Fizessük-e az adót?

„Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti, aki az adót kívánja meg, annak az adót, aki az illetéket, annak az illetéket, aki a félelmet, annak a félelmet, aki a tiszteletet, annak a tiszteletet” (Róma 13:7).

A NÖVEKVŐ adóterheket látva, talán nehéznek tűnik a fenti tanács megfogadása. Ám ezek Pál apostol szavai, és a Bibliában vannak feljegyezve. Kétségtelen, hogy tiszteljük a Bibliát. De mégis eltűnődünk a következőn: „Vajon a keresztényeknek csakugyan meg kell fizetniük minden adót, például azokat is, melyeket némelyek talán ésszerűtlennek vagy igazságtalannak tartanak?”

Idézzük fel, hogy mire intette Jézus a tanítványait. Tudta, hogy zsidó honfitársai nagyon haragszanak a rómaiak által kivetett adók miatt. Mégis határozottan kijelentette: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:17). Érdekes, hogy Jézus kiállt amellett, hogy meg kell fizetni az adót annak a kormányzatnak, amelyik nem sokkal később kivégezte.

Néhány évvel később Pál azt a tanácsot adta, amelyet a cikk elején idéztünk. Az adófizetésre buzdított, pedig az adóból befolyt pénz nagy részét a római hadsereg fenntartására és a római császárok erkölcstelen és kicsapongó életmódjának támogatására fordították. Miért képviselt Pál ilyen népszerűtlen nézőpontot?

Felsőbb hatalmak

Figyeljük meg Pál szavainak a szövegkörnyezetét. A Róma 13:1-ben ezt írta: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában.” Amikor Izrael nemzetének istenfélő uralkodói voltak, könnyű volt úgy tekinteni a nemzet anyagi támogatását, mint ami polgári és vallási kötelezettség. De vajon a keresztényeknek ugyanilyen kötelezettségük volt akkor is, amikor az uralkodók nem hívő bálványimádók  voltak? Igen! Pál szavai rámutattak, hogy Isten adott ’hatalmat’ az uralkodóknak.

A kormányzatok sokat tesznek azért, hogy fenntartsák a rendet. Ez lehetővé teszi a keresztényeknek, hogy különböző szellemi tevékenységeket végezhessenek (Máté 24:14; Héberek 10:24, 25). Pál ezért mondta a kormányzó hatalomról: „Isten szolgája az neked, a javadra” (Róma 13:4). Pál maga is javára fordította azt a védelmet, amelyet a római kormányzat biztosított. Például amikor egy csőcseléktámadás célpontjává vált, római katonák mentették meg. Később a római igazságszolgáltatáshoz fellebbezett, hogy tovább folytathassa misszionáriusi szolgálatát (Cselekedetek 22:22–29; 25:11, 12).

Pál ezért három indokot sorol fel arra, hogy miért fizessük meg az adót. Először megemlítette a kormányzatok ’haragját’, mely a törvénysértők megbüntetésében fejeződik ki. Másodszor azt mondta, hogy ha egy istenfélő ember adócsalásba keveredne, akkor az rossz hatással lenne a lelkiismeretére. Végezetül leszögezte, hogy az adókkal egyszerűen azokat a szolgáltatásokat fizetjük meg, amelyeket a kormányzatok tesznek lehetővé mint ’nyilvános szolgák’ (Róma 13:1–6).

Vajon megfogadták Pál szavait a keresztény hittársai? Minden bizonnyal igen, hiszen a második században a magát kereszténynek valló író, Jusztinosz vértanú (körülbelül i. sz. 110—165) azt mondta, hogy a keresztények „mindenütt mindenkit” megelőznek az adók kifizetésében. Ma, amikor a kormányzatok követelnek valamit, kérjenek akár időt vagy pénzt, a keresztények továbbra is készségesen megadják azt (Máté 5:41). *

Természetesen a keresztények javukra fordíthatnak bármilyen jogos adókedvezményt. Néhány esetben talán jogosulttá válnak adókedvezményre azok, akik vallási szervezeteknek adnak adományt. Ám Isten Szava iránti engedelmességet mutatva az igaz keresztények nem keverednek adócsalásba. Megfizetik az adójukat, és tudják, hogy a hatóságokat terheli a teljes felelősség azért, hogy miként használják fel azt a pénzt.

A túlzott mértékű adók kivetése csupán az egyik olyan mód, ahogyan az „ember uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). Jehova Tanúi vigaszt merítenek a Biblia ígéretéből, mely szerint hamarosan mindenütt igazságosság uralkodik majd Isten kormányzata alatt — ez a kormányzat pedig sohasem fogja az embereket igazságtalan adókkal terhelni (Zsoltárok 72:12, 13; Ézsaiás 9:7).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

A korai keresztények „mindenütt mindenkit” megelőztek az adók kifizetésében (JUSZTINOSZ VÉRTANÚ)

[Kép a 10. oldalon]

Az igaz keresztények engedelmeskednek az adótörvényeknek

[Kép a 11. oldalon]

Jézus ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré”

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

© European Monetary Institute