Hogyan segíthetnek mások?

TALÁN ismerünk valakit, aki depresszióban vagy bipoláris zavarban szenved. Hogyan tudunk segíteni neki? D. J. Jaffe, az elmegyógyászati kezelésre szorulókat támogató amerikai szövetségnek a munkatársa jó tanácsot ad: „Ne keverd össze a betegséget a személlyel; ha gyűlölöd is a betegséget, a személyt szeresd.”

Susanna türelemmel és szeretettel bánt bipoláris zavarban szenvedő barátnőjével. „Voltak olyan időszakok, amikor nem tudta elviselni, hogy ott vagyok mellette” — mondja Susanna. De nem hagyta a barátnőjét magára, hanem inkább utánanézett, mi is az a bipoláris zavar. „Most már tudom, hogy a barátnőm viselkedését mennyire meghatározta a betegsége” — jelenti ki. Susanna úgy érzi, hogy nagyszerű jutalommal járhat, ha valaki erőfeszítést tesz, hogy megértse a beteget. „Segíthet, hogy még jobban megszeresd és értékeld a személyt csodálatos tulajdonságaiért, még akkor is, ha beteg” — jegyzi meg.

Amikor egy családtagunk depressziós, létfontosságú a teljes szívű támogatás. Mario, akiről már volt szó ebben a cikksorozatban, hamar megtanulta ezt. Felesége, Lucia, akire szintén utaltunk, bipoláris zavarban szenved. „Kezdetben az segített, hogy elmentem a feleségemmel az orvosához, és utánaolvastam ennek a furcsa rendellenességnek, hogy kikristályosodjon előttem, mivel is állunk szemben — mondja Mario. — Sokat beszélgettünk egymással, és bármilyen helyzet adódott is, megpróbáltuk megoldani azt.”

A keresztény gyülekezettől jövő segítség

A Biblia azt tanácsolja valamennyi kereszténynek, hogy ’beszéljen vigasztalóan a lehangolt lelkekhez’, és ’legyen hosszútűrő mindenki iránt’ (1Tesszalonika 5:14). Hogyan tehetik ezt meg? Először is fontos megérteni, hogy különbség van az elmét és a szellemiséget sújtó betegségek között. A bibliaíró Jakab például utal arra, hogy az ima meggyógyíthatja a szellemileg gyengélkedőket (Jakab 5:14, 15). Jézus azonban elismerte, hogy a fizikailag beteg személyeknek orvosra van szükségük (Máté 9:12). Természetesen mindig helyénvaló és hasznos Jehovához  imádkozni, ha valami nyugtalanít minket, legyen az az egészségünk vagy bármi más (Zsoltárok 55:22; Filippi 4:6, 7). De a Biblia nem beszél arról, hogy önmagában a fokozott szellemi tevékenység kigyógyít valakit a betegségéből.

A jó ítélőképességű keresztények ezért nem éreztetik azt, hogy a depressziós személyek saját maguk felelősek a szenvedésükért. Ezzel ugyanolyan rosszat tennének velük, mint Jóbbal a hamis vigasztalói (Jób 8:1–6). A helyzet az, hogy sokszor a depressziós személy állapota csak akkor fog javulni, ha orvosi kezelést kap. Ez különösen igaz súlyosan depressziós személyek esetében, akik talán még az öngyilkosságot is fontolgatják. Ilyenkor sorsdöntő az orvosi segítség.

A keresztény hittársak mindamellett sok mindent tehetnek, amivel támogatni tudják a beteget; persze türelmesnek kell lenniük. Bizonyos keresztény tevékenységek például különösen ijesztőek lehetnek a kedélybetegeknek. Egy bipoláris zavarban szenvedő nő, Diane kijelenti: „Csatát kell vívnom magammal, hogy képes legyek részt venni a szolgálatban. Nehéz elvinni a Biblia jó és örömteli üzenetét másoknak, amikor nem érzem magam jónak és örömtelinek.”

Úgy tudunk segíteni a szenvedőknek, ha törekszünk rá, hogy megértsük őket (1Korintusz 10:24; Filippi 2:4). Próbáljunk a szenvedők fejével gondolkodni, és ne a sajátunkkal. Ne legyünk terhükre ésszerűtlen elvárásokkal. „Ha elfogadnak úgy, ahogy vagyok — mondja Carl, aki depresszióban szenved —, fokozatosan visszatér az az érzésem, hogy tartozok valahová. Idősebb barátaim türelmes segítségével szorosabbra fűztem Istennel a kapcsolatomat, és nagy örömömet lelem abban, hogy segítek másoknak is ezt tenni.”

A betegek sokszor nagyon megkönnyebbülnek, amikor segítséget kapnak. Gondoljunk egy keresztény nőre, Brendára, aki szintén bipoláris zavarban szenved. „A gyülekezetben lévő barátaim nagyszerű segítséget nyújtanak, és igen megértők, amikor mélyponton vagyok; sohasem ítélnek szellemileg gyengének — mondja. — Időnként csak némán állok mellettük a keresztény szolgálatban, és ők ezt nem róják fel nekem. Vagy fenntartanak nekem egy helyet a Királyság-teremben, és így elég akkor bemennem, amikor már mindenki leült.”

A depressziós Cherie-nek, akiről már szót ejtettünk az előző cikkben, sokat jelent a szeretetteljes és beleérző gyülekezeti vének támogatása. A következőt jelenti ki: „Megkönnyebbülést érzek, amikor a vének biztosítanak Jehova szeretetéről; felolvasnak Isten Szavából, a Bibliából; beszélnek Jehova azon szándékáról, hogy paradicsomot hoz el, ahol mindenki békében és egészségesen él majd; és amikor imádkoznak velem, időnként még telefonon keresztül is. Tudom, hogy Jehova és a testvéreim nem hagytak el, és ez erőt ad nekem.”

Kétségtelen, hogy ha a beteg családtagjai és barátai hathatós segítséget nyújtanak, azzal nagyban hozzájárulhatnak a beteg jó közérzetéhez. „Most már egészen ura vagyok az életemnek — mondja Lucia. — A férjemmel keményen dolgoztunk azért, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből, és most sokkal jobb minden, mint bármikor korábban.”

A kedélybetegségekben szenvedők közül sokan felismerik, hogy hosszú harcot kell folytatniuk ezekkel a szörnyű betegségekkel. A Biblia azonban azt ígéri, hogy Isten új világában „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24). Eltűnnek azok a szörnyű betegségek, melyek manapság sokakat sújtanak. Szívmelengető Isten megígért új világán gondolkodni, ahol az összes betegség — ideértve a kedélybetegségeket is — örökre megszűnik majd. A Biblia azt mondja, hogy akkor „sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:4).

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Jézus elismerte, hogy a betegeknek orvosra van szükségük (MÁTÉ 9:12)

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A Biblia azt ígéri, hogy Isten új világában „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (ÉZSAIÁS 33:24)