Adjuk meg a gyermekeknek, amire szükségük van!

EGYÉRTELMŰ, hogy a kisgyermekek sok figyelmet igényelnek, és nyilvánvaló, hogy jó páran közülük nem kapják meg, amire szükségük van. A mai fiatalok helyzete pontosan ezt bizonyítja. „A fiatalok még sohasem voltak annyira elszigetelődve a családjuktól, annyira híján a tapasztalatnak és gyakorlati bölcsességnek, mint a mi időnkben” — jelentette ki szomorúan egy kutatónő a torontói (Kanada) The Globe and Mail című újság egyik cikkében.

Hol van a hiba? Lehetséges-e, hogy a gondok részben oda vezethetők vissza, hogy nem ismertük fel, mennyire fontos odafigyelni a kisgyermekekre? „Mindannyiunknak tanulnunk kell a szülői feladatok ellátását — mondja egy pszichológusnő, aki hátrányos helyzetű nőknek segít elsajátítani, hogy miként gondoskodjanak újszülötteikről. — És fel kell ismernünk, hogy az az idő, amelyet a gyermekeinkre fordítunk, kamatostul megtérül.”

Már a kisbabákat is rendszeresen tanítani kell. Nem elég csak olykor-olykor néhány percet foglalkozni velük, hanem egész napos odafigyelést igényelnek. A kicsik egészséges fejlődéséhez létfontosságú, hogy csecsemőkoruktól fogva időt fordítsanak rájuk.

Fontos a felkészülés

Ahhoz, hogy a szülők eleget tudjanak tenni komoly felelősségeiknek, fel kell készülniük a kisbaba megérkezésére. Tanulhatnak abból az alapelvből, melyre Jézus Krisztus mutatott rá, amikor arról beszélt, hogy elengedhetetlen a tervezés. „Ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket?” — kérdezte (Lukács 14:28). A gyermeknevelés, melyet gyakran 20 éves programnak neveznek, jóval összetettebb feladat a toronyépítésnél. Ahhoz, hogy sikerüljön, tervekre van szükség.

Először is fontos lelkileg felkészülni a felelősségek vállalására. Egy vizsgálatból, melyet 2000 várandós nő bevonásával folytattak Németországban,  az derül ki, hogy azoknak az anyáknak, akik már alig várták, hogy szüljenek, érzelmileg és fizikailag sokkal egészségesebbek voltak a gyermekeik, mint azoknak a kisbabái, akik nem akartak gyermeket. Ezenkívül egy kutató úgy becsüli, hogy azok a nők, akiknek a házasságában gyakoriak az indulatos megnyilvánulások, 237 százalékkal nagyobb valószínűséggel adnak életet érzelmileg és fizikailag károsodott gyermeknek, mint azok, akik biztonságban érzik magukat a társuk oldalán.

Magától értetődik hát, hogy a gyermekek megfelelő fejlődéséhez nagyban hozzájárulhatnak az apák. „Érzelmileg és fizikailag kevés dolog veszélyezteti jobban a gyermeket, mint az, ha egy apa bántja vagy elhanyagolja terhes feleségét” — jegyezte meg dr. Thomas Verny. Sokszor elhangzik, hogy nincs nagyobb ajándék egy gyermeknek, mint egy olyan apa, aki szereti a feleségét.

Az aggodalom és stressz hatására termelődő hormonok az anya vérébe kerülve károsíthatják a magzatot. De a bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy csupán a fokozott vagy hosszan tartó aggodalom veszélyes, nem pedig az időleges rossz érzések, vagy egy-egy stresszes helyzet. Úgy tűnik, az tekinthető sarkalatos pontnak, hogy miként érez az állapotos nő a még meg nem született gyermeke iránt. *

Mi a helyzet akkor, ha gyermeket vársz, és a férjed nem támogat? Vagy akkor, ha nem tudod elfogadni a gondolatot, hogy anya leszel? Nem szokatlan, hogy a körülményei miatt egy nő elcsügged arra a gondolatra, hogy gyermeke fog születni. De sose felejtsd el, hogy nem a gyermeked tehet róla, hogy így alakultak a dolgok. Hogyan őrizheted meg a nyugodtságodat a kedvezőtlen körülmények ellenére?

