Remény a betegeknek

A MÚLTBAN az emberek hajlamosak voltak rá, hogy kerüljék a kedélybetegeket, akik közül aztán sokan a társadalom számkivetettjei lettek. Némelyek hátrányos helyzetbe kerültek a munkaerőpiacon, mások még a saját családjukból is kirekesztődtek. Mindez gyakran csak súlyosbította a gondot, és lehetetlenné tette azt, hogy a betegek segítséget kapjanak.

Az utóbbi évtizedekben azonban óriási előrelépés történt a depresszió és a bipoláris zavar megértésében. Ma már köztudott, hogy ezek a betegségek kezelhetők. De nem mindig egyszerű megoldást találni. Miért nem?

Fel kell ismerni a jeleket

A kedélybetegségeket nem lehet egy egyszerű vérvizsgálattal vagy röntgenfelvétellel kimutatni, csak úgy, ha valakinek a viselkedését, gondolkodását és ítélőképességét egy időn át figyelemmel kísérik. Több tünetnek is jelentkeznie kell, hogy fel lehessen állítani a diagnózist. Az a baj, hogy a családtagok és barátok olykor nem ismerik föl, hogy az, amit látnak, nem más, mint valamilyen kedélybetegség. „Még ha az emberek egyetértenek is abban, hogy miben tér el valakinek a viselkedése a normálistól, igencsak eltérő lehet a nézetük arról, hogy mi okozza a gondot” — írja dr. David J. Miklowitz.

Az is előfordulhat, hogy bár a családtagok látják, hogy súlyos a helyzet, mégis nehezen tudják meggyőzni a szenvedőt, hogy orvosi ellátásra van szüksége. Vagy ha mi szorulunk kezelésre, talán vonakodunk segítséget kérni. Dr. Mark S. Gold ezt írja: „Talán magad is elhiszed azt, amit depressziósan gondolsz, azt, hogy nem vagy jó, mi haszna lenne hát segítséget kérned, amikor úgysincs remény egy magadfajta személynek. Lehet, hogy szeretnél felkeresni valakit, de úgy érzed, hogy a depresszió szégyellni való, és csak magadnak köszönheted, hogy ebbe a helyzetbe kerültél . . . Vagy alkalmasint annak sem vagy tudatában, hogy depressziós vagy.” Csakhogy a súlyos (major) depresszióban  szenvedőknek létfontosságú orvoshoz fordulniuk.

Időnként persze bárki érezheti lehangoltnak magát, és ez még nem szükségszerűen vall kedélybetegségre. De mi van akkor, ha sokkal hevesebb érzésekről van szó, mint amelyek egy-egy múló rosszkedvet kísérnek, és ha szokatlanul hosszú ideig, két hétig vagy még tovább tart a melankólia? És tegyük fel, hogy a depressziós hangulat miatt valakinek az élete kizökken a normális kerékvágásból: nem képes rendesen dolgozni, tanulni, vagy megromlik a másokkal való viszonya. Ilyenkor tanácsos felkeresni egy szakembert, aki meg tudja állapítani, és kezelni tudja a depressziós rendellenességeket.

Amikor valamilyen biokémiai zavar áll fenn, meglehet, hogy orvosságot írnak fel a betegnek, más esetekben talán többszöri tanácsadásra van szüksége, hogy miként tud megbirkózni a helyzetével. Időnként mindkét módszer együttes alkalmazása hozza meg a várt eredményt. * Az a fontos, hogy a beteg kezdeményező legyen, és segítséget kérjen. „Sokszor a betegek félnek, és szégyellik az állapotukat — mondja az előző cikkben már idézett Lenore, aki bipoláris zavarban szenved. — Szomorú, ha valaki gyanítja, hogy beteg, és nem kér segítséget, pedig rendkívül nagy szüksége lenne rá.”

Lenore tapasztalatból beszél. „Egy éven át szinte alig keltem ki az ágyból — mondja. — Majd egy nap, amikor kicsit erősebbnek éreztem magam, elhatároztam, hogy felhívom az orvost, és kérek tőle egy időpontot.” Kiderült, hogy Lenore bipoláris zavarban szenved, és gyógyszert írtak fel neki. Ez fordulópont volt az életében. „Amikor beveszem a gyógyszerem, normálisnak érzem magam — jelenti ki —, de mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy ha abbahagyom a kúrát, az összes régi tünet vissza fog térni.”

