MEGOLDÁS?

Az Asiaweek magazin arról számol be, hogy az ázsiai várások levegőjét legnagyobb mértékben a gépjárművek kipufogógáza szennyezi. Gyakran a dízel-, illetve a kétütemű járművek a legnagyobb szennyezők, mivel nagy mennyiségben bocsátanak ki igen apró részecskéket, melyek aztán a levegőben lebegnek. Ezek sokféle betegséget okoznak. Ugyanez a magazin erről ír: „Dr. Csan Csang-csuan, aki elismert tajvani szakértő a szennyezés hatásának témájában, azt mondja, hogy a dízelmotoros gépjárművek füstje rákkeltő.” Némelyek az ázsiai városokban sebészmaszk viselésével próbálják megvédeni magukat. Vajon tényleg ezek a maszkok jelentenék a megoldást? Dr. Csan kijelenti: „Ezek a maszkok hatástalanok. Nem szűrnek ki számos szennyezőanyagot, például a gázrészecskéket és a szemcséket, mivel azok túlságosan aprók. Ezenkívül . . . nem légmentesen záródnak, tehát csak hamis biztonságérzetet keltenek az emberben.”

[Kép a 7. oldalon]

Az erdők újratelepítése hozzájárul a környezet megóvásához

[Képek forrásának jelzése a 8. oldalon]

AFP/Getty Images; balra fent: Published with the permission of The Trustees of the Imperial War Museum, London (IWM H 42 208); jobbra fent: Howard Hall/howardhall.com