Isten Szavának, a Bibliának a bölcs útmutatásaiból már millióknak származott hasznuk. „Mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé — olvashatjuk a Szentírásban —; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által.” Meglepve fogod tapasztalni, hogy ha e szavak szerint élsz, az milyen nagy segítségedre lesz, hogy eleget tegyél annak a felszólításnak, hogy „semmi miatt ne aggódjatok” (Filippi 4:6, 7). Érezni fogod, hogy a Teremtő törődik veled, és gondoskodni tud rólad (1Péter 5:7).

Nem szokatlan, ami veled történik

Vannak anyák, akik a szülés után néhány hétig megmagyarázhatatlan szomorúságtól és levertségtől szenvednek. Még olyan nők is mélabússá válhatnak, akik örültek, hogy kisbabájuk lesz. Nem szokatlan az érzelmeknek ez a fajta hullámzása, mivel a szülés után a nők hormonszintje drasztikusan váltakozhat. Az sem ritka, hogy az újdonsült anyák szinte összerogynak az anyasággal járó feladatok súlya alatt: etetni kell a picit, pelenkázni, vigyázni rá, és a csöppséget nem érdekli, hogy éppen hány óra van.

Egy anya úgy érezte, hogy a kisbabája csak azért sír, hogy kínozza őt. Nem csoda, hogy egy japán gyermeknevelési szakember ezt mondta: „Senki sem mentesülhet a gyermekneveléssel járó stressztől.” E szerint a szakember szerint „az a legfontosabb, hogy az anya soha ne szigetelje el magát”.

 Még ha egy anya időnként depressziós * is, megvédheti gyermekét hangulatváltozásainak hatásától. A Time magazin erről számolt be: „Egyes depressziós anyák, akiknek sikerült felülemelkedniük búskomorságukon, és akik sok-sok figyelmet szenteltek kisbabájuknak, illetve mókás játékokkal jártak a kedvükben, jótékonyan befolyásolták gyermekeik agytevékenységét, így azok jóval vidámabb természetűek lettek.”

Hogyan segíthet az apa?

Többnyire a gyermek apja van a legjobb helyzetben, hogy segítsen az anyának. Amikor a kicsi felsír az éjszaka közepén, sok esetben az apa is el tudja látni, s ilyenkor a mama aludhat tovább. „Ti férfiak . . . , megértően éljetek együtt feleségetekkel” — kéri a Biblia (1Péter 3:7, Újfordítású revideált Biblia).

Jézus Krisztus tökéletes példa a férjeknek; még az életét is odaadta a követőiért (Efézus 5:28–30; 1Péter 2:21–24). Így hát azok a férjek, akik kezdeményezők a gyermeknevelésben, és a cél érdekében feláldozzák a saját kényelmüket, Krisztust utánozzák. A gyermeknevelés valójában csapatmunka: mindkét szülőnek erőfeszítést kell tennie, és együtt kell működnie.

Mindkét szülőnek erőfeszítést kell tennie

Joicsiro, egy kétéves kislány apukája ezt mondja: „A feleségemmel részletekbe menően megbeszéltük, hogyan fogjuk nevelni a lányunkat. Akárhányszor nehézséggel szembesülünk, meghányjuk-vetjük, hogyan legyen tovább.” Joicsiro tudja, hogy a feleségének pihenésre is szüksége van, ezért gyakran elviszi a kislányukat magával, amikor elmegy elintézni valamit.

Korábban megszokottak voltak a nagycsaládok. A családtagokat szoros kötelék fűzte össze. Az idősebb gyermekek, valamint a rokonok segítettek a gyermeknevelésben. Tehát nem kell meglepődnünk azon, amit a Kavaszakiban működő Gyermeknevelési Tanácsadóközpont egyik munkatársnője mondott: „Legtöbbször az anyák megkönnyebbülnek, ha beszélhetnek a nehézségeikről. Egy kis segítséggel sokuk képes leküzdeni az akadályokat.”

A Parents magazin kijelenti, hogy a szülőknek  „olyan emberekre van szükségük, akikkel megoszthatják az aggodalmaikat”. Hol találhatnak ilyen személyeket? Ha az újdonsült anyák és apák széles látókörűek, és meghallgatják a szüleiket vagy más hozzátartozóikat, sokat kamatoztathatnak a véleményükből. A nagyszülőknek persze tudomásul kell venniük, hogy a végső döntés a fiatal páré. *

A fiatal szülők sok esetben hittársaikra is támaszkodhatnak. Jehova Tanúi helyi gyülekezetében találkozhatsz olyanokkal, akiknek többéves, gyermeknevelésben szerzett tapasztalat van a hátuk mögött. Ők készek meghallgatni a nehézségeidet, és adhatnak néhány hasznos tanácsot. Ha úgy adódik, segítséget kérhetsz ’az idős asszonyoktól’ — ahogy a Biblia nevezi azokat, akiknek van tapasztalatuk a keresztényi alapelvek alkalmazásában. Ők készek segíteni a fiatalabb asszonyoknak (Titusz 2:3–5).

