Milyen az élet kedélybetegként?

IJESZTŐEN sokan szenvednek valamilyen kedélybetegségben. A példa kedvéért: a becslések szerint világszerte több mint 330 millió súlyosan depressziós személy él. Ezek az emberek gyötrő szomorúsággal küszködnek, és nem lelik örömüket a mindennapos tevékenységekben. Némelyek annak a véleményüknek adnak hangot, hogy 20 év múlva a depressziós betegek számát csak a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőké fogja meghaladni. Nem csoda, hogy egyesek úgy vélik, az elmét sújtó rendellenességek közt annyira gyakori a depresszió, hogy a megfázáshoz lehetne hasonlítani.

Az utóbbi időben sokat hallani a bipoláris zavarról, melyet az jellemez, hogy a beteg hangulata hirtelen megváltozik, hol depressziós, hol pedig mániás (felhangolt) periódusokat él át. „A depressziós időszakban az embert az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja, a mániás szakaszban pedig elveszíti a józan ítélőképességét, és nem képes átlátni tettei káros következményét” — írja egy könyv, melyet nemrégiben jelentetett meg az Amerikai Egészségügyi Társaság.

A bipoláris zavar az Egyesült Államok lakosságának úgy 2 százalékát érinti, vagyis csak ebben az országban több millióra rúg az ilyen betegek száma. Ámde számokkal nem lehet kifejezni, mekkora kínszenvedéssel jár az, ha valaki a kedélybetegségek valamilyen formájában szenved.

Depresszió — Gyötrő szomorúság

Legtöbbünk tudja, milyen érzés a szomorúság. Bizonyos idő elteltével — talán néhány órán vagy napon belül — ez az érzés tovaszáll. A depresszió azonban ennél sokkal súlyosabb. Milyen értelemben? Dr. Mitch Golant a következőt mondja: „Azok, akik nem depressziósak, tudják, hogy az érzelmeik váltakozása nem tart örökké, a depressziós emberek viszont úgy élik meg érzelmi viszontagságaikat, érzelmeik hullámzását, mintha egy irányíthatatlanná vált vonaton ülnének, amelyről nem tudják, hogy miként és mikor szállhatnak majd le, vagy hogy egyáltalán lesz-e erre lehetőségük.”

A depressziónak sokféle formája van. Néhányan például évszakfüggő kedélybetegségben szenvednek, amely az év egy adott időszakában tör elő rajtuk, általában télen. „A betegek beszámolóiból az derül ki, hogy minél északabbra laknak, és minél borúsabb az időjárás, annál súlyosabb a depressziójuk — jelenti ki egy könyv, melyet az amerikai Közegészségügyi Társulat adott ki. — Bár ezt a kórformát főleg a sötét téli napokkal hozzák összefüggésbe, olykor sötét munkahelyi belső tér, az évszaknak nem  megfelelő felhős időszakok és látási problémák is előidézhetik.”

Miért alakul ki valakinél depresszió? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Bár a jelek szerint néhány esetben veleszületett hajlam is előidézheti, mégis úgy tűnik, hogy többnyire valamilyen eseményhez köthető. Tudvalevő, hogy kétszer annyi nőnél állapítják meg, mint férfinál. * Ez persze nem azt jelenti, hogy férfiaknál nem szokott kialakulni; épp ellenkezőleg, a férfiak 5-12 százaléka is átélt klinikailag igazolt depressziót az élete folyamán.

A depressziónak ez a formája az egyénnek szinte az egész életére kihat. „Az ember teljesen kivetkőzik önmagából, mivel a depresszió aláássa az önbizalmát, önbecsülését, és azt a képességét, hogy józanul tudjon  gondolkodni, és döntéseket tudjon hozni. És amikor már eléggé lent van, a depresszió csak szorít, szorít tovább, jó erősen, hogy lássa, bírod-e még” — mondja Sheila, aki maga is depressziós.