Ugyanez a helyzet Brandonnal is, aki depresszióban szenved. „Tizenéves koromban gyakran játszottam az öngyilkosság gondolatával, amikor rám tört az értéktelenség érzése — meséli. — De csak harmincéves korom után mentem orvoshoz.” Lenore-hoz hasonlóan Brandon is gyógyszert szed a betegsége miatt, ám ennél többet is tesz. „Azért, hogy jó legyen a közérzetem, vigyázok a testemre és a lelkemre — magyarázza. — Eleget pihenek, és odafigyelek arra, hogy mit eszek, az elmémet és a szívemet pedig építő bibliai gondolatokkal töltöm meg.”

 Brandon azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a depresszió nem szellemi, hanem fizikai betegség. Ennek felismerése fontos a felépüléshez. „Egyszer egy jó szándékú keresztény hittársam azt mondta, hogy mivel a Galácia 5:22, 23 szerint az öröm Isten szent szellemének a gyümölcse, biztos azért vagyok depressziós, mert valami olyat teszek, ami akadályozza a szellem működését — idézi fel. — Ettől még bűnösebbnek és depressziósabbnak éreztem magam. Mihelyt azonban segítséget kaptam, kezdtek szétoszlani a sötét felhők. Mennyivel jobban éreztem magam! Azt kívántam, bárcsak előbb jött volna a segítség.”

A csata megnyerése

Valószínűleg a kórkép felállítása és a kezelés megkezdése után sem lesz könnyű a beteg élete. Kelly, aki súlyos depresszióban szenved, hálás az orvosi segítségért, de azt is elengedhetetlennek érzi, hogy mások támogassák. Eleinte vonakodott másokhoz fordulni, mert nem akart a terhükre lenni. „Nemcsak azt kellett megtanulnom, hogy segítséget kell kérnem, hanem azt is, hogy el kell fogadnom — mondja. — Akkortól kezdve, hogy megnyíltam, nem süllyedtem mélyebbre érzelmileg.”

Kelly Jehova Tanúja, és hívőtársaival részt vesz a Királyság-teremben tartott összejöveteleken. Olykor azonban még ezeknek az örömteli alkalmaknak is megvannak a nehézségeik. „Gyakran előfordul, hogy majd megőrülök a fénytől, a nyüzsgéstől és a hangoktól. Majd bűntudatom támad, és egyre depressziósabb leszek, mert úgy érzem, hogy a betegségem biztosan arról árulkodik, hogy nem vagyok szellemi ember.” Hogyan teszi túl magát ezeken az érzéseken? Ezt mondja: „Tudatosítottam magamban, hogy a depresszió betegség, amellyel meg kell küzdenem, és nem annak a jele, hogy nem szeretem Istent vagy a keresztény hittársaimat. Igazából nem állít ki bizonyítványt a szellemiségemről.”

Lucia, akiről már volt szó ebben a cikksorozatban, hálás azért a kiváló orvosi kezelésért, amelyet kap. „Nem tudtam volna sikeresen felvenni a harcot a betegséggel együtt járó hangulatváltozásokkal, ha nem keresek  fel egy elmegyógyász szakorvost” — mondja. Arra is rámutat, hogy milyen nagy haszna van a pihenésnek. „A mánia kezeléséhez elengedhetetlen az alvás — jelenti ki. — Minél kevesebbet alszom, annál »felhangoltabb« vagyok. Még ha nem jön is álom a szememre, nem kelek fel, hanem rászoktattam magam, hogy feküdjek és pihenjek.”

Sheila, akiről már szintén szóltunk korábban, rájött, hogy jót tesz neki, ha naplót vezet, és kiírhatja magából az érzéseit. Határozottan pozitívabban látja most az életet, ám még mindig vannak nehézségei: „Valamilyen okból a fáradtság rengeteg romboló gondolatot hoz felszínre az elmémben. De megtanultam elfojtani azokat, vagy legalább kevésbé odafigyelni rájuk.”

Vigasz Isten Szavából

A Biblia sok olyan személynek segít, akinek ’nyugtalanító gondolatai’ vannak (Zsoltárok 94:17–19, 22). Cherie például különösen buzdítónak érzi a Zsoltárok 72:12, 13-ban lévő gondolatokat. Ezekben a versekben a zsoltáríró ezt jelenti ki Isten kijelölt Királyáról, Jézus Krisztusról: „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője. Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, a szegények lelkét megmenti ő.” Cherie-re buzdítólag hatottak Pál apostolnak a Róma 8:38, 39-ben feljegyzett szavai is: „meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől.”