Persze a szülőknek körültekintőeknek kell lenniük, amikor meghallgatják mások véleményét. „Hirtelenjében mindenki gyermeknevelési tanácsadóvá vált körülöttünk” — mondja Joicsiro. Felesége, Takako elismeri: „Eleinte felkavartak mások tanácsai, mivel úgy éreztem, hogy pálcát törnek fölöttem, tapasztalatlan szülő fölött.” Mindamellett számos férjnek és feleségnek sikerült kiegyensúlyozott nézetet kialakítva gondoskodnia a gyermekeiről. Sikerüket részben annak köszönhetik, hogy készek voltak tanulni másoktól.

A lehető legjobb segítség

Még ha úgy tűnik is, hogy senki sincs melletted, megbízható erőforrásra lelhetsz. Ez nem más, mint Jehova Isten, a Teremtőnk, aki „már mint embriót is” látja azokat, akik meg fognak születni (Zsoltárok 139:16). Szava, a Biblia szerint Jehova egykor ezt mondta ókori népének: „Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát? Még ezek az asszonyok is elfelejthetik, én azonban nem felejtelek el téged” (Ézsaiás 49:15; Zsoltárok 27:10).

Nem, Jehova nem felejti el a szülőket. A Bibliában kiváló irányelveket fektetett le a gyermeknevelésre vonatkozóan. Körülbelül 3500 évvel ezelőtt Isten prófétája, Mózes például ezt írta: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből. Legyenek ezek a szavak [ideértve azt a buzdítást is, hogy szeressék és szolgálják Jehovát], melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:5–7).

Mit gondolsz, mi a lényege Isten Szavában ennek a parancsnak? Vajon nem az, hogy rendszeresen, folyamatosan, naponta kell tanítanod a gyermekeidet? Igazából nem elég egy-egy alkalmat betervezni, amikor majd jól kihasználod a velük töltött időt. Mivel gyakran spontán alakulnak ki fontos beszélgetések, mindig elérhetővé kell tenned magad. Így eleget tudsz majd tenni a Biblia parancsának: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint” (Példabeszédek 22:6).

A kicsik megfelelő neveléséhez hozzátartozik az is, hogy felolvasol nekik. A Biblia azt mondja az egyik első századi tanítványról, Timóteuszról, hogy ’csecsemőkorától ismerte a szent írásokat’. Édesanyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz biztosan felolvasott neki, amikor még kisbaba volt (2Timóteusz 1:5; 3:14, 15). Jó ezt már akkor szokássá tenni, amikor elkezdesz beszélni a kicsihez. De mit olvashatsz, és hogyan tudod a leghatásosabban tanítani a kisbabádat?

Olvass a gyermekednek a Bibliából. Nyilvánvalóan Timóteusznak is ebből a könyvből olvastak fel. Vannak olyan kiadványok is, melyek színes képek segítségével ismertetik meg a gyermekeket a Bibliával. A képek segítenek nekik elképzelni a Biblia tanításait. Példa erre Az én könyvem bibliai történetekről és A legnagyobb ember, aki valaha élt című kiadvány. Az ilyen könyvek több millió kisgyermek elméjébe és szívébe vésték már bele a Biblia tanításait.

Ahogy a Biblia mondja, „a fiak [és lányok] Jehovától kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3). Teremtőd ’örökséget’ bízott rád, egy aranyos kisbabát, aki büszkeség és öröm forrása lehet számodra. A gyermeknevelés jutalommal járó életpálya, főleg ha a gyermek a Teremtő dicsérőjévé válik!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 8. oldalon]

Nagyon fontos, hogy az állapotos nő hogyan érez a még meg nem született gyermeke iránt

[Kép a 9. oldalon]

Bár egy anya a szülés után tapasztalhat hangulatváltozásokat, sokféleképpen éreztetheti a kisbabájával, hogy szereti, és hogy biztonságban van

[Kép a 10. oldalon]

Az apáknak felelősségük, hogy kivegyék a részüket a gyermekről való gondoskodásból

[Kép a 10. oldalon]

Csecsemőkorától fel kell olvasni a gyermeknek