Olykor a szenvedő nagyon megkönnyebbül, amikor kiöntheti a szívét valakinek, aki együtt érez vele (Jób 10:1). Meg kell azonban jegyezni, hogy amikor a depressziónak biokémiai okai is vannak, nem elég a derűlátó szemléletmód ahhoz, hogy a betegség megszűnjön; ebben az esetben a betegnek nincs hatalma a depresszióval járó nyomasztó érzések fölött. Sőt lehet, hogy őt is ugyanannyira zavarba ejti az állapota, mint a családtagjait és a barátait.

Vegyük egy keresztény nő, Paula * esetét. Mielőtt megállapították nála a depressziót, voltak olyan időszakai, hogy úgyszólván élő halottá vált a nagyfokú lehangoltságtól. „Megesett, hogy a keresztény összejövetelek után kirohantam az autómhoz, és minden ok nélkül sírtam — meséli. — Fojtogatott a magány, és átjárt a fájdalom. Bár minden jel arra vallott, hogy sok barátom van, aki szívén viseli a sorsomat, képtelen voltam ezt felfogni.”

Ellen, aki az állapota miatt kórházi kezelésre szorult, hasonlóan érzett. „Van két fiam és két aranyos menyem; ők és a férjem nagyon szeretnek, tudom jól” — mondja. Az ésszerűség azt diktálná, hogy Ellen elégedett legyen az életével, és elfogadja, hogy a családja értékesnek tartja őt. De amikor támad a depresszió, sötét gondolatok keríthetik hatalmukba a beteget, még akkor is, ha ezek teljesen abszurdnak tűnnek.

Ejtsünk szót arról is, hogy olykor a depressziós személy családtagjai is mennyire megsínylik a kialakult helyzetet. „Amikor egy szeretett hozzátartozód depressziós — írja dr. Golant —, akkor állandó bizonytalanság lesz úrrá az életeden; igazából nem tudod, hogy a másik mikor épül fel egy depressziós időszak után, és mikor esik vissza. A veszteség érzése teljesen átjár, sőt, bánatossá, haragossá válsz, hogy az élet talán már soha nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kellene.”

A szülők depresszióját nemegyszer a gyermekek is érzékelik. „Egy depressziós anya gyermeke rendkívül érzékennyé válik édesanyja érzelmi állapotára, gondosan megfigyel minden kisebb-nagyobb változást” — írja dr. Golant. Dr. Carol Watkins arról beszél, hogy a depressziós szülők gyermekeinél „nagy valószínűséggel alakul ki magatartászavar, tanulási nehézség és beilleszkedési probléma; s várható, hogy ők maguk is depressziósak lesznek”.

Bipoláris zavar — Állandó változások

A depresszió súlyos gondot jelent; amikor mánia is társul hozzá, a betegséget bipoláris zavarnak * nevezik. „A bipoláris zavarban az az egy biztos, hogy semmi sem biztos” — mondja Lucia, aki ebben a betegségben szenved. A mániás időszakban a betegek „elviselhetetlenül tolakodóak és önkényeskedők lehetnek; vakmerőségük és nyughatatlan eufóriájuk hirtelen ingerlékenységbe vagy dühbe csaphat át” — jelenti ki a The Harvard Mental Health Letter.

Lenore így emlékszik vissza, hogy milyen volt, amikor a mániás időszakokban feldobottnak érezte magát: „Túltengett bennem az energia — meséli. — Sokan szupernőnek neveztek. Az emberek azt mondták, hogy bárcsak olyanok lehetnének, mint én. Sokszor éreztem azt, hogy hatalmas erő birtokosa vagyok, és bármit meg tudok tenni. A testedzésben nem ismertem határokat. Igen kevés, két-három órányi éjszakai alvással is beértem, és reggelente ugyanannyi energiával ébredtem.”

