Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Amikor a folyó visszafelé folyt

Amikor a folyó visszafelé folyt

Amikor a folyó visszafelé folyt

VESS egy pillantást a fenti térképre. Nem úgy fest, mintha összegyűrődött volna ott, ahol a Mississippi folyó kettészeli az Egyesült Államokat? A forrásvidékén, Minnesota államban csupán 3 méter széles. Ám a 3700 kilométer hosszú, dél felé tartó folyót számos mellékfolyójának vize gyorsan kiszélesíti. A Louisiana állambeli New Orleans közelében 60 méter mély, szélessége pedig eléri a fél kilométert. Torkolatán keresztül másodpercenként 15 000 000 liter vizet zúdít a Mexikói-öbölbe. De áradások idején a vízhozama akár a 80 000 000 litert is meghaladhatja.

A folyó mentén élő emberek tudják, mi mindenre képes ez a hatalmas víztömeg. Látták már, amint földeket áraszt el, gátakat szakít át, házakat sodor magával és életeket olt ki. Ám a legtöbben még csak elképzelni sem tudják, milyen szörnyűségeket művelt a folyó közel 200 évvel ezelőtt.

1811 decemberében egy láthatatlan erő átvette az irányítást a Mississippi völgyének középső szakasza felett, és hetekig gyakorolta könyörtelen uralmát. Több nagy erejű földrengéssel rázta meg a vidéket. A folyó medre úgy hullámzott, mint egy tajtékzó tenger. Olyan erőteljes volt a földcsuszamlás, hogy 1812. február 7-én, a Missouri állambeli New Madrid-tól nem messze északra a hatalmas Mississippi dél helyett észak felé kezdett folyni.

A rettegés napjai

Ez az esemény volt a New Madrid-i földrengésekként ismert borzalmas napok csúcspontja. 1811. december 16-án, hajnali 2-kor jött az első rengés Missouri állam délkeleti csücskében. A farmerek és a falubeliek arra ébredtek, hogy bútoraik önálló életet élnek, és porcelánjaik a padlóra zuhanva darabokra törnek. A házak elmozdultak az alapjaikról. Az emberek kirohantak a szabadba, és ott is maradtak. Reszkettek a hidegtől és a földrengés miatti félelmükben. A korábban nyugalmat és biztonságot nyújtó otthonaik az ellenségeikké váltak.

A föld hajnalhasadtáig hullámzott, de már nem akkora erővel, mint korábban. Reggel 7 óra körül egy újabb hatalmas rengés rázta meg a területet. Aztán 11 előtt nem sokkal egy még erősebb földrengés következett. A föld több helyen szétnyílt, és sarat, vizet meg szenet lövellt ki magából. A látvány hátborzongató volt. A mélyből bűzlő, kénes gázok áramlottak felfelé, és töltötték meg a levegőt. A szemtanúk több ezer ijedt madarat láttak menekülni. Amikor abbamaradt a földindulás, a missouribeli városka, Little Prairie romokban hevert.

Hányatott utazás a folyón

A földrengésekkel egy időben a New Orleans nevű vadonatúj gőzhajó az Ohio folyón a Mississippi felé közeledett. New Orleansba, Louisianába tartott. A jókedv félelembe csapott át, amikor a hajó a földrengés sújtotta vizekre ért. A folyó partjai nagy rázkódások közepette beomlottak. A víz mélyén heverő farönkök hosszú idő elteltével most a felszínre kerültek, és félő volt, hogy átszakítják a hajótestet. A hatalmas hullámok úgy dobálták a hajót, mint egy parafa dugót. Az útvonalat mutató térképek használhatatlanná váltak, mivel a földrengés miatt a folyó más irányba kanyargott. Egy kellemes utazás rémálommá vált.

1811. december 19-én a New Orleans New Madrid-hoz érkezett, azt remélve, hogy ott majd feltöltheti a készleteit. Ám az egykor élettől nyüzsgő folyóparti város nem volt abban a helyzetben, hogy bármiféle segítséget nyújthasson. Az a néhány ember, aki még nem menekült el, kétségbeesetten integetett a hajónak, hogy álljon meg, és mentse ki őt a füstölgő házak és üzletek romhalmazából.

A gőzös azonban megállás nélkül folytatta útját a Mississippin. Az utasok ekkor már úgy reszkettek félelmükben, mint a nyárfalevél. A hajó elhaladt Point Pleasant mellett; egy teremtett lelket sem lehetett látni ott. Little Prairie volt a következő állomás a térképen. A hajó itt sem állt meg, mivel a településből alig maradt egy-két ház, és azok is romokban hevertek.

Még lejjebb a folyón a gőzösnek összetorlódott farönkök óriási halmaza állta útját. A rengések kicsavarták a fákat a földből, és tucatjával döntötték őket a vízbe. A legénység tagjai csákányokkal utat nyitottak a New Orleans előtt, majd a mai Osceolához (Arkansas) közel, a 32-es számú szigetnél kikötöttek éjszakára. December 21-én, hajnali fél öt tájt az egyik utas arra lett figyelmes, hogy a hajó furcsán megbillen azon a részén, ahol ki volt kötve. Reggel aztán kiderült, mi történt. A hajókötél pattanásig feszült, valami a víz alá húzta. A szárazföldnek nyoma veszett. Az éjszaka folyamán a folyó medre megsüllyedt, és a 32-es számú sziget a New Madrid-i földrengések soron következő áldozataként eltűnt a víz alatt.

