Olvasóink írják

Túl gyorsan nőnek fel a gyerekek? A „Túl gyorsan nőnek fel a mai gyerekek?” (2003. április 22.) című cikksorozat nagyon jól sikerült. Segített megértenem, hogy miért merültek fel az életemben bizonyos gondok. Szomorú gyermekkorom volt, és bizony egyetértek azzal, hogy bölcs dolog hagyni a gyerekeket a maguk tempójában felnőni.

M. Sz., Japán

A cikksorozat nagyon megérintette a szívemet. Egyszülős családban nevelkedtem. Sok éjszakát töltöttem ébren, mert hallgattam, amint az anyukám az aggodalmai miatt sír. Nem tudom, mi történt volna velem, ha nincs a keresztény gyülekezet. Köszönöm, hogy olyan szeretetteljesen fáradoztok azon, hogy tápláljatok minket szellemileg.

D. B., Egyesült Államok

Tizenegy éves vagyok, és mindig is gyorsan fel akartam nőni. A cikksorozat megmutatta, mennyire fontos, hogy örüljek a gyermekkoromnak, mert nem leszek mindig gyerek.

G. M., Egyesült Államok

Át tudom érezni Carmen és a nővére helyzetét, akiknek a történetéről a cikksorozat beszélt. Bár én nem szöktem meg otthonról, mint ők, nekem is könyörtelen nevelőapáim voltak, az édesanyám pedig elhanyagolt. Mivel a szüleimnek gondjaik voltak a kábítószerezés miatt, tízéves koromtól kezdve kénytelen voltam én nevelni az öcséimet! Persze emiatt aztán én is nehézségekkel küszködtem. Mindörökké hálás leszek Jehovának azért a segítségért, amelyet az évek során kaptam.

D. S., Egyesült Államok

Sün A Brit Társaság a Sünök Megmentésére nevű szervezet ügyvezető igazgatójaként élvezettel olvastam csodálatos cikküket „A határ tüskés hátú lakója” (2003. április 22.) címmel. Gyönyörű cikk volt, pontos adatokkal. Ez sok, más kiadványokban megjelent cikkről nem mondható el.

F. V., Nagy-Britannia

Nagyon szépen köszönöm az Ébredjetek! folyóiratot. Az édesanyámtól mindig azt hallom, hogy olvassam a folyóiratokat. Amikor nekiülök, van, hogy majdnem egy órán át olvasok, vagy még tovább. Sok olyan cikk van, amely leköti a figyelmemet, mint például „A határ tüskés hátú lakója”. Tizenöt éves vagyok. Nagyszerű munkát végeztek, csak így tovább!

K. G., Egyesült Államok

Örökbefogadás Köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Miért vagyok örökbe fogadott gyermek?” (2003. április 22.) című cikket, jókor érkezett. A lányomnak a körülményei miatt örökbe kellett adnia a kisbabáját, és ez nagyon bántotta a lelkiismeretemet. A cikk éppen a kellő időben jött, elküldtem a lányomnak.

E. D., Guyana

Azért írok, hogy hálás köszönetet mondjak az örökbefogadásról szóló időszerű cikkekért, melyek az április 22-i és május 22-i számban jelentek meg. A férjemmel nemrégiben fogadtunk örökbe egy kisbabát, egy kisfiút. Ezzel a két cikkel fogunk később segíteni a fiunknak megérteni, milyen nagyon szereti őt Jehova Isten is, meg az apukája és én is.

S. R., Egyesült Államok

Nagyon-nagyon köszönöm az örökbefogadásról szóló cikket. Már 47 éves vagyok, de még nem sikerült túltennem magam azon, hogy örökbe adtak. A nevelőszüleim, akiket egyébként mélyen tisztelek és szeretek, nem tudták megadni azt a szeretetet és gyengédséget, amelyre vágytam. Igazából soha nem öleltek és pusziltak meg, még akkor sem, amikor kértem. Nehéz volt elviselnem a visszautasítottság érzését. De a cikk nagyon vigasztaló és szívmelengető volt.

D. H., Egyesült Államok