Elaine, aki bipoláris zavarban szenved, úgy látja, hogy az Istennel ápolt kapcsolata horgony számára. Nagy vigaszra lel a zsoltáríró következő szavaiban: „a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg” (Zsoltárok 51:17). „Igazán vigasztaló tudni, hogy szerető égi Atyánk, Jehova megért engem — mondja. — Erőt ad az, hogy ima által közel húzódhatok hozzá, főleg akkor, amikor óriási aggodalmak nyugtalanítanak, és mélységes szorongás gyötör.”

Ahogy kiderült ezekből a cikkekből, a kedélybetegségekkel sajátos nehézségek járnak. Cherie és Elaine azonban azt tapasztalta, hogy az állapotán jelentősen javított az, hogy miközben megfelelő kezelést kapott, imádkozott Istenhez, és rá támaszkodott. De hogyan segíthetnek a családtagok és a barátok a bipoláris zavarban vagy depresszióban szenvedőknek?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 10. oldalon]

„Mihelyt . . . segítséget kaptam, kezdtek szétoszlani a sötét felhők. Mennyivel jobban éreztem magam!” (BRANDON).

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

Egy házastárs észrevételei

„Mielőtt Lucia beteg lett, sokak életére hatással volt, mert mindig a dolgok mélyére látott. A kedvességével még most is vonzza azokat, akik olyankor látogatják meg őt, amikor nyugodt időszaka van. A legtöbben azonban nem tudják, hogy Luciának négy éve bipoláris rendellenesség miatt hol depressziós, hol pedig mániás időszakai vannak.

A mániás időszakban nem szokatlan, hogy hajnali egyig, kettőig vagy háromig ébren van, és a fejében rohamos gyorsasággal követik egymást a gondolatok, hogy mi mindent szeretne megvalósítani. Majd szétrobban az energiától. A legapróbb dolgokon is felmérgesíti magát, és szórja a pénzt. A leghajmeresztőbb helyzetekbe megy bele, és úgy érzi, hogy erkölcsi, fizikai vagy más szempontból sebezhetetlen, nincs veszélyben. Amikor ebben az izgatott állapotban van, fennáll az öngyilkosság veszélye. A mániát mindig depresszió követi, melynek erőssége általában egyenes arányban van a korábbi mánia hevességével.

Az életem gyökeresen megváltozott. Bár Lucia kezelést kap, nem leszünk képesek ugyanazt megvalósítani ma, mint amit tegnap, és nem tudjuk, hogy a jövőnk milyen lesz. Minden a körülményeinktől függ. Nem is gondoltam, hogy képes vagyok olyan nagyfokú alkalmazkodásra, mint amilyenre kényszerültem” (Mario).

[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

Amikor gyógyszert kell szedni

Némelyek úgy érzik, hogy a gyógyszerszedés a gyöngeség jele. De közelítsük meg a kérdést a következő oldalról: egy cukorbeteg személynek kezeltetnie kell magát, amihez hozzátartozhat az is, hogy inzulininjekciókat kell beadnia magának. Vajon ez azt jelenti, hogy valamiben kudarcot vallott? Dehogyis! Egyszerűen csak arról van szó, hogy gyógyszerrel próbálnak jótékony hatással lenni a test anyagcseréjére, hogy a cukorbeteg tünetmentes maradhasson.

Nagyjából ugyanez a helyzet, ha valakinek depresszió vagy bipoláris zavar miatt kell gyógyszert szednie. Sok embernek segít, ha tanácsadásra jár egy szakemberhez, mivel így megérti a betegségét, de vigyázzunk, mert amikor valamilyen kémiai zavar a depresszió okozója, akkor kizárólag józan ésszel a betegség nem orvosolható. Steven, aki bipoláris zavarban szenved, ezt mondja: „Az a doktornő, aki engem kezelt, így szemléltette ezt: Bármennyi órát vesz is az, aki szeretne megtanulni autót vezetni, hiába a tanulás, ha olyan kocsiba ültetik, amelyben nincs kormánykerék vagy fék. Ugyanígy elképzelhető, hogy csupán tanácsokkal nem lehet egy depressziós személynél elérni a kívánt hatást. Az első fontos lépés az, hogy helyre kell állítani az agy kémiai egyensúlyát.”

[Kép a 10. oldalon]

A Biblia sok olyan személynek segít, akiknek negatív gondolataik vannak