A New Orleans épségben fejezte be legelső útját. Ez volt az első gőzös, mely végighajózta a Mississippit. De talán még ennél is nagyobb szenzáció az, hogy a hajó egyáltalán célba ért.

A földrengés folytatódik

1812 januárjáig enyhe földlökések követték egymást. Majd január 23-án, reggel 9 óra körül egy újabb rettenetes földrengés sújtotta a területet. A földrengés epicentruma a már amúgy is feldúlt és addigra kiürült Point Pleasant (Missouri) közelében volt. Amikor néhány lakos 1812 februárjában visszatért, rá kellett jönnie, hogy a település nemcsak hogy romba dőlt, hanem nyomtalanul eltűnt. A január 23-i földrengés során Point Pleasant-et és az egész területet, amelyre épült, elnyelte a Mississippi.

Attól tartva, hogy itt a világ vége, a térség lakosai közül sokan vallásossá váltak. Néhány pap ennek nagyon örült, mivel az újonnan megtértek végre megtöltötték a régóta üresen álló templomi padokat. Mások gyanakvóan nézték a gyorsan növekvő nyájat, és csak földrengés-keresztényekként utaltak rájuk. James B. Finley lelkész egy tüzes prédikációjában a Jelenések 6:17-et idézte a King James Version nevű bibliafordításból: „Mert eljött az ő haragjának nagy napja; és ki állhat majd meg?” Nem volt könnyű állva maradni, de inkább fizikai, mint szellemi értelemben, minthogy a talaj hullámzott a talpuk alatt.

Egy utolsó, dühödt roham

Bár a papok enyhülésért fohászkodtak, a katasztrófának még nem volt vége. 1812. február 7-én, pirkadat előtt a terület lakossága újból felriadt zaklatott álmából, amikor az epicentrumból irdatlan nagy szeizmikus hullámok indultak útnak a föld alatt. Ez a lökés volt az összes közül a legerőteljesebb. Akkora erővel rázta meg a földet, hogy 650 kilométerrel odébb, az Ohio állambeli Cincinnatiben több kémény összeomlott. Ezerhatszáz kilométerrel távolabb, Bostonban, Massachusetts államban megkondultak a harangok. A messzi Kanadában, Montreal városában a tányérok és csészealjak zörögtek az asztalokon. Egy hajós, aki az epicentrumtól mintegy 130 kilométerre, Kentucky államban élt, ezt írta a naplójába: „Ha nem tűnünk el innen, a föld élve nyel el minket.” A földrengés azonban Missouriban, a folyó menti New Madrid-ban volt a legiszonyatosabb.

A korábbi földlökések hatalmas károkat okoztak New Madrid-ban; sok ember életét vesztette, és a legtöbb túlélőnek menekülnie kellett. A február 7-ei rengés azonban megsemmisítette a települést. Amikor megremegett a föld, azok is elmenekültek, akik addig nem tették ezt meg, és mondhatni az utolsó pillanatban. A magas partszakasz, melyre New Madrid épült, feldarabolódott, és belecsúszott a Mississippibe, melynek tajtékzó vize összezúzta és elmosta az egykori település deszkáit, tégláit és köveit. Rövid időn belül New Madrid-nak semmi nyoma nem maradt.

A folyó viszontagságai

A földrengések New Madrid közelében átmenetileg vízeséseket hoztak létre a Mississippin. Számos kisebb hajó felborult, amikor át akart kelni ezen a szakaszon. A február 7-ei rengések következtében a föld megemelkedett és lesüllyedt, arra kényszerítve a Mississippit, hogy visszafelé folyjon. A folyómederben óriási hasadékok és nagy erejű örvények keletkeztek, így még több hajó odaveszett. A földrengések miatt áthelyeződött a folyó medre, így a víz több települést és sok család farmját elöntötte. Volt, ahol a földmozgás elterelte a vizet a mederből. Így jött létre Tennesseeben a nagy Reelfoot-tó, mely 1812 előtt nem létezett. A fák, melyek egykor szárazföldön álltak, most a tó közepén vannak, makacsul kapaszkodva a talajba, melyet ellepett a víz.

A földrengések erősségéről nincsenek pontos adatok, mivel 1812-ben még nem léteztek korszerű földrengésmérő műszerek. A tudósok becslései szerint a New Madrid-i földrengésekben legalább három lökés meghaladta a Richter-skála szerinti 8-as erősséget. Az Egyesült Államokban még nem tapasztaltak ennél nagyobb földrengéseket; világméretekben is minden idők legerősebb földrengései közé tartoznak. Bár az érintett területek lakossága gyér volt, még így is nagyon sok, talán több száz ember meghalt a katasztrófában.

Ma a Mississippi úgy hömpölyög keresztül Missouri délkeleti csücskén, mintha mi sem történt volna. De ha a folyó beszélni tudna, mi mindent mesélne arról az időről, amikor visszafelé folyt!

[Térképek a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MISSOURI

Mississippi folyó

New Madrid

[Kép a 19. oldalon]

A „New Orleans” nevű gőzhajó

[Forrásjelzés]

Used by permission, State Historical Society of Missouri, Columbia

[Kép a 20. oldalon]

A Reelfoot-tavat a földrengések hozták létre

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./Dave Menke