JÓ LENNE, ha véget érne az összes háború? Léteznie kell valamilyen diplomáciai megoldásnak a nemzeti és nemzetközi konfliktusokra. Sokan úgy érzik, hogy ha a világ vezetői együttműködnének, akkor véget lehetne vetni a háborúknak. Valószínű azonban, hogy minket is elkeserít a diplomácia sikertelensége. Évszázadokon át a diplomaták szerződéseket kötöttek, határozatokat szövegeztek meg, és csúcstalálkozókat tartottak, de csak kevés vitát sikerült tartósan rendezniük.

A Biblia sokat beszél a diplomáciáról és a békéről. A következő kérdésekre ad választ: Mi akadályozza meg jelenleg a diplomáciát abban, hogy megvalósítsa a békét? Részt vegyenek-e a keresztények diplomáciai tevékenységekben? Hogyan valósul meg végül az igazi béke?

Több bibliai beszámoló is szemlélteti, hogy miként eredményez békét az, ha az ember szemtől szembe beszél a másikkal. Abigail például ügyesen  meggyőzte Dávidot és seregét, hogy ne bosszulják meg sérelmeiket a háznépén (1Sámuel 25:18–35). Jézus mondott egy szemléltetést egy olyan királyról, aki csak azt látta ésszerűnek, ha elküldi a követeit, és békét kér (Lukács 14:31, 32). Igen, a Biblia elismeri, hogy a diplomácia hozzájárulhat a viszályok rendezéséhez. Miért vezetnek akkor olyan gyakran kudarchoz a béketárgyalások?

A Biblia pontosan megjövendölte, hogy napjainkban válságos időket fogunk élni. Sátán, az Ördög gonosz befolyása miatt az emberek „nem készek semmilyen megegyezésre”, hanem inkább „vadak, a jóságot nem szeretők, árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak” (2Timóteusz 3:3, 4; Jelenések 12:12). Jézus továbbá megjövendölte, hogy a jelenlegi világrendszer befejezését ’háborúk és háborús hírek’ fogják jelezni (Márk 13:7, 8). Ki tagadhatná, hogy mindezek egyre jellemzőbbek? Mivel ez így van, vajon csodálkozzunk azon, hogy gyakran meghiúsulnak a nemzetek közötti béke érdekében tett erőfeszítések?

Azt a tényt is vegyük figyelembe, hogy mialatt a diplomaták talán mindent megtesznek, hogy megpróbálják elkerülni a háborúk kitörését, mindegyiküknek az a legfőbb célja, hogy a saját nemzetének az érdekeit mozdítsa elő. Végső soron ez a politikai diplomácia célja. Beavatkozzanak-e a keresztények ilyen ügyekbe?

A Biblia ezt a tanácsot adja: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés” (Zsoltárok 146:3). Ez azt jelenti, hogy tekintet nélkül az indítékaikra, a világ diplomatáinak sem a képességük, sem a hatalmuk nincs meg ahhoz, hogy tartós megoldásokkal szolgáljanak.

Amikor Jézus a kihallgatása alatt Poncius Pilátus előtt állt, ezt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való” (János 18:36). A béketerveket gyakran befolyásolja a nemzeti gyűlölet és a politikai önzés. Ezért az igaz keresztények nem avatkoznak bele e világ küzdelmeibe és diplomáciai törekvéseibe.

Vajon akkor a keresztények közönyösek és érdektelenek a világ ügyei iránt? Vajon érzéketlenek az emberi szenvedés iránt? Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg, a Biblia úgy beszél Isten igaz imádóiról, mint „akik sóhajtoznak és nyögnek” a körülöttük végbemenő szörnyű dolgok miatt (Ezékiel 9:4). A keresztények egyszerűen abban bíznak, hogy Isten fogja elhozni a békét, ahogy ő azt megígérte. Vajon ez azt jelenti, hogy véget érnek a háborúk? Pontosan azt. Isten Királysága megvalósítja a háború nélküli, békés világot (Zsoltárok 46:8, 9). De ezenkívül még biztonságot és jólétet is biztosít majd a föld minden lakójának (Mikeás 4:3, 4; Jelenések 21:3, 4). Ezt a teljes békét sosem lehet elérni a diplomácia vagy a békeharcos emberi szervezetek törekvései által.

A bibliai próféciák és a múlt tapasztalatai világosan megmutatják, hogy csalódáshoz vezet, ha az emberi diplomáciától reméljük a békét. Azok, akik Jézus Krisztustól várják a békét, és támogatják Isten Királyságát, látni fogják, hogy valóra válnak az igazi békével kapcsolatos vágyaik. Mi több, örökké élvezik majd! (Zsoltárok 37:11, 29).