Idővel azonban sötét felhők kezdtek gyülekezni Lenore feje fölött. „A jókedv csúcsán mélyen belül nyugtalanság fogott el; olyan volt, mintha egy leállíthatatlan motor lenne bennem — idézi  föl. — Majd rövid idő leforgása alatt kellemes érzéseim agresszívvá, pusztítóvá váltak. Minden ok nélkül becsmérelni kezdtem a családtagjaimat. Düh és gyűlölet izzott bennem, és nem voltam ura önmagamnak. Ez után az ijesztő közjáték után hirtelen kimerültem, sírás kerülgetett, és borzasztó depressziós lettem. Értéktelennek és bűnösnek éreztem magam. Ám az is megesett, hogy váratlanul visszatért bámulatosan jókedvű énem, mintha mi sem történt volna.”

A bipoláris zavart kísérő kiszámíthatatlan viselkedés összezavarja a családtagokat. Mary, akinek a férje bipoláris zavarban szenved, kijelenti: „Zavarba ejtő azt látni, hogy férjem boldog, nyitott önmagából egyszerre csak levert, visszahúzódó személlyé válik. Igazi harcot kell vívnunk, hogy el tudjuk fogadni azt, hogy ő nem tehet semmiről.”

Bármily hihetetlen, de a bipoláris zavar sokszor ugyanilyen — sőt még inkább — elszomorító a betegnek is. „Irigylem azokat, akiknek kiegyensúlyozott, stabil az életük — mondja Gloria, akinek bipoláris zavara van. — A stabilitás olyan hely, ahova a bipoláris zavarban szenvedők ellátogatnak, de valójában egyikünk sem lakik ott.”

Mi okozza a bipoláris zavart? A gének is közrejátszanak, méghozzá nagyobb mértékben, mint a depressziónál. „Tudományos vizsgálatok szerint a bipoláris depresszióban szenvedők közvetlen családtagjainál (szüleinél, testvéreinél vagy gyermekeinél) 8-18-szor nagyobb valószínűséggel alakul ki a betegség, mint az egészséges emberek családjában — jelenti ki az Amerikai Egészségügyi Társaság. — Még a súlyos depresszióra is hajlamosabbá válhat az a valaki, akinek a közeli rokonai között bipoláris depresszióban szenvedő személy van.”

A depressziótól eltérően a bipoláris zavar ugyanolyan gyakori a férfiaknál, mint a nőknél. Többnyire fiatal felnőttkorban mutatkoznak az első tünetek, de vannak tizenévesek, sőt gyermekek is, akik ebben a betegségben szenvednek. Ám a tünetek értelmezése és a helyes kórkép felállítása időnként még egy szakembernek is igen nehéz feladat. „A bipoláris zavar a pszichiátriai rendellenességek kaméleonja, mivel minden betegnél más és más tünetek jelentkeznek, ráadásul még egyazon betegnél is eltérők lehetnek a tünetek a periódusok váltakozásával — írja dr. Francis Mark Mondimore, a Johns Hopkins Egyetem Általános Orvostudományi Karának a munkatársa. — Ez egy fantom, mely a melankólia sötét palástjában tör rá áldozatára, majd évekre eltűnik, csak hogy a mánia sugárzó, tüzes ruhájában térhessen vissza.”

Világos, hogy nehéz diagnosztizálni a kedélybetegségeket, és együtt élni velük talán még annál is nehezebb. De van remény a betegek számára.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A stabilitás olyan hely, ahova a bipoláris zavarban szenvedők ellátogatnak, de valójában egyikünk sem lakik ott” (GLORIA).

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

A depresszió tünetei *

● Legalább két hétig, csaknem naponta, a nap legnagyobb részében lehangoltság

● A korábban szívesen végzett tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése

● Jelentős súlyveszteség vagy -gyarapodás

● Aluszékonyság vagy az ellenkezője, álmatlanság

● A motoros képességek felgyorsulása vagy lelassulása

● Rendkívüli kimerültség minden nyilvánvaló ok nélkül

● Értéktelenség érzése és/vagy indokolatlan bűntudat

● Koncentrálóképesség csökkenése

● Az öngyilkosság fontolgatása

Némelyik tünet disztímia jele is lehet, mely a depresszió enyhe, ám annál krónikusabb formája.

[Lábjegyzet]